A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-19 / 29. szám
A parlamenti naplóból A Csehországban megjelenő Mladý svét riportere, Őestmir Franék, érdekes vizsgálódásba kezdett. Arra volt kíváncsi, képviselőink ott vannak-e a Szövetségi Gyűlés ülésein, dolgoznak-e, vagy csak a fizetésükért járnak be? A parlament számítóközpontja persze még nincs olyan állapotban, hogy egy gombnyomást követően azonnal kiírja a képernyőre a kívánt adatokat. Úgyhogy az újságíró kény-Népek Kamarája Jin Dienstbier — külügyminiszterünk nem túl sokat melengette a szókét a parlamentben. Képviselői kötelességét mindössze tizenegyszer teljesítette. Vladimír Dlouhý — nem utazik olyan gyakran, úgyhogy helyét tizennyolcszor foglalta el. Sok képviselő, aki külföldi tanulmányútján betekintést nyer a vendéglátó ország parlamentjének a munkájába is, azzal érvel, hogy az üléstermek ott is konganak az ürességtől. Csakhogy nálunk egész más a helyzet. Ráadásul a mi képviselőink még nem szavazhatnak a munkaasztal mellől. Talán majd a harmadik évezredben... Václav Klaus — íme, a kivétel erősíti a szabályt. Senki nem vonhatja kétségbe sem a pénzügyminiszteri, sem a politikai életben végzett munkáját. Rengeteget utazik, képviselői teendőit mégsem hanyagolja el. Huszonhatszor volt jelen. Milan Kňažko — már szinte notórius hiányzónak számít. Övé a képzeletbeli ezüstérem. Mindössze ötször jelent meg az üléseken. Úgy látszik Potelen volt a jelenléti ívek alapján munkához látni. Hosszú órákon át vonalakat huzigálva ellenőrizte, ki hányszor vett részt a Szövetségi Gyűlés kamaráinak tizenkét együttes ülésén, ugyanis minden képviselőnek harminckilencszer kellett volna jelen lennie. Természetesen nem vizsgált meg minden képviselőt, hiszen akkor még most is ott ülhetne az irattárban. zsonyból Prágába hosszabb neki az út, mint Velencébe vagy Moszkvába. Valtr Komárek — tizenegyszer hiányzott. Vasil Mohorita — csak hétszer nem volt jelen. Richard Sacher — megbízható, mint az óra. Mindössze háromszor hiányzott. A Nemzetek Kamarájának — a Cseh Köztársaságban választott képviselői Ladislav Adamec — a kormány és a kommunista párt egykori elnöke a választások után megvált pártfunkcióitól, hogy képviselői munkáját el tudja látni. Szavát betartotta, legalábbis ami jelenlétét illeti, ellenzéki széke csak kétszer maradt üres. Petr Uhl — egyszer hiányzott, pedig a sajtóiroda igazgatójaként bőven akad tennivalója. Miloš Zeman — minden ülésen jelen volt. A Nemzetek Kamarájának — a Szlovák Köztársaságban választott képviselői Marián Čalfa — nem töri magát különösebben, az őrség a bejáratnál mégis tizennyolcszor szalutálhatott neki. Vladimír Meőiar — eltalálták kedves olvasóink, kié a hiányzás aranyérme? Hát természetesen a csörtető, törtető "Dzsuszberió", ahogy a szlovák kormány volt elnökét egyes újságírók "becézik". Csupán négyszer vett részt a Szövetségi Gyűlés ülésein. Vífazoslav Móric — hihetetlen, de harmincötször volt jelen. Talán azért, hogy ellenfeleit minél alaposabban megismerje? A képviselők többnyire érzékenyen reagálnak a jelenlétüket firtató újságírók kérdéseire. Nem csoda, hiszen munkájuk nem csupán abból áll, hogy törvényeket készítsenek elő és hagyjanak jóvá, hanem olykor választóik közé is ki kell menniük, ahol konkrét panaszokkal, emberi gondokkal találják szembe magukat. Talán éppen ezért a tisztelt képviselők nemrégiben magukba szálltak és kiadtak egy határozatot, amely rögzíti, milyen esetekben számít "bocsánatos bűnnek" a hiányzás. Egy óv múlva újra választások lesznek. Mindannyiunknak el kellene gondolkodnunk azon is, kikkel képviseltetjük magunkat a jövőben. Hiszem és remélem, nem azokat az embereket választjuk majd, akik "nem érnek rá" képviseletükre.-te-
