A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
TANÁCSADÓ GAZDASÁGI TANÁCSOK Több olvasónk is kitér szerkesztőségünknek címzett levelében a földvisszaigénylés problémáira. Nem konkrét jogi tanácsot kér, hanem úgy-általában beszél a kérdésről. Arról például, hogy a szövetkezetben — ahol tagsági viszonyban van — kijelentette a vezetőség, aki kéri a földjét, az lépjen is ki, vigye és művelje maga az örökségét. B. Péter írta le, ő sem tudja, mit tegyen. Tizenkét hektár földet igényelhetne vissza, de ennek a tizenkét hektárnak a földadója kitenne vagy harmincezer koronát — ahogy a szövetkezetben mondják —, haszonbért meg legfeljebb ezer koronát adnának hektáronként... "Ha magam akarnám megművelni, minden munkáért fizetnem kellene, mert gépem, szerszámom nincs hozzá. Annyi hitelt meg nem tudnék felvenni, hogy mindent megvásároljak. A vetőmag is drága, ráadásul nincs ára semminek, jóformán semmit nem lehet eladni. Ha jól meggondolom, nem is hiszem, hogy komolyan kell venni a földvisszaigénytést. Nem teremtett az ország olyan feltételeket, hogy az ember megpróbálhasson a maga ura lenni. Egymás között a faluban azért sokat beszélgetünk arról is, mi lesz a szövetkezettel, mert csak az adósságaink nőnek, és azt látjuk, meg akarják fojtani a szövetkezeteket is föntről. Senkit nem érdekel, hány ember marad munka, megélhetés nélkül. Ez a ml nagy gondunk. A fegyvergyárak és a bányák nehéz helyzetével sokat foglalkoznak az újságok, de a magyar paraszt sorsa nem érdekel senkit, úgy látszik. Még a politikusainkat sem. Tudom, hogy maguk nem a gazdasággal foglalkoznak, de ha minket lehetetlenné tesznek, nyomorulttá és munkanélkülivé, akkor ennek az országnak nem lesz mit enniel Foglalkozhatnának azzal, hogyan lehetne mégis megmenteni a szövetkezeteket." AZ ORVOS VÁLASZOL "Sugárártalom" jeligéjű olvasónk arra kért bennünket, levelét ne idézzük, csupán a kérdéseire próbáljunk meg válaszolni, megnyugtatásul. Először is: annak nagyon kicsi a valószínűsége, hogy férje foglalkozása kihasson nemzőkópessógóre. A sugárártalom a herékre leginkább a röntgenológusoknál és az uránbányászoknál jelent számottevő veszélyt. A hegesztőknél, ha fennáll is, egészen minimális, majdnem elhanyagolható a többi lehetőséggel szemben, ami nem a hegesztésből adódik. Ugyanaz a véleményünk a másik lehetőségről is, amit ön úgy fogalmaz meg, hogy "nem rendes gyermeket szülne". Ezt a lehetőséget soha, egyetlen szülés esetén sem lehet kizárni, de objektív veszélye az önök esetében rendkívül kicsi. Hogy megkímélje magát a felesleges Rendhagyó levél, rendhagyó válasszal. Azért is, mert túl sok helyről hallani fajainkban hasonló hangokat, meg azért is, mert nem árt megpróbálni tisztázni néhány kérdést. A legalapvetőbb talán, hogy egyetlen eddigi közös tulajdonforma nem maradhat fenn. Ezért hívják úgy a társadalmunkban éppen most zajló folyamatot, hogy rendszerváltás. Ez a rendszerváltás azt jelenti, hogy a volt szocialista közös tulajdont megint egyéni, az egyes emberek tulajdonává tesszük. Erre szolgál a restitúció, erre a földtörvény. Amit 1948 februárját követően államosítottak, most újra visszaadják a volt tulajdonosnak vagy törvényes örököseinek. A vállalatokat, az ipart most megpróbálják "államtalanítani", részvénytársaságokká alakítani, ahol az állampolgári jogon járó vagyonjegyek fejében bárki részvényes lehet, ha ezer koronát kockáztat. A szövetkezetben a földvisszaigénylés tulajdonképpen a restitúció megfelelője. 1993. január elseje után nem létezhet már országunkban olyan szövetkezet, amely a közös földet fogja művelni. Igaz. ez nem azt jelenti, hogy a szövetkezetnek szét kell esnie. A szövetkezet megmaradhat, ha úgy akarják azok, akiknek földjük van benne. De földje a szövetkezetben csak annak lesz, aki most bejelenti, hogy igényt tart rá és a saját nevére íratja azt a területet, ami — ha nem lett volna a szocializmus — amúgy is az övé lenne. A jelenlegi tagok kisebb-nagyobb parcelláiból összejöhet így több száz, akár ezer hektár is, s ha a tagok továbbra is együtt akarják majd művelni e területet, senki nem akadályozhatja meg őket benne. Nem hullik szét hát a szövetkezet, ha nem akarják az ott dolgozók, hogy széthulljon. További fontos dolog: ha azok, akiket örökségként megilletne a föld, nem íratják újra a nevükre, mert tartanak a várható nehézségektől, 1992. december 31 -e után már nem tarthatnak igényt többé földjeikre. Azt követően e parcellák az állami földalapba kerülnek, s a jelenlegi szövetkezet haszonbérbe veheti azt az államtól, ha az állam adja. Mert megteheti, hogy kiárusítja az egykori magyar parasztok földjeit, jó pénzért, esetleg olyanoknak, akik nyugatra távoztak, ott összeszedtek némi tőkét, s most itthon akarják befektetni. Vagy jönnek olyanok, akik az elmúlt rendszerben sok pénzt összeharácsoltak, s tudnak fizetni. A falusi ember meg — aki hogy ne "verje szét" a szövetkezetét, nem igényelte vissza a földjét — elmehet napszámosnak, akár a tulajdon — de már másnak eladott — földjére, s nem szólhat bele, mi történjen, mit termeljenek, hogy a földből ki lehessen hozni annyit, amennyi elég minden költségre és még a család megélhetésére is. Véleményünk szerint tehát akinek van visszaigényelni való földje, az kérje vissza, mert az őt illeti meg. Ne hagyja, hogy újra földönfutóvá tegyék, félrevezessék, és azt se higgye, hogy a földből nem lehet megélni. Nagyapáink, dédapáink foggal-körömmel ragaszkodtak minden darabka földhöz, verejtékes munkával keresték meg a rávalót. Most, hogy úgy fordult a világ kereke, megint a magántulajdon az elsődleges, erre kell alapozni az életet, a megélhetést. Aki nem így tesz, nem akarja észrevenni, mekkorát változott körülötte a világ. Az pedig, hogy akad szövetkezeti vezetés, amely megfenyegeti a jogaival élni akarókat, egyenesen felháborító, mert azt mutatja, még mindig utasítani, megfélemlíteni akarják azokat, akikkel együtt kellene megbeszélni, milyen legyen a jövő, hogyan csinálják tovább a mezőgazdasági termelést, hogy az megélhetést adjon a falusi embernek, ennivalót egy országnak. Ha ón tanácsolhatok valamit kedves levélírónknak, akkor csak azt: igényelje vissza földjeit. Hogy hogyan fogja majd megművelni, még ráér eldönteni később is.-s-a izgalmaktól, felsoroljuk a meddőség legfőbb jeleit és okait. Meddőségről akkor beszélhetünk, ha egy rendes házaséletet élő nő egy-két éven belül nem esik teherbe. A férfi nemzőkópessógót is szükséges megvizsgálni, mert a zavartalannak látszó közösülósi vágy, készség, erekció és ejakuláció ellenére Is fennállhat azoospermia (az ondó spermiumhiánya), necrospermia (halott sejtek), oligospermia (csökkent sejtszám), mely esetén a termékenyítés nem valószínű. Sokszor csak a torz ondósejt képtelen a megtermékenyítésre. Ezért ajánlatos a férfiaktól spermiogramot venni. A női meddőség esetéből az alábbi tényezőket ajánljuk figyelmébe: 1. A petefészkek nem fejlődnek ki vagy elpusztulnak, vagy ha a ciklus egyfázisú, hiányzik az ovuláció, tehát nincs petesejt sem. Ez menstruációs zavarokkal jár. 2. A hormonrendszer bármely tagjának megbetegedése, károsodása nemcsak a peteérésre hat, hanem a méh nyálkahártyájának felépítésében is zavarokat okozhat, ezért a már megtermékenyült petesejt nem képes beleágyazódni. Meddőséget okozhat a petevezetékek elzáródása, a hüvely szűkülete, gyulladása, sőt a hüvely savanyú közegének eltolódása is. A meddőség egyik legsűrűbb oka a fehérfolyás, amelyet ki kell gyógyítani, hogy az ondó feljusson a petevezetékig. A gyermek épségével kapcsolatos kérdésére azt válaszolhatom még, hogy az leginkább az Rh-faktor különbözősége esetén jöhet számításba, tehát akkor, ha az apa Rh-pozitív az anya pedig Rh-negatív. Ilyenkor az esetek egy nagyon kicsi százalékában (jóval egy százalék alatt!!!) első szüléskor agykárosodás történhet, ha a terhesség ideje alatt túlságosan felszaporodnak az antitestek. Ezt viszont a terhességi orvosi ellenőrzés során fokozott mértékben ellenőrzik. Dr. V. M. A HÉT 23
