A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
MINERVA HI-FI Európa Képzeljük el, hogy vógigautózunk Európán, közben ugyanazt a rádióállomást hallgatjuk sztereóban, ugyanolyan hi-fi minőségben, ahogyan a CD-lemezek szólnak. Nincs interferencia, hanghullámzás, sustorgás, amely az autós rádiózás közben ma még természetes kellemetlenség, s ugyancsak nem kell állandóan utánhangolni, ha ugyanazt az állomást kívánjuk fogni. A fentebb vázolt jövő már az évtized közepén elkövetkezik egy új telekommunikációs rendszer, a DAB (a digital audio broadcasting rövidítése) révén. Olyannyira új és egyedülálló, hogy az észak-amerikaiak is érdeklődnek iránta. Fejlesztése 1987-ben kezdődött az Eureka program keretében, s most már csak annyi van hátra, hogy az adások számára kedvező frekvenciát szerezzenek. (A Nemzetközi Telekommunikációs Unió négyévenkénti ülésén dönt az európai rádiófrekvenciák engedélyezéséről.) A DAB számára a még szabad frekvenciák közül a lehető legalacsonyabbat akarják megszerezni (ez kb. 1500 MHz), mert a magasabb frekvenciákon közvetített jeleket a légkör zavarja. A DAB olyan technológiából fejlődött ki, amely a műsorszórót képessé teszi digitális sztereó televízióhang otthonokba történő sugárzására. Ez a BBC által használt ún. NICAM-rendszer. A sztereó hangsuA nagy könyvtárak klimatizált termeiben őrzött könyveket ma már nem fenyegetik tüzek és férgek, mégis állandó veszélyben vannak. Anyaguk törékennyé válik, elmorzsolódik, mert szétmarja őket a bennük levő sav. Persze, nem mindegyiket: az 1840 előtt nyomtatott könyvekét például nemi Előtte ugyanis a gyapjú volt a papír alapanyaga, míg a múlt század derekától a fából nyert cellulóz. Ekkor vált a papír tömegáruvá. A cellulózból készült "eredeti" papírra — gondoljunk csak pl. az itatósra — megfelelő utókezelés nélkül nem lehet írni. Ez az utókezelés enywel történik, s erre a célra régebben bőr- vagy csontenyvet, kb. 1840- tól azonban gyantaenyvet használtak. Hogy a gyantaenyvet e célra alkalmasabbá tegyék, alaunt — kálium-aluminiumszulfátot — kevertek hozzá. A levegőben mindig jelenlevő nedvességgel ez kénsavat alkot, ami az idők során megtámadja a cellulózt és szétmarja a papírt. Mindez már a 19. század második felében ismertté vált. Ennek ellenére még ma is savas papírra nyomtatják a könyveket, noha ismeretesek olyan technológiák, amelyekkel ugyanolyan tartós papír gyártható, mint amilyenre az 1840 előtti könyveket nyomtatták. Bár az ipar konzervativizmusa miatt az új gárzáshoz szükséges digitális jeleket a hagyományos analóg kép és mono hangjelek mellett közvetítette, de lényegesen magasabb frekvencián. A NICAM-rendszerrel ellátott készülékek mindezt sztereó hangon vették. Ez a rendszer sem volt azonban képes kiküszöbölni a terepegyenetlenségek, a sűrű beépítettség miatt helyenként fellépő rossz vételt. E zavarok azért lépnek fel, mert a vevőantenna egyrészt felfogja az adó közvetlen jeleit, másrészt azokat is, amelyek az épületekről vagy természetes tereptárgyakon szóródnak, s mindezek együttesen gyengítik, rontják a vételt. A televízióban ilyenkor jelenik meg a szellemkép, a rádióhangban a hullámzás, a "fading". Az állandó telepítésű, tehát házi használatú vevő eszközöket kisegítő relék és’antennák támogatják a jó vételben, mindez azonban egy mozgó gépkocsiban nem jár eredménnyel. Ezért született meg a DAB. A legfontosabb feladat a digitális rendszer problémáinak feloldására az volt, hogy csökkentsék azt a sebességet, amellyel a digitális információkat közvetítik, vagyis hogy az egész egységnyi adatokra bontott hangok bitjei ne túl sűrűn kövessék egymást. Lényegében "össze kellett nyomni" a digitális jeleket. A CD minőségű digitális sztereó hangnál pl. mindkét mono csatorna analóg hullámformáját másodpercenkénti 44 000 eljárásokra való átállás nagyon lassan megy, az Egyesült Államokban 1984-től, Ausztriában pedig 1987 óta érvényben van egy olyan megállapodás, mely szerint a könyvtáraknak és archívumoknak szánt könyvpéldányokat savmentes papírra nyomtatják. A papirgyárosok most azzal próbálkoznak, hogy töltőanyagként kalcium-karbonátot alkalmaznak, tehát nem savas, hanem lúgos tartományban igyekeznek dolgozni. Az eljárás azonban bonyolultabb az eddiginél. A savak és az alaun használatának ugyanis két nagy előnye van. Az alaun megakadályozza, hogy a cellulózpépben levő sokféle szerves anyag előre nem látható vegyületeket alkosson, a sav pedig a kiváló táptalajnak számító cellulózban meggátolja a baktériumok szaporodását. A papír állapotának felmérésére a szakértők roppant egyszerű módszert alkalmaznak: a papír sarkát háromszor ide-oda hajtogatják. Ha a sarok már az első hajtogatás után letörik, a könyv menthetetlen. Ha csak a harmadik hajtogatás után, akkor sürgősen konzerválni kell. Ennek elvileg két kémiai lehetősége van. Az egyik az USA-ban kidolgozott DEZ-eljárás. Ennél dietil-dnk gázzal gőzölik a könyvet. A DEZ a légnedvesség következtében a papírban mindig jelenlevő vízzel is reagál. A papírrészre darabolják, vagyis megmintazzak Ennek eredménye azonban olyan gyors adatáramlás volna, hogy ezt képtelenség közvetíteni. Ennek kiküszöbölésére már többféle módszert is kidolgoztak. A zavarelháritás egy váratlan előnyt is hozott. Az autórádiók ki vannak téve az interferenciának, meri az éterben két azonos frekvencián sugárzó rádióállomás hangja gyakran "összejön". Ahogy a kocsi távolodik vagy közeledik a két átjátszóhoz, a vett jelek megzavarodnak, a műsor élvezhetetlenné válik. Ezért kell a műsorszórónak eltérő frekvenciákat használnia a szomszédos átjátszókon, az autós pedig ezért kénytelen állandóan utánahangolni a készülékét, attól függően, éppen melyik adó hatókörzetében jár. A DAB-rendszer ezt a nyilvánosságot is teljesen megszünteti. Míg az európaiak e téren is a műholdas műsorszórásban látják a jövőt, az amerikai Műsorszórók Nemzeti Szövetsége szívesebben maradna a földön, s vehemensen tiltakozik. Az Államokban ugyanis kb. 11 000 kis rádióállomás működik, legtöbbjük csak igen kis területet szór be, s gyakorlatilag a reklámból tartja fönn magát. Egy "mindenható" rádiós rendszer valószínűleg alapjaiban rendítené meg ezt a hálózatot. ban lerakódó cink-oxid pufferként hat az esetleg még meglévő savval szemben. A másik egy Kanadában kifejlesztett módszer, amely metilalkoholban oldott magnézium-metil-karbonáttal (röviden: MMC) és hűtóanyaggal dolgozik. A DEZ-módszer különböző változatait a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban próbálták ki. Nagy hátránya a dietil-cinkgáz lobbanékonysága; a washingtoni próbaberendezós néhány heti működés után felrobbant! Frankfurtban a kanadai módszert próbálták ki, de technikáján lényegesen javítottak. A berendezés lényege egy nemesacélból készült tartály, amelyben egyszerre kb. száz könyvet lehet elhelyezni. A savmentesítés első lépéseként a könyveket mikrohullámokkal húsz percen át szárítják. Ezután magnézium-metil-karbonáttal töltik meg a tartályt és ebben "fürdetik" a könyveket 15 percig. Végül pedig mikrohullámokkal 40°C-ra melegítve egy órán át szárítják. A savmentesítés pontos költsége még nem ismeretes, hiszen eddig csak kísérleti berendezésben próbálták ki, de a német szakértők kötetenként 10—15 márkára becsülik. Ebből könnyű megállapítani, hogy mennyire költséges művelet lesz egy-egy nagy könyvtár állományának savmentesítése. Kincsek a gőzfürdőben 20 A HÉT
