A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-12 / 28. szám
A falu felett (Hrádek nad Váhom) erdős hegy tetején állnak Temetvóny romos falai. A Vág völgyébe vezető utak védelmezésóre épült a XIII. század elején. Első ismert birtokosa Tóth Lőrinc Szörényi bán, az Újlaky család őse. Nagy Lajos király 1388-ban pohárnokának adományozta. A XV. század közepén a nagyhatalmú oligarcha Újlaky Miklós birtokolta, majd a Thurzó család tulajdonába került, akik a négyszögletes lakótornyot gazdasági épületekkel vették körül és egy külön palotát is emeltek a várudvaron belül. Megerősítették falait a török betörés ellen. Az alsó várból a felső várba egy keskeny feljáró vezetett és bástyákkal, árkokkal látták el. Később a Csáky családtól, Csáky Krisztina kezével együtt Bercsényi Miklós, a híres kuruc generális kapta hozományul a várat és a szomszédos brunóci kastélyt. Bercsényi sokat építtetett, megerősítette és kényelmes lakóhellyé varázsolta a várat. A Rákóczi féle szabadságharc bukása után innen menekült álruhában Lengyelországba. Szombathy Viktor szerint egy hűséges szolgája, aki hasonlított rá, ruhát cserélt vele és három napig védte Temetvény várát a labanc túlerővel szemben. Ez idő alatt sikerült Bercsényinek Lengyelországba jutnia. A vitéz szolgát Verebi Jánost pedig nagy diadallal vitték Bécsbe, azt hitték, hogy ő maga Bercsényi Miklós. Csak később derült ki az igazság — egy kis veréb csőrénél vezette a kétfejű sast — kacagtak rajta még a francia udvarban is. A bécsi haditanács 1710-ben leromboltatta Temetvónyt és azóta csak omladozó falai látszanak. Mint minden várnak, ennek is megvan a maga mondája. Röviden így szól: A várkisasszony szerelmes lesz egy szép pásztorfiúba, de a dölyfös atya nem nézi jó szemmel ezeket a titkos találkákat, ezért a leányát a vártoronyba záratja. A lány dajkája segítségével kiszökik, és újra találkozik a széphangú pásztorlegónnyel. Egy vén szolga meglesi őket és jelenti urának. A várúr kegyetlen bosszút forralt. Azt parancsolta, hogy a pásztorfiú puszta kézzel vívjon meg a legvadabb bikával. — Ha győz, övé a lányom keze, ha nem győz; meghal. A dühös bika felöklelte a legényt és eltiporta, a lány ezt látva, bánatában a szíve megszakadt. A vár tövében egy sírba temették el őket. Állítólag azóta hívják a várat Temetvénynek. Vágújhelytől délkeletre az Inóchegység sűrű erdők rengetegétől övezve ma már csak néhány erős fal áll ellent az időnek. A kirándulók szívesen keresik fel, mert innen gyönyörű kilátás nyílik az egész déli Vág völgyére. (ozsvald)
