A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-12 / 28. szám
SZABADIDŐ Robert Mercier Ön lesz a gyilkosom, uram Az arcomon egy izom sem rezzent. Az ilyen panaszokkal óvatosan bánok, de ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy érdemes tizennyolcra lapot kérni. Tehát nyugodtan megkérdeztem: — Az áldozat neve? — Michael Chapman. — Önről van szó? A hotelszobát alaposan telefüstöltük. Mr. Chapman mosolygott, és elmagyarázott mindent. — Lesz majd olyan szíves és átküld a másvilágra. Ón lesz az ón gyilkosom, uram. — Mr. Chapman! Az ördög bánja, nem sokat törődöm vele, ha megunta ezt a vacak életét, megunta Nekem tökmindegy. Mégis kíváncsi vagyok, hogy miért... A vendégem félbeszakított. — Eladósodtam. Ha eltűnök ebből az árnyékvilágból, akkor a feleségem és a gyermekeim felvehetik az életbiztosítást. Nagy összegről van szó. Chapman rövid szünet után megkérdezte. — Jól céloz? — James Bondnak becéznek a szakmában. — Szeretném, ha szíven találna. — Tiszta munka. A temetés szép lesz és mindenki láthatja önt, mert ha szétlőtt koponyával feküdne a koporsóban, akkor valaki gyanút foghat. Az időpontot is meghatározza? — Természetesen. Mint könyvelő dolgozom a Gilliam Bankban. Pénteken 12 és 13 óra között csak ón meg Cleese kisasszony tartózkodunk az intézményben. — Cleese kisasszony lesz a tanú? — Eltalálta. — Most pedig beszéljünk a tiszteletdíjról. — Mennyire számít, uram? — 10 000 dollárra. — Jól van. Ötezret előre adok. A többit később kézbesítem. — Nem lesz "később", drága uram. — Igaza van. Milyen igaza van. Van egy ötletem. Most megkapja az ötezret. A többit beleteszem egy borítókba, a tolóablak elé helyezem. A lövés után... — A pénz a borítókban lesz, mi? — Megbízhat bennem. Először megvizsgálja a tartalmát és azután ereszti belém a golyót. — Azt állította, hogy eladósodott, mégis 10 000 dollárt fizet ezért a munkáért? — A bankban eladósodtam. Ne kérdezzen olyan sokat. Én fizetek, ön viszont cserébe kioltja az életemet. Világos ügy, ugyebár? Még nem felejtettem el Arnold Blackman esetét. Matematikatanár volt Oregonban, és őrülten beleszeretett egyik kolléganőjébe, aki végül férjhez ment az iskola igazgatójához. Blackman elhatározta, hogy véget vet életének. Hullarószegen elmesélte nagy bánatát egy bűnös lebujbán. Az emberem — Chuck Hannahnak hívták — hozzám küldte. A többit sejtik nemdebár. Chapman olyasmit mondott, hogy nincs visszalépés, és a zsebébe nyúlt, ahonnan egy borítékot ráncigáit elő. Ötven darab százdollárost dobott az asztalra. Ezután elhagyta a hotelszobát. Becsuktam mögötte az ajtót, de azt is, amelyik a szomszéd szobába vezet. Mindig két szobát bérelek. Ha az ember veszélyt érez, akkor elsétál a másik szobába. Ha valaki felfedez... Miket beszélek! Sima ügy. A haverok pedig azt hangoztatják, hogy a szakma mestere vagyok. Lekaptam az orromról a napszemüveget, és az utcára siettem. Hannah az Eldorado bárban várakozott. Vannak segítőtársaim az egész országban. Még Alaszkában és a Hawaii-szigetcsoport nagyobb városaiban is. Valaki közülük felfedez egy ilyen potenciális "öngyilkost", és elovassa az apróhirdetést. Ezért vagyok 17 nagy USA-beli napilap és három kanadai újság rendszeres előfizetője. Nagyjából ilyen hirdetéseket adok fel: "Eltűnt Merd nevű macskám. Ezer dollár a becsületes megtalálónak." Alatta a legújabb címem. A közvetítő az összeg 40%-át vághatja zsebre. Hannah eddig két jelöltet szállított. A matematikatanárt és Chapmant. A markába nyomtam 2000 dollárt. — Megtalálta Chapmant? — kérdezte. — Tulajdonképpen Chapman talált meg engem. Leült a bárban mellém, sört rendelt, és beszólni kezdett a bajairól, a családjáról, a bankról, mindenről. — Ügyes voltam mi? — Hannah! Egyelőre tegye hidegre a pénzt. Csak akkor kezdjen el költekezni, amikor ón engedélyt adok rá. Mahagóny City parányi városka. A főutcán parkoltam le a hotel előtt. Ezután besurrantam egy ivóba, amely-30 A HÉT
