A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-08 / 45. szám
Három, a kisebbségiek érdekét szolgáló moszkvai tétel. Az Együttélés Politikai Mozgalom képviselője az EBEÉ Emberi Dimenzióval foglalkozó értekezletén Moszkvában, 1991-ben A hivatalos csehszlovák delegáció tagjaként betekinthettem az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) mechanizmusába. Az értekezleten harmincnyolc állam képviselői voltak jelen. Az EBEÉ folyamatában elfogadott összes dokumentum egy eléggé merev rendszer eredménye. Minden egyes döntés kizárólag konszenzussal születhet, azaz egy állam sem szavazhat ellene. Az államok képviselőinek a keze a kiküldő állam alkotmányával és jogrendjével erősen meg van kötve. Éz a tény okozza, hogy az elfogadott dokumentumok hangvétele általános, sok bennük a nem kötelező ajánlás, tág lehetőségeket és különféle megközelítést tesznek lehetővé. Igaz, épp az utóbbi, moszkvai értekezlet záródokumentumában fogalmazták meg egyértelműbben, miként lehet ellenőrizni az EBEÉ Emberi Dimenzióról és a nemzeti kisebbségekről elfogadott dokumentumainak betartását az egyes államokban. Az értekezlet második hetének végén nyílt lehetőségem arra, hogy a csehszlovák delegáció Szövetségi Gyűlésbeli tagjaként felszólalhassak. Minden felszólalónak kategorizálnia kell a mondanivalóját. Én az észrevételt választottam, ugyanis ha hivatalos csehszlovák ajánlásként akartam volna előadni mondandómat, akkor azt megelőzően hosszas politikai egyeztetésre lett volna szükség. Nem beszélve arról, hogy ellenzékiként a hivatalos delegációban nehezen tudtam volna érvényre juttatni az alábbi meglátásokat és elképzeléseket. Ezért folyamodtam az észrevételhez, a "remark"-hoz. Három tényleges dolgot modtam el. Az első a Nemzeti Kisebbségi Szószóló intézményének a létrehozása. Tudjuk, hogy a jelenkori Európában nincs megfelelően rendezve a nemzetek és nemzeti kisebbségek általános helyzete, kölcsönös viszonya. Mivel az Együttélés PM a demokráciáért és a nemzeti kisebbségek jogaiért küzd, fontosnak tartjuk egy nagy erkölcsi súlyú intézmény létrejöttét. Pártonkívüli, nagytekintélyű megbízatás lenne az NK Szószólóé. Néhány vonásában emlékeztetne a svéd ombudsmanra. Visszajelezné a kormánynak és a törvényhozásnak a meghozott törvények, rendeletek, gyakorlati intézkedések esetleges káros hatását a nemzeti kisebbségiekre. Elsősorban abban az esetben lenne ez fontos, ha az adott államban a választásokon saját érdekeiket képviselendő nem jutottak/juthattak be nemzeti kisebbségeik a parlamentbe. Az NK Szószóló feladata lenne, hogy felszólalásaival hallatná a kisebbségiek hangját mind a törvényhozásban, mind a hatalmon lévő kormány előtt. A sérelmesnek ítélt törvényt, rendeletet vagy gyakorlati intézkedést saját jogán egyenesen az Alkotmánybíróság elé terjeszthetné. Az Alkotmánybíróság a nemzeti kisebbségi szempontokat szem előtt tartva köteles lenne a meghozott törvényt, rendeletet vagy gyakorlati intézkedést felülvizsgálni. Bízvást feltételezhetjük, hogy ha az NK Szószólói tisztség létrejönne, rövid időn belül óriási erkölcsi súlyra és megbecsülésre tenne szert, ha a nemzeti kisebbségiek által elvártakat hatékonyan képviselné. (Ui. a politikai pártok és mozgalmak lehetőségeit és mozgásterét jelentősen behatárolja a pillanatnyi belpolitikai erőterek kölcsönös viszonya.) A második a Nemzeti Kisebbség Közös Panasza fogalom bevezetése. Akkor beszélnénk az NKK Panaszáról, ha a nemzeti kisebbségbeliektől beérkező panaszok magas arányban olyan dologról tanúskodnának, melynek a hátterében a kisebbséget érintő sérelem lenne. Ez, mint a kisebbségi jogok következetes megsértése a Nemzeti Kisebbség Közös Panaszának minősülne. Miért van erre szükség? A térségünkben események megerősítik, hogy nálunk minőségi különbség van az egyéni panasz és a lakosság egy szélesebb közösségének közös panasza megítélésében. Az utóbbinak nagyobb a súlya. Nem feledhetjük, hogy politikai térségünkben hosszú idő telt el a demokrácia teljes kirekesztésével. Tehát itt még mindenütt élnek bizonyos régi beidegződések. Sok mindent ki lehet cserélni, módosítani lehet a gondolkodást, ellenben megváltoztatni a kialakult gondolatsémát emberfeletti feladat, irreális elvárás. Tudatosítanunk kell, hogy a jelenkori felfokozott érzelmi légkörben a nemzeti kisebbségek rossz, nehéz, súlyos vagy tűrhetetlen helyzetét a többségi nemzet hajlamos "elfelejteni" vagy azt egyszerűen nem tudomásul venni. Meggyőződésünk, hogy az NKK Panaszának bevezetésével hatékonyabban lehetne felhívni a honi és a nemzetközi nyilvánosság figyelmét. Megfelelő hangsúlyt kapna az adott gond és sürgetné a nemzeti kisebbség számára kedvező változást. Nem utolsósorban fontosnak véljük, és jónak látnánk, ha a bevezetendő NKK Panaszával az NK Szószóló foglalkozhatna. Ha ő hatékonyan intézkedhetne, ezzel jelentősen megnőne tisztségének súlya és erkölcsi értéke. A felszólalás harmadik részében beszéltem a Nemzeti Kisebbségiek Által Lakott Települések Hálózatának létrehozásáról. Feltételezhető, hogy előnyös lenne ilyesmit létrehozni. A Hálózatot a kisebbség maga irányítaná, tehát önkormányzatként működne. A genfi EBEÉ nemzeti kisebbségekkel foglalkozó szakértői találkozó leszögezte, hogy a nemzeti kisebbség önigazgatása az azonosságtudat megtartására kedvező hatás lehet akkor, ha az adott területen területi elven alapuló autonómiát nem lehet kialakítani, illetve nincs ilyen kialakítva. Mire vonatkozna ez az önigazgatás? Vonatkozna a kultúrára, az oktatásra, a gazdasági életre és a közigazgatásra. Az NKLT Hálózata mint afféle különleges régió együttműködhetne az államhatár túloldalán lévő régiókkal az 1991-es genfi jelentés serkentése és javaslata szerint. A felszólalás kedvező visszhangot váltott ki. A csehszlovák küldöttség erkölcsi súlyát növelte, hogy lehetővé tette egy, a csehszlovák állásponttól eltérő, ellenzéki képviselő felszólalását. A felvetett gondolatok bekerültek az értekezlet jegyzőkönyvébe, így bármikor, bármelyik résztvevő állam visszatérhet hozzájuk, illetve felhasználhatja őket. Batta István parlamenti képviselő (EPM) A HÉT 5
