A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-01 / 44. szám
SZUNYA VÁRA Közel Selmecbányához, a Kis-Szitnya-hegy legtetején találhatók Szitnya várának romjai. A régészeti leletek tanulsága szerint a környék évezredek óta lakott volt, mert a nemesfémekben gazdag vulkanikus kőzetek vonzották ide az embereket és a bányák védelmére földvárat építettek. A középkorban már erős kővár került a helyére. Az ún. felsővárból vagy lakótoronyból állott, ahol a vár ura tartózkodott és az alsóvárból, ahol az őrség, a várnép lakott, ezenkívül tágas raktárak és istállók voltak itt. Mindez magas falakkal körülvéve. A vár keletkezéséről az okiratok kevés adatot közölnek, hiszen a hosszú harcok folyamán ezek közül sok elpusztult, elégett. Csak a XVI. század közepén esik róla sűrűn szó, amikor a vár Balassa Menyhárt, a híres rablólovag kezére került, aki megerősítette és innen indult támadásra a bányavárosok gazdag kereskedői ellen. Ezek panasszal fordultak a királyhoz és az országgyűlés törvényt hozott, hogy Szitnyát foglalják el és rombolják le. Salm gróf, a királyi hadak vezére hosszú ostrom után elfoglalta a várat, Makri Lukács várnagynak és az őrségnek szabad elvonulást biztosított. Balassa Menyhárt még az ostrom előtt néhány hű cinkosával kiosont a várból, és egy másik birtokán húzódott meg. A várat azonban mégsem rombolták le, mert a Balassák kezéből a Pálffyak, lllésházyak, majd ismét a Balassák kezébe jutott. Sokszor védte a környéket a portyázó törökök ellen. 1629-ben házasság révén a Koháryak szerezték meg, a csábrági és szitnyai birtokra adománylevelet kaptak, és a család felvette a csábrági és szitnyai előnevet. Később a várat Thököly Imre csapatai foglalták el és sokáig védelmezték magukat a labancok ellen. Majd Ocskay László II. Rákóczi Ferenc brigadérosa Fülekről indult el katonáival, hogy a kurucoknak szerezze meg a várat. Szitnyát a császári tüzérek felrobbantották, és azóta romokban hever. Fekete kövei között gyom és cserje nő, felette az odalátogató a régi korok, harcok emlékén mereng. (ozsvald) Szitnya alaprajza A. Kmeť nyomán
