A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-01 / 44. szám

GYERMEKEKNEK

Azt mondja egy napon a kanaduge madár a póknak:

— Háztűznézőbe megyek a szomszéd faluba. Nincs kedved velem jönni?

— Nem mehetek — felelte a pók. — Megígértem a barátomnak, a skorpiónak, hogy vele töltöm ezt a néhány napot. Nem szeghetem meg az ígéretemet.

— No, ezen könnyen segíthetünk — mondta a kanaduge madár. — Gyertek velem mind a ketten.

— Helyes — válaszolta a pók. — Szóval szárnyad alá veszed a skorpiót.

— Azt bajosan, mert ha repülésre terjesztem a szárnyamat, kiesik alóla a skorpió.

— Az igaz. Hanem tudod mit? Bújjék a skorpió a füledbe.

— Az már más — mondta a madár. — Úgy már jó lesz.

így utaztak a faluba, ahonnét a kanaduge madár házasodni akart. A lányos háznál szívesen fogadták őket. Nagy kancsó sörrel kínálták mindegyiket, és bőségesen adtak nekik enni. Mikor jóllaktak, nyugovóra tértek, reggel, mikor fölébredtek, már várt rájuk a friss kancsó sör. A sörre megéheztek, erre a háziak csirkét vágtak, kását főztek, s hozzá kitűnő mártást készítettek.

A pók, amint megérezte a mártás illatát, azonnal nekilátott a habzsolásnak; egykettőre mindent fölfalt, aztán így szólt a kanaduge madárhoz:

— Eredj, kérj még egy tállal az anyósodtól. Nagyon kevés volt.

— Nem kérhetek — válaszolta a madár —, mert ha kérek, a menyasszonyom anyja azt hiszi rólam, hogy telhetetlen vagyok, és nem adja hozzám a lányát.

— Hát ha nem — vont vállat a pók —, megszúratlak a skorpióval. És rászólt a skorpióra:

— Szúrj bele a kanaduge fülébe!

A skorpió beleszúrt; a kanaduge följajdult fájdalmában.

— Megyek, megyek! — mondta, és kikiabált a konyhába: — Anyám, adj gyorsan még egy kis mártást.

Az asszony meghallotta, s valóban adott nekik még egy jókora

tállal. A pók azon nyomban nekilátott, s mind egy cseppig fölhabzsolta. Mikor aztán a tálat is kinyalta, azt mondta a kanaduge madárnak:

— Eredj, kérj még az anyósodtól. Kevés volt.

— Ugyan, pók barátom! — méltatlankodott a madár. — Hogy is tehetném! Még azt hinnék, telhetetlen vagyok, s nem adják hozzám a lányukat.

— Bánom is ón — mondta a pók. — Meghívtál, adj hát ennem is.

— Nem — mondta a kanaduge —, igazán nem lehet, magad is beláthatod. Két tállal kaptunk; s miattad még elvesztem a menyasszonyomat.

— Hát ha nem — vont vállat a pók —, megszúratlak a skorpióval.

— Nem tehetem — erősködött a madár.

A pók pedig rászólt a skorpióra:

— Szúrj bele a kanaduge fülébe. De ne csiklandozzad, mint az előbb, hanem döfd meg istenesen.

A skorpió teljes erejéből beleszúrt a kanaduge fülébe. A kanaduge följajdult, és egészen beleszédült a fájdalomba.

— Anyám, anyám! — kiabálta kínjában — adj még egy kis mártást!

Az asszony meghallotta odakint a konyhán, és^éktelen dühbe gurult:

— Kétszer már vittem neki — mondta. — Életemben még ilyen telhetetlen fickót nem láttam! Ilyennek adjam a lányomat? Hogy kizabálja a vagyonából? Azt már nemi Hanem az a másik, az a pók, az tetszik nekem; csendes jószág, egész idő alatt a száját sem nyitotta ki; jó férj lesz belőle.

Kitette a kanaduge madár szűrét, és a pókhoz adta a lányát.

Attól fogva a pók házban lakik, a kanaduge szabad ég alatt kóborol, erdőn, mezőn, bozótban, és ha skorpiót lát, nekiesik s csipkedi a csőrével; így áll rajta bosszút, amiért annak idején segítségére volt a póknak.

(Afrikai népmese)

ÚTVESZTŐ

Jancsi és Juliska eltévedtek. Se gítsetek nekik hazatalálni!

A gyermekrovat rejtvényeinek megfejtéséért könyvet nyertek

Jozef Bebiak (Dunaszerdahely) 29. szám Krisztina Havranová (Besztercebánya) 30. szám Ifj. Rácz Sándor (Nagygéres) 31. szám Bartalos Mária (Nagymegyer) 32. szám

A két azonosnak tűnő kép között nyolc apró eltérés található. Hol? A helyes megfejtők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki.

A HÉT 27