A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-12 / 28. szám
GYERMEKEKNEK Hogyan segített a nyuszi az embernek (Afrikai mese) A vadász csapdát állított az erdőben. Ahogy végzett az utolsóval is, hazament és lepihent. Másnap aztán már kora reggel indult, hogy megnézze, akadt-e zsákmány. Még elég messze volt, de már hallani lehetett, hogy időnként félelmetesen elbődül valami. Azt mondja magában a vadász: — Ez csak oroszlán lehet! Rettentő félelem fogta el. Óvatosan, fától fáig lopakodva közelítette meg a csapdát. Ahogy közelebb ért, látta, hogy valóban oroszlán került a csapdába. A mancsát csípte oda, és sehogy se bírta kiszabadítani. Ahogy az oroszlán megpillantotta az embert, szörnyű óbégatásba kezdett: — Ó, jóember, szabadíst ki engem, meghálálom neked, egész életemben szolgállak téged. — S valóban úgy lesz, ahogy ígéred?— kérdi az ember. — ígérem, s megládd, nem csaplak be soha! Az ember hitt az oroszlánnak és kiszabadította a csapdából. Aztán együtt mentek a faluba, ahol az ember lakott. Ahogy hazaértek, azt mondja az oroszlán: — Tulajdonképpen a barátod vagyok, igazán vendégül láthatnál! Az ember hozott neki enni, az oroszlán be is falt azonnyomban. — Még éhes vagyok, hozz valamit! — mondta. Az ember hozott, ami még éppen akadt. Az oroszlán ezt is fölfalta. — Még mindig éhes vagyok, hozz többet! — mondta. — Nincs már semmim — mondta az ember. — Akkor add a kezed, megeszem én azt is! — mondta az oroszlán. — Hogyhogy? — ámuldozott az ember. Hiszen azt modtad, hogy szolgálni fogsz. — Persze, hogy szolgálni foglak, épp ezért nem lesz szükség a kezedre, mert én mindennap megszerzőm neked a betevő falatod, ide gyorsan, add a kezed! Az ember látta már, hogy bajban van, így hát keserves óbégatásba kezdett. Meghallotta ezt a nyuszi, aki épp arra kószált. Bemegy és azt kérdi: — Mi történik itt, miért óbégatsz? — Kiszabadítottam ezt az oroszlánt a csapdából, ő meg most meg akarja enni a kezem. — Én nem akarok neki rosszat — magyarázta az oroszlán. — Neki a kezére már nem lesz szüksége, mert híven fogom szolgálni. Naponta hozok neki abból, amit zsákmányolok. — Valahogy nem világos ez nekem — mondja a nyúl. — Hogy te vadászol az embernek, az igaz lehet. El is hiszem, mert te sosem hazudsz. De hát, hogy fogsz vadászni? Mondjuk, ha valami állat kerül a csapdába. Te ki tudod venni onnan? Nem hiszem, hogy erre képes lennél! — Miért ne! Ha akarod, be is bizonyítom — így az oroszlán. — Én mégiscsak úgy vélem, hogy te erre nem vagy képes. Tudod mit? Gyerünk az erdőbe, bizonyítsd be! — ajánlotta a nyuszi. Elindultak hát az erdőbe: a vadász, az oroszlán meg a nyuszi. Ahogy így mendegéitek, egyszer csak megszólal a nyúl: — Nicsak! Már nem is kell tovább mennünk. Emitt csüng egy vadászháló, összeszedjük, hogy felállíthassuk. Ahogy az oroszlán hozzáért, a háló ráesett, az oroszlán meg belekeveredett. Hiába forgott, pörgött benne, csak még inkább belegabalyodott. — Te meg rajta, ne légy balga! — kiáltott a nyuszi az emberre. — Fogd a lándzsát és döfd belé! Az ember rátámadt az oroszlánra, és egyetlen döféssel átszúrta a lándzsájával. Attól kezdve a nigril törzsbeliek tisztelik a nyulakat, nem bántanák a világért sem. De sok néger falu lakói öldösik, és meg is eszik. Mert ők vadak. Vércse Miklós fordítása Labirintus Melyik úton jut el a nyílvessző a céltáblába? Tréfás helyesírás Van egy toll, Okos toll! Minden betűt helyre tol! Ez a hal, Öreg hal, Nem lát már. És nem is hall! De sze'p szál, Fenyő-szál! Minden harkály Arra száll... Ide áll. Oda áll, Lóg rajta az Ál-szakáll! Gyerek fején Egy "ótvar" Arra mama Sapkát varr. Két lábamon Van tíz ujj, Rajta cipő: Tiszta új. Költő bácsi Korán kel, Mert egy verset írni kell. Ennyi csapda vagyon sok, — Verje ki a Hideg sokk! Gömöri Kovács István A HÉT 27
