A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-01 / 44. szám
MINERVA Szivacsból gyógyszerek Mainzi kutatók vizsgálódásaik során magyarázatot igyekeztek találni arra, hogy a feldarabolt szivacsok sejtjei más helyen miképp állnak össze működőképes egésszé. E tömörülésük azért olyan érdekes, mert ahhoz, hogy létrejöjjön, a sejtek között valamiféle információcserének kell lennie. A kutatók a vizsgálataik során a kovaszaruszivacsokban több olyan anyagot fedeztek fel, amelyek az embergyógyászatban esetleg hasznosíthatók. Olyan hormonrendszert találtak például, amely inzulint is termel. Ez a szivacsban szabályozza a sejtosztódást, gondoskodik a szivacs felületének a nagyobbodásáról, de nem hat ki a cukorháztartásra. A kutatók most vizsgálják, hogy a szivacsinzulin nem alkalmazható-e emberben gyógyszerként. Ugyancsak megkísérlik kideríteni, hogy a kovaszaruszivacsok calpactin nevű gyulladás- és véralvadásgátló anyagának nincs-e gyógyhatása emberen. A harmadik fehérje, amelyre a mainzi kutatók rátaláltak, az orvosok által jól ismert ras-gén termelte fehérje. Szivacsokban ez részt vesz új sejtfalak kialakulásában. A megfelelő emberi gén ellenben rákot okozhat. A kutatók szerint nincs kizárva, hogy az emberre ártalmatlan szivacs-ras-génnel sikerül az emberi ras-gén működését gátolni. Pelenkázott fák Az elsivatagosodást csak erdősítéssel lehetne megállítani, ám Földünk száraz övezetében ez sok okból nehéz feladat. G. Kallisztratosz görög növénykutató gondolt először arra néhány évvel ezelőtt, hogy a pelenka anyagául is szolgáló, víztároló tulajdonságú poliakrilamidot a trópusokon erdőtelepítésre használja fel. Ez a műanyag grammonként 0,8 liter sóban szegény vizet képes tárolni, vagyis megakadályozza, hogy a víz a talajban elszivárogjon vagy elgózölögjön. A görög kutató a fiatal fák gyökerét olyan műanyag zacskóba helyezi, amelybe a poliakrilamidon kívül levelek, mindenféle szerves hul20 A HÉT ladék, homok és kevés műtrágya is kerül. Adatai szerint e fák ötödannyi vízzel érik be, mint amelyeket a hagyományos módon ültettek el. Egy bizonyos idő után a gyökerek áttörik a zacskót, és benőnek a talajba. Görögországban és Észak-Afrikában már sikerült ezzel az eljárással néhány faültetvényt telepíteni. Lothar Kahl és Manfred Jakob német vegyészek szerint Kallisztratosz eljárása túlságosan költséges — főképpen azért, mert a zsákba tett műtrágya drága. Elgondolásuk az, hogy a fákat a derítőmedencékben leülepedő, tápanyagokban gazdag iszappal nevelik fel. A gond az abban lévő nehézfémekkel van. A két kutató azonban úgy véli, hogy a trópusok talajában jóval kevesebb a nehézfém, mint a fejlett iparú országokban, ezért az ottani fák valószínűleg elviselik derítőiszapbeli mennyiségüket. Másfelől a bennük lóvó nehézfém többnyire nem éri el a Németországban még engedélyezett értékeket. A vizsgált derítóiszapok közül csak a kairóiban van annyi króm, amennyi a német határértéket meghaladja. Mégis éppen ezzel kezdtek el szabadföldi kísérleteket 1989 márciusában Kairótól 50 kilométerre északra. Az ott elültetett 78 alma- és ugyanannyi citromfa gyökereit magában foglaló műanyag zsákokat kairói derítőiszappal és vízzel töltötték meg. Ugyanezen óv novemberében, hogy a széltől óvják a felnövő fákat, a közelükbe — hasonló eljárással — 78 vasfát ültettek. Mindeddig a két kutató fái ugyanolyan jól fejlődtek, mint az ellenőrzésül szolgálók, amelyeket műtrágyával, istállóhulladékkal és nílusi iszappal tápláltak, s kétszerte több vízzel öntöztek. A "pelenkázott" fák gyümölcseit azonban nem fogyasztották el. Előbb meg akarják tudni, hogy a fák mennyi krómot szívnak magukba, s a felszívott krómot hol raktározzák el. Tavaly a Washington állambeli Richlandben is elültettek hasonló módon száz ciprust, nyárfát és fenyőt. Németországban azonban e kísérletek egyelőre csak üvegházakban folynak. Ezek hivatottak eldönteni, hogy milyen anyagkeverék szolgálja legjobban a fák fejlődését, s hogy mi az iszap nehézféméinek sorsa a fákban. Egyébként a két kutató kiszámította: Németországból olcsóbb a deritőiszapot a trópusokra szállítani, mint otthon lerakni vagy elégetni. Időzített nitrátok Az ivóvízben és a mezőgazdasági terményekben lévő, és különösen a kisgyermekekre igen veszélyes mérgek, a nitrátok ellen az sincs teljesen biztosítva, aki műtrágya nélkül gazdálkodik. Ezért aztán nagyon is megszívlelendő néhány permi (Szovjetunió) tudósnak az a tanácsa, hogy mindent a megfelelő időben szedjünk a kertben: késő délután például 30—40 százalékkal kevesebb a nitrát a növényekben, mint reggel; a zöldségek többségében — de az uborka is kivétel! — az intenzív növekedés időszakában a legmagasabb a nitráttartalom; és végül a hűvös idő is alkalmasabb a betakarításra és a gyümölcsszedésre, mert hidegben csökken a nitrifikáló baktériumok tevékenysége. Ezt a "tudományos szedésrendet" különösen ott érdemes betartani, ahol apró gyermekek vannak a háznál. Újabb gondok az ózonnal? Egy németországi atmoszferikus környezetkutató intézet vezetője figyelmeztetett: amíg tart a vita a sztratoszférában keletkezett ózonlyukról és ott keveseljük az ózont, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a troposzférában növekszik az ózonkoncentráció. Az EUROTRAC nevű európai kutatási program, mely egyébként csak nyomokban előforduló gázok mozgását és környezetszennyező mértékű felszaporodását vizsgálja a troposzférában, kimutatta, hogy a nem metán jellegű szénhidrogének fotokémiai lebomlása reaktív gázokká, például ózonná, akut veszélyt jelent. Azok a mérések, amelyeket a tengerszint feletti 3000 méteres magasságig végeztek el Németország 45 állomásán, azt igazolták, hogy a magasabb rétegekben az ózonkoncentráció kétszer akkora lehet, mint sík vidékeken. A tudósok úgy vélik, hogy ez többek között az ipari eredetű gázok nagy távolságokra való eljutásával magyarázható.
