A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-01 / 44. szám
FIGYELŐ "Ma népszerűbbek vagyunk Jézus Krisztusnál. Nem tudom, mi tűnik el előbb, a kereszténység vagy a rock and roll." (john lennon) SITKE ’91 ELŐSZÓ: Hiszek a véletlenben... ha egy zenekart (Korái) utolsó turnéján (1986-ban) — szállásproblémák miatt — éppen egy Sárvár és Celdömölk közti kisközség, Sitke kastélyfogadójába "vezérelnek az égiek" ...ha az együttes frontembere (Balázs Fecó billenytűs-ónekes-zeneszerző) rögvest "beleszeret" a közeli romos kápolnába, és szárnyaló fantáziája az omladozó falakra hófehér tornyokat varázsol...ha éppen ez idő tájt egy franciaországi magyar zongoraművész (Cziffra György) a kultúra hasonló szentélyének felújításán fáradozik, és ezzel megihleti az említett vállalkozó kedvű rockzenészt. Hiszek a művészet Iélekformáló erejében, ha az efféle elgondolást — egy nagyszabású társadalmi összefogás eredményeképpen — siker koronázza... SITKE — 1991. augusztus 31. E helységnév az eltelt öt óv alatt már bevésődött a köztudatba, hiszen itt minden év szeptemberének első szombatján egy emlékezetes könyűzenei fesztiválra került sor, amelyen "fellépett már minden rockzenész, aki ma ól és mozog Magyarországon" (B.F.). Az idei, egy héttel előbbre tolt valamivel mégis többnek számít az előzőeknél: az eddigi fesztiválok bevételének és további művészbarát támogatóknak köszönhetően most kerül sor a kápolna külső és belső hivatalos átadására. A hajdani elképzelés végre valóra válik: ezentúl különféle társművószeteknek adhat otthont a többször is villámsújtotta, csonka tornyú kápolna és környéke. A belső terem teljes díszben, felállított festőállványokkal várja az itt bemutatkozni vágyó alkotókat, a kinti Szabadtéri Színpadon pedig már hangolnak a rock újoncai és "hadviselt", de ez alkalomból ismét "csatasorba állt", régi katonái. Közben gyülekezik a közönség is: tizek, százak, ezrek érkeznek gyalog, stoppal, két vagy négy keréken; hálózsákokkal, sátrakkal felpakolva. A besurranókat többnyire elcsípik az éber szervezők, de semmi zűr: végül nekik is megéri a tízórás banzáj a kétszázötven forintot. Baboskendős "ricsós" csápolók és hallgatagabb Korál-párti rajongók családjukkal békésen megférnek egymás mellett a domboldalon. Semmi sem hiányzik az önfeledt szórakozáshoz, így délután két órakor kezdődhet a ’91 -es sitkei fesztivál — igazi Woodstock-módral Balázs Fecó a főszervező szerepén kívül a műsorvezetést is vállalja, és a technika démonai ellen bevetett sárvári STOP előzenekar után bekonferálja a Pál Utcai Fiúkat. Ezután "Trabant-pufogással" érkezik a lágyabb zenére voksolók egyik kedvence, az örökvidám EXOTIC. Egyik parancs a másik után hangzik el: "Nézz rám tizedes! Ébredj, Paganini!...", és a hozzáintézett felszólításoknak engedelmeskedve, a közönség nagy része is dalra fakad. Jutalomként ígéretet kap, hogy október közepére elkészül a csapat egy újabb nagylemeze. Ettől nagyobb örömet csak a MORA LISA színrelépése okozhat: csábos vörös és szöszi "nőstényördögök" térítenék rossz útra a tiltott gyümölcsre áhítozó rockerfiúkat, ám mindennek szem- és fültanúja az óriási tömeg... Ezért az amazonok sóvárogva éneklik (mi mást is tehetnének?): "Ha ón fiú lehetnék..." Könnyű a SING SING tagjainak, akik srácokként — a következményekkel mit sem törődve — szidják a Magyar Honvédséget egyik emberük behívása miatt. Sőt, dagadó mellel süvítik, hogy "ilyen egy rockzenósz...". Változnak az igények és a stílusok — hamarosan amerikai lobogó alatt startol az AD Stúdió, és a táncoslábú fiúk elárulják: "Álmaimban Amerika visszainteget..." (kár, hogy play backről jön a vallomás). De térjünk vissza Magyarországra, amelynek egyik legsajátosabb zenéjét manapság a soron következő AZOK A FIÚK játsszák. Sikerük titka bizonyára az egyik dalszövegben rejlik: "Hó, jó tündér...": könnyű nekik, ha fohászuk meghallgatásra talál! A leg becsvágyóbb és legmohóbb a MOHO SAPIENS, amelynek legénysége miután katonásan megzabolázza a műanyag üvegekkel hadonászó fickókat (szerencsére, valódi üvegekkel nem engednek be senkit a szervezők), alig akarja elhagyni a színpadot. Igaz, hogy sokan örülnek ennek, páran pedig Karády őrmestert hiányolják a csapatból. Sötétedéskor végre "robbantanak" a nagyágyúk: közülük elsőként a BEATRICE polgárpukkasztó nótáit kántálja kórusban az elvarázsolt rockerhad. A "nemzet csótánya" jó szokásához híven ismét palira vesz mindnyájunkat: fakópnól hagyja a bandát, hogy aztán "valódi sztár"-módjára visszatérhessen, és beoszthassa napjainkat a "Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás" — elv szerint (Sitkén az utolsó harmadot kibővítjük még két órával). Nagy Feróék után "azt beszéli már az egész város, hogy újra dübörög a banda...", vagyis a fesztivál tiszteletére összeállt SKORPIÓ. Freinreisz Karcsi — mint e banda örökifjú frontembere — évente a sitkei koncertek egyik hangulatkovácsa. Azután igazi csemegének számít a házigazda meglepetése. Balázs Fecó eddig ismeretlen társakkal — ROCKMISZ- szió '90-en felfedezett, rozsnyói SEXITtel mutatkozik be. (Októberben velük készíti új nagylemezét is.) Az aranyalbumról ismerős számokon kívül teljesen frissek is felcsendülnek, majd a kísérők külön is remekelnek saját számaikkal, valamint a "Honti csárdással". Tetőre hág a hangulat, mi jöhet még ezután? Az eseményhez méltó befejezésként az ARIZONA SZÍNHÁZ művészei (Mikó István, Incze József, Forgács Péter, Győri Péter, Benkő Péter, Konrád Antal) előadják a "Mindhalálig Beatles" című darab örökzöld betétdalait. Végül káprázatos tűzijáték, ötletes foszforeszkáló glóriák a rajongó-fejeken, és a kápolna felett talán angyalok kara énekli a több ezer földi halandóval: "Képzeld el az embereket, hogy békében élnek..." (IMAGINE) UTÓSZÓ Éjfél után a hömpölygő tömeg fáradt karavánként hagyja el a sitkei kultúr-oázist. A sofőrök türelmesen kikerülik az úton búcsúzkodó-ölelkező fiatalokat, mintha most senkinek sem lenne olyan sürgős eltávozni innen... Zene, szeretet, béke... hippi, mozgalom, Woodstock..." ó, hiszek a tegnapban..." (Yesterday); hinni akarok a holnapban is, többek között Sitke avagy a magyar Woodstock szellemében, jövőjében...! MISKÓ ILDIKÓ A HÉT 7
