A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-01 / 44. szám
OSZIELEGIA Nekem a halottak napja legtöbbször a csendes, lomha ősz halálát is jelentette, hiszen gyermekkoromban a temetőben járva ilyenkor legtöbbször ólmos eső esett, vagy a szél kavarta a korai hópihéket. Nyálkás, sáros fűcsomókon bukdácsolva jártunk egyik rokon sírjától a másikig. Lobogó gyertyák fényében felvillant a márványtáblán egy-egy név töredéke, amelyet már kívülről tudtam. Halottak napjának estéjén a temető olyan volt, mint egy mesebeli, csodálatos ország, ezernyi gyertya, mécses pislákolt, friss fenyőszagot, és valami csípős krizantómillatot éreztem a levegőben. Nagy volt a zsongás, mindenki köszöntötte egymást és kereste a halottait. Ilyenkor idegen volt nekem a temető, és igyekeztem mielőbb hazatérni. A temetőkben egyedül szerettem járni, lehetőleg csendes, napos őszi délutánokon, meg-megálltam egy-egy régi sírkő előtt, kisilabizáltam a fakuló betűket, és magam elé képzeltem a fiatalon elhunytat, vagy a deres bajuszú öregembert. Eltöprengtem az élet értelméről, a halált úgy fogtam fel, mint elkerülhetetlent, amivel az embernek mindig számolnia kell, hogy sose érje váratlanul. Főiskolás koromban Pozsonyban az András temetőben tanultunk, mindenki kiválasztott magának egy nyugalmas, fákkal, bokrokkal árnyékolt padot, és ott magolta a szemeszter anyagát, sőt, még az államvizsga előtt iá ide jöttünk. Fiatalok voltunk, és meglepő módon szerettük a temetőt, egy-egy sírkő feliratát már kívülről tudtuk. A temetőőr pedig mindannyiunkat barátságosan fogadott. Idegen városokban is elmentem a temetőbe és megnyugodva vettem tudomásul, hogy a sírokon egymás mellett találtam a magyar, német, szlovák, cseh, lengyel vagy héber feliratot. A holtakat nem zavarta, hogy ki mellett pihennek. Nyugodjék békében! Ezt a szót minőén nyelven megjegyeztem. A temetői bolyongások után mindig valamilyen végtelen, megmagyarázhatatlan szomorúság fogott el. Es ilyenkor otthon a könyvespolcomról levettem Márai Sándor Füves könyvét, amely akárcsak a régi nagy filozófusok, mindig megvigasztalt és megtanított arra, hogy ne féljek a haláltól. Mert, hogy is fejezi be Márai a Füves könyvét? "Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékét, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem." OZSVALD ÁRPÁD FOTÓ: MÉRY GÁBOR FIGYELMÜKBE AJÁNLJUK!!! Ezúton hívjuk fel kedves olvasóink figyelmét, a közeljövőben megjelenő nagyon értékes, egyedülálló könyvremekre MÁR MOST RENDELJE MEG, HOGY MINDEN IGÉNYT KI TUDJUNK ELÉGÍTENI!!! Tisztelt Olvasónk! Könyvművészeti, könyvkiadói és nyomdatechnikai szempontból egyaránt rendkívüli vállalkozásba kezdett az IKVA Kiadó, amikor elhatározta, hogy 1991 novemberében reprintként kiadja P. Didón domonkos rendi áldozópap JÉZUS KRISZTUS pímú művének 1896. évben megjelent magyar nyelvű fordítását! A 25,5 x 35,5 cm méretű kötet fedele borvörös, bőrutánzatú borítású keménytábla, aranykeretezéssel, amelyben Jézus Krisztus színes grafikai ábrázolása látható. Ára: kb. 3 500.— Kőé.: Ne szalassza el ezt az egyedülálló lehetőséget! Mivel a könyv korlátozott mennyiségben, számozva jelenik meg, ezért megrendelését már most küldje el, de legkésőbb 1991. november 15-ig a következő címre: DUNA —KÖNYV "ARI" P.O.BOX. 209 f ' 814 99 Bratislava 1. Megrendelés ...................db. P. Didón: Jézus Krisztus Név:....................................................................................................................................................... Utca, házszám:................................................................................................................................. Postai irányítószám:........................................................................................................................ Lakhely:................................................................................................................................................ Dátum:...................................................................................................................................................
