A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-25 / 43. szám

gyermekeknek A NYÚL SZERENCSÉJE Volt egyszer egy ember, akinek volt egy szép eladó lánya. Egy nap így szólt hozzá: — Süssél tíz kosár ennivalót. Aki mind a tíz kosárra valót megeszi, ahhoz adlak feleségül. A lány nekilátott, és sütött tíz kosár elemózsiát. Aztán egyre-másra jöttek az embe­rek, akik mind feleségül szerették vol­na venni a lányt. De alig végeztek egy kosárral, vala­mennyien úgy jóllaktak, hogy kényte­lenek voltak föladni a küzdelmet. A nyúl meg épp akkor bandukolt arrafelé, a faluba vezető úton. Épp volt nála egy fejsze, egy kés, néhány csiga, egy kevéske kötél, egy kendő, meg egy kis kosárkában köles. . Összetalálkozott a mongúzzal, aki így szólt hozzá: — Osszad meg velem a kendődet, holnap meghálálom. A nyúl szétszakította a kendőjét, és az egyik felét odaadta a mongúznak. Aztán továbbment. Kis idő múlva egy gyöngytyúk szaladt eléje, és kér­te: — Adj nekem egy kis ennivalót, holnap meghálálom. A nyúl odaadta neki a kölest, ami a kosárkában volt, és folytatta az útját. Csakhamar egy csapat termesszel találkozott. — Vágd ki nekünk ezt a bambuszná­dat — mondták. — Holnap meghálál­juk. A nyúl fogta a kését, és kivágta a bambusznádat, és megint tovább bal­lagott. Amint ment-mendegélt, egy madár röppent oda melléje. — Adj nekem egy kis csigát, holnap meghálálom. A nyúl a madárnak adta a csigákat, aztán attól is elköszönt. Nemsokára egy oroszlán állta el az útját. — Adj nekem egy antilopot — mond­ta. — Holnap meghálálom. A nyúl csapdát készített a kötélből, és fogott vele egy antilopot. Odaadta az oroszlánnak, ő meg tovább capla­­tott. Igen ám, de akkor meg egy elefánt toppant eléje, és trombitálva így szólt: — Vágd ki nekem ezt a majomke­­nyérfát, holnap majd meglátod mi tör­ténik. A nyúl örült, hogy fejsze is volt nála, mert másképp nem tudta volna kivág­ni a majomkenyórfát. Kidöntötte, és otthagyta az elefántnak. Aztán ballagott még egy kicsit, és beért a faluba, ahol a szép eladó lány lakott. A lány a nyúlnak is sütött tíz kosár ennivalót, és megkínálta, hogy egyék. — Vidd csak be a házba a kosara­kat! — válaszolt a nyúl. — Nappal nem tudok én enni, olyankor nincs étvá­gyam. A lány engedelmeskedett, és bevitte a kosarakat. Mikor lement a nap, a nyúl bement a házba, és hozzáfogott a lakmározás­­hoz. De alig nyelt egy-két falatot, kopog­tak. — Bújj be! — kiáltott ki. És beröppent a madár, akinek a csigákat adta. Nem szólt az egy szót sem, csak csipkedni kezdte az egyik kosárból az enniva­lót, és az utolsó falatot is kiette belőle. De akkor már újra kopog­tak, és jöttek a termeszek. Ok két kosár ennivalót ettek meg. Kopogott az oroszlán, ő há­rom kosárra valót pusztított el. Jött az elefánt, ő meg a maradékot falta föl. A mongúznak már nem is jutott más, csak egy teli edény sör. A gyöngytyúknak pedig még annyi sem. Mikor aztán megvirradt, és a nap áttört a felhőkön, a nyúl kilépett a házból, az emberek meg mindenfelől összecső­dültek, hogy megcsudálják a feneketlen gyomrú vőlegény­jelöltet. — Ez bizony semmi volt — mondta a nyúl —, meg se kottyant nekem ez a tíz kosár. Most kezdek igazán éhes len­ni. És megkérte a ház gazdá­ját, hogy pörköljön neki egy kis maniókát, mert mindjárt elszédül, olyan üres a gyom­ra. S miután megette a manió­­ka-csemegót, feleségül vette a szépséges leányzót. a lettek. «■ Mikor a lettek lettek lettek, mindig csak lettül beszélgettek. Vacsorára lett ételt ettek, utána lett dalt énekeltek. S miközben csak úgy tettek-vettek, rájöttek: végleg lettek lettek. Szóvai már mindig lettek lesznek. lAPLAce A LÁTSZAT CSAL A figyelmes szemlélő nyolc kis eltérést fe­dezhet fel a két azonosnak tűnő rajz között. Melyik az a nyolc? A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A HÉT 27

Next

/
Thumbnails
Contents