A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-25 / 43. szám
ÉGTÁJAK Huszár históriája Talán önök is ismerték Huszárt, mert nem volt mindennapi kutya, már azáltal is felkeltette az emberek figyelmét, hogy feltűnően hasonlított több tisztavérű fajtához. Az apja bernáthegyi vagy szelindek lehetett, az anyja pedig akár skót juhászeb vagy szálkaszőrű pincsi. Amikor megszületett, gazdái azt hitték, hogy buldog lesz belőle. Három hét múlva azonban rohamosan nőni kezdett a szőre, és a füle formát változtatott: olyan lett, mint egy jól nevelt vadászvizsláé. Ráadásul elcsenevészesedett a farka, a pofáján pedig kiütköztek a szőrök. A furcsa szürkésfekete szőrpamacsból siránkozó kék szemek lestek a világra, önmarcangoló kifejezés ült bennük, mintha azt kérdezné: "Miért is nem fojtottak meg engem?" A gazdáinak megesett a szívük rajta, hogy ilyen kétségbeejtő külsővel csöppent a világba, és így ajnározták: — Mit csinál a mi kis szegénykénk? Hathónapos volt, amikor először látta meg magát a tükörben. Úgy megijedt a képmásától, hogy beugrott az asztal alá, onnét tovább mászott az ágy alá, s órák hosszat ott bujkált, várva, hogy a rettenetes élmény emléke kipárologjon a fejéből. Azóta tudta, hogy csúf, és nem vette zokon a szukáktól, hogy nem hajlandók szóba elegyedni vele. A földszinten lakó színésznő orosz agara egy ízben véletlenül találkozott vele az utcán, a sarokkő mellett, és akaratlanul azt mondta: — Bocsásson meg, de ön igen ronda. Ekkor szenvedni kezdett, és alighanem kezet, illetve lábat emelt volna magára, ha alkalma nyílik rá. Egy ízben például a folyó partjáról beugrott a hullámokba, de elszörnyedve állapította meg, hogy tud úszni és semmiképp sem sikerül vízbe fojtania magát. Mikor kihirdették az ebzárlatot, szájkosár nélkül megszökött hazulról és előre megfontolt szándékkal elcsatangolt a legnépesebb utcákon és tereken, bízván a gondviselésben, hogy a sintér kezére jut. Véletlenül találkozott is a pecérkocsival, de a gyepmester azt mondta a fogdmegeinek, hogy ne bántsák, a vak is látja rajta, hogy mészároskutya, hasznos állat. A boldogtalan Huszár ugyanis véletlenül egy mészárszék előtt üldögélt nagy búsan a járdán. Szomorúan hazament, otthon elverték, amitől csak még nagyobb lett a világfájdalma. Elkeseredésében pusztító aprómunkába kezdett a háztartásban. Valami módon betört a ruhásszekrénybe és cafattá tépte gazdája cilinderét. A családi tanácsban elhatározták, hogy odaajándékozzák valakinek. De az ismerősök közül senki sem akarta, míg végre csodával határos módon alkalom adódott, hogy megszabaduljanak tőle. Egy vendéglőben mulatságot rendeztek, tombolával egybekötve. Huszárt is beíratták a tombolába, és szerencsére nyerője is akadt: Korejc úr. Képzelhetjük mekkora volt a boldogság a családban, amikor hajnali három óra tájt megtér a családfő lakályos otthonába; pórázon vezet egy csupaszőr szörnyeteget, nagyokat csuklik és azt bizonygatja, hogy igen jámbor fajta. Huszárt annyira fellelkesítette ez a nagy bizalom, hogy gazdája nyomában ő is fölhuppant az ágyra. Szemtelenül bemászott a dunyha alá, és amikor Korejc úr le akarta dobni nyoszolyájáról, fenyegetően rámordult. Nem maradt más hátra, mint otthagyni a dögöt az ágyban, miközben megállapítást nyert, hogy a nyereménynek bolhái vannak. Ebben a tudatban aludt el a család, kivéve Karola kisasszonyt, aki az általános zavart arra használta fel, hogy zavartalanul ábrándozzék Pavlicsek úrról, a délceg bankhivatalnokról. Huszár ugyanis Bobesra, Pavlicsek úr nagyra nőtt bernáthegyi kutyájára emlékeztette, és bízott benne, hogy a két jószág összebarátkozik majd. Ettől a gondolattól váratlanul elsírta magát és csendesen zokogott, fiatal lányok módján, akiknek szíve vágya könnyek formájában születik először a világra. Huszár és Bobes kölcsönös bemutatkozása viszonylag jól sikerült. Ősrégi ebszokás szerint végigszaglászták egymást, Huszár a farkát csóválta, hadd képzelje az új ismerős, hogy örül neki. Bobes jólelkű, becsületes legény volt, elárulta Huszárnak, hogy igen 16 A HÉT
