A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-25 / 43. szám
SZÓL A RÁDIÓ m JÁRT A KIRÁIY (avagy háttérriport egy üzleti vállalkozásról) Szeptember 7-én a Csallóközben járt István, a király. A már nyilvánvalóan "örökzöld" rockopera csehszlovákiai bemutatója — akárcsak az egykori budapesti — indulatokat kavart. Az előadás előtt és után is. végül is, aki ott volt a dunaszerdahelyi DAC stadionban, tudja: az István, a király hazai színrevitele hatalmas erkölcsi siker volt. Az már az előkészületek folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy a rockopera nem egy nagy "pénzes buli", nem nagy jövedelmet jelentő koncertvállakozás. A szervező számára a kockázat hatalmas volt. Ennek ellenére az István, a király "importjára" többen vállalkoztak volna szívesen. Végül is a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központtá (VMK) lett a produkció. — Jarábik Imrének, a VMK igazgatójának nincs-e olyan érzése, hogy esetleg más szervezőirodák elől "elhappolta" a produkciót? — Hát ami azt illeti, hogy elhappoltuk volna valaki elől az előadást, engem ez az állítás megdöbbentett, most hallom először. A valóság a következő: még április folyamán felvették velünk a kapcsolatot a budapesti Interkoncert munkatársai, ekkor merült fel először a produkció áthozatalának a kérdése. Ez a puszta igazság. Kérem, lehetséges, hogy rajtunk kívül még valaki szerette volna, én ezen nem vitatkozom, megeshetett. — Ezek szerint Ön arról sem tudott, hogy Héger Rudolf koncertszervező az ügyben már komoly tárgyalásokat folytatott Budapesten? — Semmiféle tudomásom nem volt eróll, még csak szóba sem került a neve. — Az István, a király többmillió koronás produkció, ez nyilvánvaló. Kért-e a budapesti partner valamiféle pénzügyi garanciákat? — Természetesen kért. Számokat nem akarok mondani, de a rockopera rengeteg pénzbe kerül. Tehát bankgaranciát kellett adni. Nincs az a rendezőiroda, amely e nélkül leülne tárgyalni. Ez nem személyes szimpátia, vagy jó kapcsolatok kérdése. Nagyszabású előkészületekre volt szükség. Ez nem úgy történt, hogy hurrá, gyerünk Pestre, fiúk, hozzuk az Istvánt... nem, ez ettől sokkal komolyabb dolog. — Tehát Önnek nincs semmiféle lelkiismeret-furdalása, hogy a konkurenciaharc jegyében esetleg félrenyomott kisebb szervezőirodákat? — Miért lenne lelkiismeret-furdalásom? Mi szerettünk volna ugyan együttműködni egy kisebb rendezőirodával, de ez nem jöhetett létre, mert kiderült, hogy nem fizetőképes. Más meg nem jelentkezett. Ezt tudtuk meg tehát Jarábik Imrétől, a FOTÓ: MÉRY GÁBOR dunaszerdahelyi VMK igazgatójától. Természetesen Héger Rudolf koncertszervezőnek — aki a produkcióra szintén pályázott — teljesen más a véleménye. A Prius Art iroda munkatársa az Új Hullámhossz egyik februári műsorában jelentette be először, hogy "hozza az Istvánt". — Tudni kell a dologhoz, hogy az év tavaszán már megkezdtem a tárgyalásokat Budapesten. írásban rendeltem meg a műsort, tárgyaltam bizonyos személyekkel. Dunaszerdahelyen is tárgyaltam a DAC stadion képviselőivel. Szóval már minden egyenesben volt. Véleményem szerint ekkor a VMK illetékeseinek a fülébe juthatott a dolog, s valahogy abból indultak ki, hogy ezt az akciót mégsem kellene a városnak kiengednie a kezéből. Ez a dolog engem természetesen bánt, hisz rengeteg munkám és pénzem feküdt már benne. En a szervezést is másképp képzeltem el, hatalmas reklámkampányt indítottam volna be, és ami fontos, telt házat biztosítottam volna, mert a 200 koronás helyárak 60 százalékát kértem volna csak a nézőktől. — Miért nem merült fel a neved, ha már komoly tárgyalásokat folytattál? Budapest ennek ellenére miért választotta partneréül a VMK-t? — Budapesten számtalan olyan iroda létezik, amely képes lett volna áthozni a rockoperát. Persze, ott is nagy a konkurenciaharc, akárcsak nálunk. Dunaszerdahely feltehetően a budapesti Interkoncerttel állt kapcsolatban. No most erről az irodáról azért tudni kell, hogy menedzserei nem biztos, hogy mindig a legtisztességesebb módszereket választják a műsorszervezésben. Valahogy így történhetett — nyilatkozta Héger Rudolf, és az Új Hullámhosszban mondottak eljutottak Budapestre is. Tény, hogy az Interkoncert szervezőiroda munkatársai kérték, szólalhassanak meg a műsorban. így került sor arra a találkozóra, amelynek folytán Nyikos István az Interkoncert ügyvezető igazgatójával beszélgetett az Új Hullámhossz riportere. — Igazgató úr, természetesen kötelességemnek tartom, hogy helyt adjak az Önök álláspontjának is. — Köszönjük a lehetőséget. A leghatározottabban visszautasítom mindazt, amit Héger úr az Interkoncert munkatársairól mondott. Én a szóban forgó urat nem ismerem, nem tudom tehát, hogy mire alapozza súlyos vádjait. Az előadással kapcsolatban vele egyáltalán nem tárgyaltunk, tehát lényegében nem is tudom miről van szó. A mi több évtizedes múltunk, tapasztalataink predesztináltak bennünket arra, hogy ezt a produkciót meg tudjuk rendezni. Mi örömmel álltunk a dunaszerdahelyiek rendelkezésére. Héger úr állítólag az azóta megszűnt ORI-val kezdte még a tárgyalásokat, ennek a rendezőirodának a megkezdett akcióit viszont mi örököltük. Semmiféle általa elmondott kezdeményezésről mi nem tudtunk, és arról sem, hogy ő ezt szeretné megvalósítani. — Mit válaszol arra, hogy az ő szervezésében a belépőjegyek dija esetleg 60 százalékkal olcsóbb lett volna? — Ez a "savanyú a szőlő" tipikus esete. Lehet hasonlókat állítani. Mi minden lehetőséget megvizsgáltunk, hogyan lehet a költségeket csökkenteni. El kell mondanom, hogy ezt az előadást egyszerűen nem lehetett volna olcsóbbért "megcsinálni", ez kérem ennyibe kerül, nem csak Dunaszerdahelyen, hanem Budapesten is. Esetleg a százezres ráfizetés vállalásával lehetett volna olcsóbban adni a jegyeket. — Terveznek-e további lépéseket a nyilatkozattal kapcsolatban, vagy lezártnak tekintik az ügyet? — Ezzel lezártnak tekintem, mi nem fogunk pereskedni, ez a nyilatkozat számunkra bőséges elégtétel. Természetesen ezek után az Interkoncert Héger urat nem tekinti partnerének. Ilyen előzmények után nem kívánunk vele együttműködni. A kapcsolatainkban mi a maximális korrektségre törekszünk. Új Hullámhossz POLÁK LÁSZLÓ A HÉT 5
