A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-25 / 43. szám
OTT JÁRTUNK Terebélyesedjék és lombosodjék A csehszlovákiai magyar szellemi élet meglehetősen terméketlen talajába új facsemete került: 1991. október 3-án Somorján hivatalosan is megnyílt a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum (NDC). A tarackos, kavicsokkal borított mezőn aligha lesz majd könnyű gyökeret eresztenie. A húsz-harminc-negyven éve ültetett fák is megtépázva kornyadoznak itt, félig elszáradt ágaik egyre nehezebben dacolnak a jeges szelekkel, s mintha gyökereiket is férgek rágnák. Sikerül-e vajon ennek a zsenge magoncnak megkapaszkodnia? — ez a kérdés motoszkált a fejemben, miközben A. Nagy László (az SZNT alelnőké), Zalabai Zsigmond (a pozsonyi Komensky Egyetem magyar tanszékének vezetője) és Varga Sándor (az NDC igazgatója) bizakodó szavait hallgattam az ünnepélyes megnyitón, ahol a támogatókon és az újságírókon kívül illusztris vendégek is megjelentek: Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi főkonzulja, Tőkés József a Magyarok Világszövetsége képviselője, Bauer Győző, a Csemadok OV elnöke és Sidó Zoltán, az OV főtitkára. Nem tudom, akadt-e az egybegyűltek között más is, akit hasonló kételyek gyötörtek, mint engem, de ha nem akadt is, úgy érzem, az aggodalmaimról nem lenne szerencsés dolog hallgatni. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy kezdettől fogva szurkoltam e vállalkozás sikeréért. Azt is szerencsés megoldásnak tartottam, hogy a Bibliotheca Hungarica nó-A. Nagy László és Varga Sándor Az ünnepélyes megnyitó részvevőinek egy csoportja ven meghirdetett mozgalom szervesen beépült az NDC struktúrájába, mintegy megalapozva azt. Az NDC célkitűzéseiről lapunk ez évi 10. számában már beszámoltam, így csupán tömören összegezném a lényeget. Az NDC olyan adatbázis és információs központ lenne, ahol a csehszlovákiai magyarságot érintő összes dokumentumot, a rólunk szóló és az általunk kiadott valamennyi publikációt megtalálná a kutató történész. A későbbiekben az NDC beépülne egy csehszlovákiai magyar társadalomtudományi kutatási intézményrendszerbe, amelynek elvi alapjait többek között épp Varga Sándor történész, az NDC egyik alapítója és újdonsült igazgatója vetette papírra még a kommunista diktatúra utolsó éveiben. Varga Sándor mellett Zalabai Zsigmond és Füri Béla egyetemi adjunktus, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság egyik alelnöke vállalkozott az NDC alapítására, ők hárman jegyeztették be ezt az állampolgári tásulást a belügyminisztériumban. Az NDC természetes és jogi személyek, vállalatok, mezőgazdasági szövetkezetek stb. anyagi és erkölcsi támogatásával indult (a lista igen hosszú lenne, ezért neveket nem említenék). Az NDC nem kért állami támogatást, s mint Varga Sándor elmondta, főképpen azért nem, mert meg szeretné őrizni a kormánnyal és a hatalommal szemben a függetlenségét. Nos éppen ez az, ami engem aggodalommal tölt el és kételyeket ébreszt bennem. Sajnos igazat kell adnom az igazgató úrnak, hogy félti a függetlenségét, és ezért nem igényel állami támogatást. Az emberben mégis fölvetődik a kérdés: vajon törvónyszerű-e a függőség az állami támogatás esetén? Elvégre nemcsak kormánypárti állampolgárok fizetnek adót, hanem azok is, akik nem értenek egyet a kormány politikájával, vagy akik olyan pártra, mozgalomra szavaztak, amejy nem tagja a kormánykoalíciónak. Ok már nem részesedhetnek az újra elosz-2 A HÉT