A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-12 / 28. szám

Quo vaäis Hongkong?

Hongkongról már sok mindent megírtak. Ennek ellenére Kínához csatolásának közelgő időpontja és a sorsát érintő félelmek miatt ez a brit gyarmatbirodalom változatlanul a világ figyelmének a középpontjában áll.

Hongkongot gyakran helytelenül városként tartják számon, holott több mint 1000 km2 területű és 5,8 millió lakosú ország. Ez a világ legsűrűbben lakott országa, mely 236 szigetből, a Kowloon-félszigetből és a kontinentális részekből, az ún. Új Teritóriumokból áll. Hongkong szíve az azonos nevű sziget, melynek fővárosát Victóriát Viktória királynő tiszteletére nevezték el, aki a szigetet 1841-ben kapta ajándékba.

Az idelátogató helikopterrel egy óra alatt berepülheti romantikus szépségű zöld dombocskáit, láthatja a felhőkarcolók százait és a csodás villanegyedeket, de éppúgy felfedezheti a főként vietnami menekültek számára épült táborokat. Szomorú a kilátás Kína és az Új Teritóriumok között elterülő "vasfüggönyre" is, melyet a hongkongi részen határőrök figyelnek, hogy megakadályozzák a menekültek beáramlását Kínából.

Hongkong ma a világ harmadik legfontosabb pénzügyi centruma. Az egy főre eső nemzeti jövedelmét tekintve (11 500 US- dollár) Japán után Kelet-Ázsiában a második helyen áll.

A Hongkong jövőjét érintő vélemények igen eltérőek. A sok-sok kínai disszidens nem hisz a kínai kommunista vezetés ígérgetéseinak, miszerint Hongkong gazdasági rendszere ötven évig változatlan marad. Ezek az emberek már most készülnek a kivándorlásra, főként Ausztráliába, Amerikába és Nagy-Britanniába. Valószínűleg ott be is fogadják őket, ha nagy tőkét hoznak magukkal. Viszont Hongkong lakosságának a többsége (főként akik brit útlevéllel rendelkeznek) továbbra is bizakodó. A hivatalos helyek igyekeznek erősíteni bennük az optimizmust és a

jövőbe vetett hitet. Ezt bizonyítják az új beruházások, mint például egy új repülőtér kiépítése, tizenkét hatalmas szálloda és egy harmadik egyetem felépítése stb. Úgy tűnik Hongkong gazdasági érverése még mindig ugyanolyan intenzív, mint régen. Nagyon könnyen lehet itt pénzt keresni, de még könnyebben el lehet költeni. Az országban mindössze 850 ezer dolgozó fizet 15 százalékos adót. A bér- és a házadó nagyon alacsony. Az építkezési költségek a telkek áraihoz viszonyítva elhanyagolhatók. Ezért csak nagyon kevés ház éri meg a húsz évet. Egyszerűen lebontják, és újat építenek helyette. Az energiával nem kell takarékoskodni, az áram olcsó, a fűtéssel meg valóban nincsenek gondok ebben a trópusi országban. Egyszóval Hongkong tipikusan a mának élő fogyasztói társadalom.

A Kína és Hongkong közötti határvonal 42 km hosszú, de erősen őrzött, úgyhogy a kínaiak inkább a tenger felől "érkeznek" Hongkongba — évente mintegy 150 ezren. Ha ezek a szerencsések — akik gyakran egy szál ruhában szöknek át —, megkapják az állampolgárságukat, hamarosan egy hónap alatt többet keresnek, mint hazájukban egy év alatt.

Ismert tény, hogy a hazájukon kívül élő kínaiak dolgosságuknak, lelkiismeretességüknek, munkabírásuknak köszönhetően több ország gazdaságának mozgatóerői. Tizenhat millió kínai ma Hongkong gazdaságán kívül többek között Szingapúr, Tajvan, Malajzia, Thaiföld és Indonézia gazdaságát is aktivizálja. Kétségtelen, hogy a mai kínai kommunista vezetés nem teszi lehetővé ennek a rátermett, találékony, ugyanakkor szerény nemzetnek, hogy ezeket az irigylésre méltó tulajdonságokat saját hazájában kamatoztassa. Markáns a különbség például a mai Sanghaj és Hongkong között és az ötven évvel ezelőtti Sanghaj és Hongkong között, amikor Hongkong még jelentéktelen brit

gyarmat, míg Sanghaj az akkori Kína jelentős gazdasági centruma volt. Mindez arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk, milyen is lenne Kína, ha ott is a liberális kapitalista gazdaság uralkodott volna annyi ideig, mint például Hongkongban, illetve hogyan változott volna meg, ha fejlődését nem vetette volna vissza az 1989-ben lezajló véres pekingi esemény.

A válasz arra a kérdésre, milyen irányban fejlődik Kína, és milyen tervei vannak Hongkonggal annak visszacsatolása után — bizony nem könnyű. Vajon megelógszik-e Kína az "aranytojást tojó tyúkkal", vagy meg akarja változtatni és ellenőrizni Hongkong gazdaságát? A hatalmas politikai és gazdasági fejlődésnek 9bben a szakaszában hat óv hosszú idő. Kérdés, hogy átveszi-e majd Szingapúr, Dél-Kórea vagy Japán Hongkong fejlett elektronikai és textiliparát, üzleti és pénzügyi jelentőségét? Tönkremegy-e ez a gazdag ország? Mindenesetre szomorú lenne, ha Hongkong lakosainak vissza kellene térniük a biciklihez a klimatizált autók helyett, és a 17 ezer taxit pedig ismét felváltanák a riksák.

. -te-20 A HÉT