A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-18 / 42. szám
GYERMEKEKNEK Egyszer régen a disznó így szólt az elefánthoz: — Ugyan, áruld már el, mitől nőttél ilyen nagyra? — Hogy lásd, milyen jó szívvel vagyok hozzád — válaszolta az elefánt — adok neked a varázseledelemből. Mindennap kapsz egy adagot, s ettől majd te is olyan nagy leszel, mint ón. Az elefánt eltűnt a bozótban, és egy nyaláb falevéllel tért vissza. Ezeket a leveleket a pálmafáról szedte, de ezt rajta kívül nem tudta senki. A disznó meg ezentúl naponta elfogyasztotta porcióját, és ahogyan az elefánt megjósolta, szemlátomást gyarapodott. "Hamarosan akkorára növök, mint az elefánt — gondolta magában —, s akkor majd különb leszek minden állatnál, én parancsolok valamennyinek." Egyik este a bozótban gyökereket túrt ki a földből, hogy éhségét csillapítsa. Kevélységében úgy tett, mintha máris olyan hatalmas lenne, mint az elefánt; topogott, fújt, cuppogott, a többi állatot elfogta a félelem, és messze elkerülték. Egyszer csak arra sétált az elefánt. Meghallotta ő is a zajt, és elcsodálkozott: — Ejnye, ki van itt a sűrűben? — kiáltotta. A disznó a bokrokból nem láthatta ki szól hozzá, s gőgösen röfögte: — Én, aki nagyobb vagyok az elefántnál, különb minden állatnál! — No, akkor közelebb megyek — mondta az elefánt, aki hírből sem ismerte a gyávaságot. Recsegve-ropogva hajoltak meg a bokrok az elefánt hatalmas talpai alatt, amint sietve behatolt a sűrűbe. De kár volt sietnie, csak a csúf, apró disznót látta a túrásnál. — Ej, ej — dünnyögte —, hát így állunk! Segíteni akartam rajtad, hogy nagyra nőj, s te máris azzal kérkedsz, hogy nagyobb vagy, mint ón. hogy különb vagy minden állatnál! No, várj csak! A varázseledelből többet nem kapsz, akkora maradsz, amekkora most vagy! A disznó növekedése azon nyomban abbamaradt, ma már csak orra, füle, szeme, fogai emlékeztetnek hajdani pártfogójára. az elefántra, s evés közben néha-néha haragosan fújtat ma is, fölszegi a fejét, mintha még mindig azt remélné, hogy nagyobb és különb lesz minden állatnál. W33j2SM3 *332 A tökéletlen tök azért volt tökéletlen, mert rendkívül beképzelt volt. Azt képzelte magáról, hogy tökéletes, ráadásul, hogy ő a világ legnagyobb növénye. Hihette is persze, hiszen egy uborkaföld kellős közepén kelt ki, s csak uborkákat látott maga körül. Az uborkaültetvény gazdája úgy gondolta, kár lenne ezt az egy szál tököt, akár valami gyomot, kiirtani, ha már egyszer — ki tudja, honnan s hogyan? — idekeveredett. A tök tehát ott pöffeszkedett a nála jóval kisebb uborkák között, és magában már azt is eldöntötte, hogy ő lesz a növények királya. Mert ugyan ki lehetne a király, ha nem a legnagyobb? Teltek-múltak a napok, eljött a nyár, s a gazda egyre gyakrabban látogatott el az uborkaföldre. Méregette az uborkákat, a tökre viszont ügyet sem vetett. A tökéletlen tök persze ezt is annak tulajdonította, hogy ő fölötte áll mindenféle méricskélésnek, az ő nagysága szemmel látható. Augusztus elején aztán elérkezett a nagy nap: a gazda hozzálátott az uborkaszedéshez. Égett a kezében a munka, nem csoda hát, ha hamarosan az uborkaföld kellős közepén, a tökéletlen tök közvetlen közelében találta magát. Elnyílt a szája a csodálkozástól: — Nicsak! Nocsakl Hiszen ez csak egy közönséges marhatok! Még főzeléknek sem jó... Sebaj, azért hazaviszem, jó lesz a kacsoknak. így is történt. Munkája végeztével a gazda hazavitte a tököt, s az udvaron földhöz vágta, hogy darabokra törjön, s a kacsák könnyebben hozzáférhessenek a beléhez. Másnap már csak az udvart csúfító néhány tökhójdarab tanúskodott arról, hogy a magát tökéletesnek képzelő tök valaha is a világon volt... VARGA ERZSÉBET Fessétek ki az itt látható ábrát A számok a következő színeket jelentik: 1 — sárga, 2 — narancs, 3 — piros, 4 — szürke, 5 — kék, 6 — zöld, 7 — barna, 8 — okkersárga. A beküldők között egy gyermekkönyvet sorsolunk ki. A két azonosnak tűnő kép között nyolc eltérés van. Megtalálod? A HÉT 27
