A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-18 / 42. szám

gjgglgj HÍRMONDÓ sililim m A Csemadok Országos Választmánya 1991. szeptember 28-án Losoncon tartotta 2. ülését. Annak ellenére, hogy igen fontos kérdések szerepel­tek a napirenden (pl. a szlovákiai magyar oktatásügy helyzete), 35 vá­lasztmányi tag (39 %) nem jelent meg a tanácskozáson. A távolmaradás okait érdemes volna megvizsgálni, ak­kor talán arra a kérdésre is választ kaphatnánk, miért csappant meg a munkakedv számos Csemadok-alap­­szervezetben, mivel magyarázható az egyre hatalmasabb méreteket öltő ta­nácstalanság és letargia? Úgy látszik azonban, hogy a baj nem jár egyedül. Az ülésen megvitatott iémák csupa olyan problémát vetettek föl, amelyek­re egyelőre nem sikerült kielégítő megoldást találni. Kétségtelenül okta­tásügyünk helyzete a legaggasztóbb. A várakozással ellentétben az iskolák nem kerültek az önkormányzatok ha­táskörébe, a centralizált irányítás a rendszerváltozást követően sem la­zult. Az iskolákra rákényszerített igaz­gatóválasztás sok helyen megoldha­tatlan problémát okozott, nem is szól­va a civakodásokról és az elmérgese­dett légkörről. Pedagógusaink zöme manapság nem tud az érdemi munká­ra koncentrálni, mert kisstílű pozíció­harcokban fecsérli el energiái jelentős részét. A gondokat tetézi az anyagiak hiánya és a pedagógusutánpótlás akadozása. Révész Bertalan, a Nyitrai Tanárképző Főiskola tanára egyene­sen szabotázsnak nevezte mindazt, ami a magyar pedagógusképzés körül folyik. Abban mindenki egyetértett, hogy a problémák megoldását a nem­zetiségi oktatásügy önigazgatása je­lenti. Elvégre gondjainkat mi ismerjük a legjobban, úgy illene tehát, hogy magunk dönthessünk a problémák or­voslásáról is. Az oktatásügyi tárca azonban egyelőre csökönyösen dacol ezzel a törekvéssel, s legföljebb jelen­téktelen engedményekre hajlandó. A vitában természetesen nemcsak panaszokat hallhattunk, hanem na­gyon okos elképzeléseket, sőt terve­zeteket is. Csicsay Alajos pl. felvázol­ta egy gyökeresen átalakított iskola­­rendszer modelljét, amelynek ismerte­tésétől csak azért tekintek el, mert bízom benne, hogy maga a javaslatte­vő teszi ezt meg a közeljövőben. Zalabai Zsigmond "Losonci kátéjá­ban (ezt a Németh László ihlette címet adta hozzászólásának) egyebek kö­zött a hátrányos helyzetű vagy most szerveződő kisiskolák anyagi támoga­tására buzdított (szervezze meg a Csemadok, hogy könyveket, tansze­reket és oktatási segédanyagokat küldjenek oda). Javasolta továbbá, hogy tájainkhoz kötődő híres embe­rekről nevezzük el középiskoláinkat. Görföl Jenő rámutatott arra a fontos tényre, hogy ahol nincs magyar iskola, ott a Csemadok-alapszervezet mun­kája is stagnál, viszont a Csemadok aktivistái sokat tehetnek településük iskolájának fellendítéséért is. Többen szóvátették, hogy politikai mozgalma­ink még a nemzetiségi oktatásügy kérdéseiben sem tudtak eddig közös nevezőre jutni, így aligha csodálkoz­hatunk azon,hogy a törvényhozásban nem sikerült semmilyen komolyabb oktatásügyi elképzelést előterjeszteni. A Csemadok támogatja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségé­nek (SZMPSZ) célkitűzéseit, s magát a szervezetet a szlovákiai magyar oktatásügy kérdéseiben illetékes szakmai testületnek tekinti. Sajnos sem az oktatásügyi tárca, sem politi­kai mozgalmaink nem veszik igazán komolyan az SZMPSZ-t. Amíg nem szűnik meg ez a bizalmatlanság, ad­dig nagyon nehéz lesz konkrét ered­ményeket elérni. A Csemadok OV úgy határozott, hogy oktatásügyi elképze­léseit és célkitűzéseit eljuttatja politikai mozgalmainkhoz, és szorgalmazni fogja, hogy az SZMPSZ-szel közösen vitassák meg a további teendőket. Határozat született arról is, hogy szak­értők bevonásával a Csemadok kidol­gozza a nemzetiségi oktatásügy auto­nómiájának koncepcióját és az öni­gazgatás gyakorlati megvalósításá­nak hogyanját. A másik megvitatott téma: a szlová­kiai magyar amatőr színjátszás hely­zete és távlatai sok szállal kapcsolódik az előbbihez, gondoljunk csak az isko­lai színjátszásra. Az előterjesztett vita­anyag annyira részletes és probléma­feltáró volt, hogy a vitában elsősorban konkrét részletkérdések kerültek terí­tékre. Többen is javasolták, hogy a Duna Menti Tavasz vers- és próza­mondói versenyét rendezzék meg a keleti régióban. Abban mindenki egyetértett, hogy a Csemadok különö­sen a gyermekszínjátszás terén (bele­értve természetesen a vers- és próza­mondást, valamint a bábjátszást is) tehet sokat a magyar iskolákért. Az elszomorító anyagi helyzet azonban úgy látszik e téren is romboló hatású lehet. Az iskoláinkban kialakult fe­szültség is fékezi a gyermekszínját­szás kibontakozását, emellett még mindig nincs nagy becsülete annak a pedagógusnak, aki szabadidejét ál­dozza fel a gyermekek kedvéért. Ami a felnőtt amatőr színjátszást illeti, saj­nos az ülésen nem sok biztatót hall­hattunk. Egyre-másra szűnnek meg — anyagi nehézségek miatt — a korábban szebb napokat is látott cso­portok, s mintha az amatőr színjátszás közösségteremtő kohéziós ereje is fogyóban lenne. Általában bajok van­nak a közösségteremtéssel, az össze­fogással. Falvainkban, kisvárosaink­ban nagy a széthúzás, a közös ügye­kért nehéz a tömegeket mozgósítani, jóllehet ma már senki és semmi nem tiltja ezt. Az országos választmány szervezé­si kérdésekről is döntött. Máté László személyében megválasztotta a Cse­madok másik titkárát, aki elsősorban a keleti régió tevékenységét fogja irá­nyítani és székhelye Kassán lesz. Feladata lesz továbbá az is, hogy ápolja a kulturális kapcsolatokat a régió határon túli területeivel és szer­vezeteivel is, elsősorban a Kárpátal­ján, Borsod-Abaúj-Zemplén megyé­ben (Magyarország) és Románia nyu­gati megyéiben. Az OV viszonylag rövid vita után elvetette a tagdíjak módosításra tett javaslatot és nem döntött a Csemadok új jelképéről sem. A beérkezett pálya­művek között akadt ugyan néhány színvonalas tervezet is, de még ezek sem fejezték ki — a választmányi tagok véleménye szerint — a Csema­dok "lényegét". Tehát — egyelőre — továbbra is érvényben marad a régi jelkép. De vajon mikor lesz a lelkese­désünk is olyan, mint régen? LACZA TIHAMÉR A HÉT 9

Next

/
Thumbnails
Contents