A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-18 / 42. szám
GONDOLKODÓ A nehezebb haza A Fábry Zoltán esszéiből és újságcikkeiből készült összeállítás időszerűségét az határozza meg, hogy az utóbbi években egyre gyakrabban beszéltünk az Európába való visszatérésről, de a viták és eszmecserék folyamán gyakran sem azt nem tárják fel a résztvevők, hogy hol voltunk eddig, sem azt nem tisztázzák maguk és mások előtt, hogy merre is van Európa. A kötet érdekességét és hitelességét viszont az adja, hogy egy olyan tanú tanulságai és vallomásai ezek az írások, aki ötven éven keresztül hirdette, hogy hazánk Európa. A "Szlovenszkóra gereblyézett magyarok" egyik szószólójaként az elsők között látja meg, hogy az elszakítottságot, kivetettséget csak úgy lehet leküzdeni, ha a kultúra síkjából a nagy Európába lépünk vissza. A kötet címe és alcíme jól jelzi a válogatás két fő témakörét, Fábry két alapvető motívumát: Európa és a kisebbségek. Ugyanakkor mindkét tematikát átszövik a mindenkori szlovenszkói, illetve szlovákiai konkrét realitások. Fábry is csak a konzervatív nacionalizmus és a proletkultos kizárólagosság leküzdése után jutott el az egyetemes humanizmushoz és kultúrához. A kisebbséggel kapcsolatban azt lehetne hangsúlyozni, hogy a kisebbség-védelmet Fábry sohasem korlátozta a szlovenszkói magyar nemzetiségre, de itt is mindig országos és európai dimenziókban gondolkodott. Mielőtt felvillantanánk Fábry Európa-képét, azt is hangsúlyozni kellene, hogy bár a fogalom elsődlegesen meghatározott földrészt jelöl, csak egy merev és korlátolt gondolkodásmód szűkítheti az európaiság fogalmát a puszta földrajzi meghatározásra. Teljesen nyilvánvaló, hogy az európaiságnak van tágabb és mélyebb kulturális,1 civilizációs, gazdasági, társadalmi és magatartásbeli jelentése is. A történelem Európáját Fábry így határozta meg: "Európa: humanizmus. Pogány humanizmus, keresztény humanizmus, szociális humanizmus. Logikus egymásutánban és választhatatlan egységben. Európa: uni(FÁBRY ZOLTÁN: MERRE VAGY EURÓPA? PANNÓNIA KÖNYVKIADÓ, POZSONY, 1991) verzalizmus. Ami jó, csak mindenkire kiterjeszthetően jó. Európa antinacionalizmus, tehát pacifizmus." Majd néhány mondattal alább így folytatja ezt az Európa-hitvallást: "Európa: kultúra. Tégy, gondolj, akarj valami nagyot és szépet, ami nincs személyhez és érdekhez kötve, és akkor ezt az európai tette, gondolta, akarta benned. De lehet-e másképp! Szellemállományunk kétharmada európai eredetű. Közös kultúrvagyon. Hű sáfár ettől egy lépést sem tágíthat. (...) Európa: igazság. Nem hatalmi igazság, nem fegyverigazság, de kultúrigazság. Európa: morál. Morállal egyjelentésű szellem. Mert felelősségvalóság és lelkiismeret-kérdés. Európa tehát állásfoglalás. És mindez hazát jelent". Fábry tehát megadja a választ a kérdésre, hogy merre van Európa: nem előttünk vagy mögöttünk, nem jobbra vagy balra, nem keletre vagy nyugatra, hanem bennünk és felettünk. Azt az ideális elképzelést is elhibázottnak kell tartanunk, amely szerint Európa minden nemzete önálló szubjektumként lenne része az egységes Európának és venne részt a közös ügyek intézésében. Ez a vágyálomnak tűnő elképzelés egyszerűen nem számol sem a jelenlegi politikai realitásokkal, sem a politikai és gazdasági reprezentáció struktúrájának hiererchikus voltával. Az integráció útját járó Nyugat-Európa a határok fellazítását nem engedheti átcsúszni az új határok kitűzése irányába. Ha Közóp-Európa országai és nemzetei nem lesznek képesek számolni sem a történelmi, sem a jelenkori kulturális és politikai realitásokkal, akkor egyrészt Nyugat-Európa majd északi és déli irányban terjeszti ki integrációs törekvéseit, másrészt a térségben majd ismét a szomszédos nagyhatalmak érdekei manifesztálódnak (példának okáért egy új, titkos német-orosz paktum formájában). Alapjában véve szomorú olvasmány ez a könyv, mert azt bizonyítja, hogy az elmúlt ötven óv alatt sok minden nem változott meg ezen a vidéken. A lelkekben és tudatokban sok még a régi, megmerevedett, megkövült struktúra és mélystruktúra. De talán ismét Fábryt lehetne idézni, hogy tulajdonképpen nincs elveszett poszt: "Thomas Mann írja egyik 1934-es levelében: »A becsületes utóvódharcoknál semmi sem szebb és nemesebb, és azonkívül, mit tudjuk mi, hogy milyen erősek vagyunk«. És Thomas Mann azt »kisebbségében«, a fasizmus proskribáltjaként, emigrációban írta. Nincs elveszett poszt, ha az őr egy nagyobb cél, egy nagyobb közösség — egy önként választott küldetése — elkötelezettjeként áll térben és időben. És erről van szó. Minket, a kisebbségeket, köt, kötelez a nálunknál, magunknál több — és szabadítóbb emberségtudat. Magyarként csak emberül beszélhetünk!" A kötet csak Fábryval érvel, de a kiadó talán folytathatná a megkezdett témát a jelzett kérdéskörök körüljárásával, bemutatásával és elemzésével. Mert az elmúlt évtizedek alatt alig jelent meg nálunk valami az egyetemes európai kultúráról, az európai szellemiségről. Európa tere már megnyílt előttünk, de Európa idejében sok még a korlát, a határvonal, az ijesztő dátum. A megkapott-megszerzett szabadság mellé a bátorságunkat is erősítenünk kellenne. A kötetet Kövesdi János válogatta és szerkesztette, az előszót Turczel Lajos írta, a grafikai elrendezés Varga Lajos munkája, a Fábry-fotót pedig Kolár Péter készítette. Jó és hasznos munkát végeztek. MÉSZÁROS LÁSZLÓ Fotó: Kolár Péter A HÉT 5
