A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-12 / 28. szám

végzett diákból lesz. Förgeteget sár­kány segítségével támaszt. Sokban hasonlít a táltos kópzetköréhez, de míg a garabonciás tudományát aktí­van szerzi meg, addig a táltos passzívan: sorsa előre elrendezte­­tett. A dacsókeszi adatközlő még nem ismerte egy-egy részletét en­nek a hiedelemnek: "hogyha jött a nagy fölhő, ugye, a sárkánynak garabonciás diákja van". Csábon a garabonciást ijesztőként használták. Igen érdekes az ipolynyóki gyűjtés eredménye, ahol a tündéres felhő­vel, villámmal közelített lován a faluhoz, de a nyéki harangok elűz­ték. Lovának pedig sok tojás kell. A tündéres a nyéki garabonciás. A XIX. század végére a táltos és a garabonciás alakja már csaknem összemosódott. Adatközlőink a tál­tos megnevezést csak lóra használ-ÉLQMÚLT ták: "büszke ló", megy, mint a táltos, hetykén ment, izélte magát". Ez a néhány példa is elegendő bizonyíték arra, hogy még a mai néptudatból sem vesztek ki a régi értékek. XX. századi gyűjtésünkkel ugyan változtatni már nem tudunk néprajzunk eddigi eredményein, de pontosabbá, színesebbé tudjuk tenni. Németh Zoltán Fotó: Könözsi KONCSOL LÁSZLÓ "Fölséges Urunk kegyes parancsolatja után..." (Alistól, Bögellő, Nagypadány: 1732. szeptember 18.) (Befejezés) Szó volt a nagypadányi bábáról, néz­zük meg hát végül, hogyan működött azokban az időkben ez a fontos közösségi intézmény a Csallóköz kál­vinista gyülekezeteiben. Valószínűleg sokat segít, ha ideiktatjuk a korabeli református bábaasszonyok eskümin­táját Kúr Géza lelkész és egyháztörtó­­nész A Komáromi Református Egy­házmegye c. könyvéből (Komárom, 1937, 244. I.): "Obstetricis Formula Juramenti. Az Igaz Isten, ki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy bizony Örök Isten, tégedet úgy segíljen, úgy áldjon meg világi dolgaidban s úgy idvezítsen, hogy ebben a te bábái hivatalodban mind szegény, mind gaz­dag sérelmes szülésben vajúdó asz­­szonyokkal jó lel ki ismerettel, minden személyválogatás nélkül tűled kitelhe­tőképpen híven eljársz és igazán szolgálsz. Ha penig a szülés közben valami Isten csapása vagy ítéleti elő­adja magát, a Lelki Tanítónak hírre adod, mind a kisdedet, mind a sérel­mes anyát, kegyesen rájok vigyázván, ápolgatod, tisztogatod, takargatod s erőtlenségükből felsegíted. Ebbéli hi­vatalodban penig sem atyafiságért, sem barátságért, sem adományért, sem gyülölségért, haragért, szere­­tetért egynek jobban nem kedvezsz, mint másiknak, vagy nem kedvetlen­­kedel, hanem Istentől reádbízatott igazság szerint munkálkodói vetek, minekutána penig az sérelmes anya betölti az ő tisztulásának hat heteit, a kisdedet az anyával egyben az Isten Házában felkíséred. Isten tégedet úgy segíljen." Forrásunk a bábaság szabályait (reguláit) is tartalmazza. Idézem: "1. Ha a vajúdó asszony felettébb sérelmes volna, segítségre ha más jó öregasszonyt vagy itt a helységből, vagy más helységből kívánna, nem bánhatja semmire, dum periculum sit in partu (mivel a szülés veszélyes lehet), csak az ő fizetése legyen meg. 2. Ordinarie (rendesen) kilenc na­pig járjon a sérelmeshez, ha penig a sérelmes tovább kívánja, fizetése megjobbíttassék. 3. A szegénységiül viseltetett asz­­szony legalább hat garast ad fizetésül, az Ordinarius (rendes, átlagos) lészen nyolc garas, az elöhasi (elsószülő) asszony ötven pénzt. Ha ki ezen felül akar adni, senkinek kezét meg nem lehet fogni." Ezt az esküszöveget 1733 márciu­sában, Szombathi István prédikátori szolgálata idején s a presbiterek színe előtt a csallóközi (Komárom megyei) Ekel község Pikó Zsuzska nevű bábá­ja mondta el, ahogy az anyakönyv tanúsítja, de nem kétséges, hogy az egész komáromi traktusban (egyház­megyében) ezt mondták el a bába­asszonyok a templomban, kezüket a Bibliára téve, a föleskető lelkész után. Bebizonyosodott hát, hogy a padá­­nyi László Istvánék újszülöttjét a királyi tilalommal dacolva az elűzött alistáli prédikátor, Csehi Péter keresztelte meg az apa házánál, a nem artikuláris Nagypadányban, ismerjük a kereszt­­szülőket meg az aktus körülményeit, látjuk a bábát sürgölődni és hivatalá­ban eljárni, s tudjuk, mi lett a gyermek sorsa, meg hogy kik, hol és miként helyezték a kis halottat egy zord, pogányosan puritán szertartással, há­rom férfi éneke mellett örök nyugovó­ra: látjuk, hogyan hatott egy türelmet­len királyi rendelet egy faluközösség életére, rontotta közérzetét, súlyosbí­totta gondjait, rombolta belső kapcso­latait. Ezek a jó kétszázötven eszten­dős szövegek arra is alkalmasak, hogy érzékeltessék az akkori idők hangulatát. A ma hatvan-hetven esz­tendős olvasóknak s a fiatalabbaknak ez a ráhangolódás nem lehet nehéz, hiszen magunk is megéltünk hasonló keserveket a háború előtt és után. Három óv múlva került sor Csehi Péter visszahívására s az ezt követő alistáli katonajárásokra, melyek az ottani kálvinisták vágyait hosszú időre lerombolták. A felekezeti szabadságot ötven óv múlva III. Károly unokájának, II. József császárnak és királynak Türelmi rendelete hozta el azok szá­mára, aki hitelveik mellett minden körülmények közt kitartottak. Ők épí­tették meg aztán 1786-ban új templo­mukat, s emelték hozzá, miután a törvény ezt is megengedte, az 1825- ös harangtornyot. Alistál azóta ismét anyaegyház. A nagypadányi református templom is a Türelmi rendelet után, 1787-ben épült, tornya 1816-ban; ugyanakkor az egész templom korszerűbb, klasszicista külsőt kapott. Padány is anyaegyház lett, mint egy jó évszá­zaddal korábban, azok érdeméből, akik állták a hatalom packázásait, tanúsítván, hogy csak az vész el, aki veszni hajlandó, és megadja magát. A HÉT 13

Next

/
Thumbnails
Contents