A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-04 / 40. szám
JOGI TANÁCSOK Özv. F. Sándorné, ágcsernyői olvasónk a Szovjetunióba elhurcolt és ott elhunyt személyek hozzátartozóinak járó kártérítés felől érdeklődik. Édesapját 1944. december 14-én vitték el az oroszok az Ungvári járásban lévő Palágy-Kamaróc községből "malij robotra". 1945 februárjában egy hazaszökött rokona hozta a halálhírét Olvasónk 1975-ben települt át a Kárpátaljáról Csehszlovákiába. Azt kérdezi, kihez forduljanak, ha esetleg lenne kártérítésre igényük? A Szlovák Nemzeti Tanács ez év július 11-én fogadta el a "Kárpótlási törvényt", amely kimondja, hogy a SZU-ba 1944— 1946 években történt erőszakos elhurcolásért a jogosult személyek pénzbeli kárpótlást kapnak az elhurcolás idejéért vagy az elhurcolás ideje alatt bekövetkezett halálesetért. A törvény értelmében a kárpótlásra jogosult az a természetes személy, akit a SZU belügyminisztériumának szervei jogellenesen, erőszakkal hurcoltak el a) a Szlovák Köztársaság jelenlegi területéről és a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság állampolgára és itt van állandó lakhelye, b) a Szlovák Köztársaság jelenlegi területéről származik és itt élnek az utódai. Ha az eredetileg jogosult személy meghalt, akkor a helyette jogosultak a következő sorrendben: a gyermekei és házastársa, a szülei és végül a testvérei. A jogosult személyeknek az igényüket a törvény hatálybalépésétől számított két éven belül kell az illetékes központi szervnél érvényesíteniük. NEVELGETŐ Sokszor beszélünk arról, hogy a kiegyensúlyozott, értelmes és érzelmekben gazdag emberré nevelés a születés pillanatában kezdődik. Azt tapasztalom azonban, hogy a gyermek nevelésének elkezdésével egyidőben, tudatosan vagy ösztönösen, önmagunk nevelése is elkezdődik. Az átalakulás, az anyává érés lelki folyamata tulajdonképpen a terhesség időszakára nyúlik vissza, és kiteljesedik a gondozás, a nevelés idején. Hiszen minden újfajta feladat elvégzéséhez speciális készségeknek keli kialakulniuk, vagy a meglévőknek kell finomabbá, érzékenyebbé válniuk ahhoz, hogy az illető feladatot tökéletesebben tudjuk megoldani. Jól átgondolva, úgy vélem, hogy három fő jellemzője van ennek az anyai magatartásnak, melyre öntudatlanul és tudatosan is neveljük magunkat: az önzetlenség, az önfegyelem, a körültekintő, a helyzeteket mérlegelő, a "veszélyhelyzeteket" felismerő, állandó, koncentrált figyelem. Ez utóbbi feltétel a gyermek fizikai épségének megőrzését szolgálja (hogy A fentiek értelmében olvasónknak — valószínűleg — nincs igénye kártérítésre, mert édesapját nem a Szlovák Köztársaság jelenlegi területéről hurcolták el, és nem is származott innen. Mindamellett azt tanácsoljuk, hogy az eset részletes leírásával (személyi adatok stb.) forduljon az elhurcoltak illetékes érdekvédelmi szervezetéhez, amelynek címe: SANO (Slovenská asociácia násilne odvlečených), Bratislava, Štefánikova ulica 49., poštová schránka 81528, ahol majd a továbbiakról részletes felvilágosítást kaphat. "Aggódó édesanya" jeligével olvasónk azt írja, hogy fia és a sógornője fia kezességet vállaltak egy ismerősük 10 000 koronát kitevő bankkölcsönéért. Az adós kilépett a munkahelyéről, a szülei is kiutasították, így most a bank a kezesektől követeli a tartozás megfizetését. Azt kérdezi, tényleg a kezeseknek kell a barátjuk adósságát kifizetniök, és nincs nálunk "adósok börtöne"? A kezességről a Polgári Törvénykönyv 52—56. paragrafusai rendelkeznek. Ezek szerint a kezes írásbeli nyilatkozatával kötelezettséget vállal az adós hitelezőjével szemben, hogy az adós esedékes tartozását kiegyenlíti, ha ez nem fizetne. A kezes fizetési kötelezettsége akkor áll be, ha az adós a hitelező felszólítására az esedékes tartozását nem fizeti meg. A kezes aztán — az adós helyett kifizetett összegeket — bírósági perrel behajthatja. A mondottakból következik, hogy a kezesség nemcsak "társadalmi vagy baráti szívesség", hanem komoly vagyonjogi nyilatkozat (jogügylet), ezért mindenkinek nem eshet-e le valahonnan, nem szorulhat-e be valahova, nem sértheti-e meg egy tárgy stb.). Meg kell ugyanis tanulnunk, hogy helyette és előre gondoljunk rá: a kisgyerek nem ismeri fel a veszélyeket, viszont például minden fényes, színes tárgy felkelti az érdeklődését, kezével, ajakával végigtapogatva akarja megismerni, így lenyelheti pl. a gombot, vagy hozzáérhet a forró kályhaajtóhoz... Az önzetlenségre és az önfegyelemre inkább a sikeres nevelés érdekében kell önmagunkat nevelnünk. Önzetlenségen nem önfeláldozást értek, hanem szerető, természetesen vállalt átalakulást egész gondolat- és érzésvilágunkban. Ilyenkor életritmusunk, programunk, a környezethez (család, munkahely, barátok stb.) való viszonyunk megváltozik. Az önfegyelem a nevelés és az önnevelés terén is fontos szerepet játszik az anya életében. Az önfegyelem, az önkontroll szab határt az önzetlenségünknek is, másrészt, nehogy — érdeklődésünk, munkánk, hivatásunk, társadalmi kapcsolataink háttérbe szorításával — saját személyiségünk sérüljön, s ezáltal TANÁCSADÓ még előbb meg kell fontolnia, hogy kiért vállal kezességet, megbízható-e az illető (van-e állása, jövedelme, vagyona, milyenek a családi stb. viszonyai), mert ha az adós bármely okból nem fizetné meg az adósságát (betegség, munkanélküliség, halál), akkor helyette kell ezt megfizetnie. A kezeseknek csak azt tanácsolhatjuk, fizessék ki az esedékes tartozást, hogy kamatot, perköltséget takarítsanak meg, majd a kifizetett összegeket az adósuktól a Polgári Törvénykönyv 56. §-a alapján külön bírósági perrel követeljék. A jogerős bírósági ítélet alapján majd később is, bármikor végrehajtási úton hajthatják be követelésüket, ha az adósuk ismét munkába áll, fizetése lesz, vagy vagyonra tesz szert. Adósok börtöne nincs. Ha valaki csalárd módon, mások megtévesztésével, vagy más tévedésének kihasználásával vagyoni kárt okoz, vagy más kárára meggazdagodik, akkor esetleg csalás miatt vonható büntetőjogilag is felelősségre. Ebben az esetben azonban a csalási szándékot bizonyítani kell. Dr. B. G. áldozattá, lemondássá, terhessé váljék mindaz, amit anyai szeretetnek nevezünk. Ugyanakkor a következetes nevelési módban is igen nagy szerepe van az önfegyelemnek, abban, hogy sem a túláradó szeretet, sem pedig az esetleges pillanatnyi indulatok ne sodorhassanak bennünket szélsőséges és semmiképp sem célravezető nevelési útra. Nanaszákné dr. Cserfalvi Ilona A HÉT 23
