A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-12 / 28. szám

közül a legértékesebb a gondolat. Mivel a jó gondolat nélkülözhetetlen, annak kitalálója is az lesz. Ötletek nélkül semmi sem fejlődik. Akinek jó ötletei vannak, annak jók a lehetőségei is, mert aki él a lehetőségeivel, egyre előbbre jut, többet keres. Csak az kaphat többet, aki többet is érdemel, s az érdemel többet, aki hasznosabb tud lenni. A hasznosság életünk sikerességének kulcsa. Aki fontos dologban hasznosítja magát, aki sok

emberért tesz, az sok sikert érdemel, s ha sok sikert is fog elérni, hamarabb lesz gazdag!

Lábjegyzet

A siker, a népszerűség és a meggazdagodás felé vezető út korántsem bonyolult. A siker annyi, mint hasznosnak lenni — ez az első szabály. Aki pedig hasznos, az gazdaggá válhat — ez második szabály.

E két alapszabály — ne felejtsük el! — érvényesült a szocialista társadalü V m i :SIKER

mi rendszerben is — persze a demokratikus centralizmus burkában. Akit fel tudtak használni a kommunizmus eszmei vonalán, az hasznossá vált, esetleg lehetett sikeres és népszerű is. Mivel hasznos volt, hatalmat adtak a kezébe, s amennyiben visszaélt a hatalmával, könnyedén meggazdagodhatott, pontosabban, ha meg akart gazdagodni, vissza kellett élnie a hatalmával.

Csordás János

HINTA -PALINTA

Mélyponton

Feldúlt arccal, idegességtől remegő hangon köszönnek be a szerkesztőségbe.

— Én már inkább a Dunának megyek — mondja az asszony, és szinte fuldoklik a sírástól.

— Hát csak menj, nekem az is mindegy — lök elém egy galacsinná gyűrt papírfecnit a férje.

— Ez mind azért a nyavalyás papírért történik — hüppögi az asszony.

Bontogatom a galacsint, nyugtatom őket, hellyel kínálom s egy pohár tiszta vízzel. Együtt simítjuk ki a gyűrött papírlapot. Ketten is magyarázzák hol történt a hiba. A munkanélküli segényt kérvényező nyomtatvány egyik oldalát ők töltötték ki, helyesen. Ezután elküldték a férj volt munkahelyére, hogy igazolják az eddig ledolgozott éveket, a családi pótlók kifizetésének utolsó dátumát meg ehhez hasonló, a munkaügyi hivatal szempontjából fontos dolgokat. És itt történt a hiba. A munkaadó egy hasonló vezetéknevű, de más keresztnevű egyén adatait írta a nyomtatványra. Ezt a nyomtatványt a munkahivatal természetesen nem fogadta el. Azt mondta, csináltassanak másikat.

Igen ám, de a volt munkaadó vállalat legalább háromszáz kilométerre van innen. A helyi kirendeltségét már megszüntették, minden hivatalos ügyet a vezérigazgatóság intéz. Akkora utat nem könnyű megtenni. Idő is (az még csak lenne, hiszen a munkanélküli úgyis ráér), pénz is. Ez utóbbinak ugyancsak híjával vannak. Azt sem tudják, holnap miből vesznek kenyeret, nem még vonatjegyre költeni. Postán pedig nem fordul meg a levél addig a határidőig, amikorra a kérvényt be kell nyújtani. így az első havi munkanélküli segónytől meg a családi pótléktól is elesnek. És ha már ma nincs pénzük, akkor miből élnek további másfél hónapig...?

Ez a gond hozta őket a szerkesztőségbe (szerencsére nem a Duna-partra), ez az idegtépő állapot — a levegőben lógás, a sehova sem tartozás, a fölöslegessé válás érzése — ríkatott meg meglett embereket, s ugrottak majdnem egymás nyakának, pedig szeretetben élnek.

A történet (most) jól végződött. Telefonhívásunkra minden hivatalban emberségesen viselkedtek, az első munkanélküli segély nem késett, és Konkolyók karon fogva távoztak a szerkesztőségből.

Sikertörténet

Rég nem látott ismerősöm mellé huppanok le az autóbuszon. Az egyszerűség kedvéért nevezzük őt Évának. Éva életrevaló csallóközi lány. Harminckörüli, céltudatos. Mindig tudta, mit nem akar csinálni, s olyankor képes volt változtatni az életén. Pedig ez a változtatás sohasem volt könnyű. Évát nem kényeztette el a sors. A kiválasztott iskolába sohasem az első nekifutásra került be, mert neki protekciója sohasem volt, de végül mindig bebizonyította, hogy tudással is lehet érvényesülni. Éva legalább öt nyelvet beszól folyékonyan. Ebből eredően az idegenvezetés és a külkereskedelem volt leggyakoribb tónykedósi területe. Ennyit tudtam róla, azután jött a "bársonyos" forradalom, s egy ideig nem láttuk egymást. És most itt ül mellettem:

— Mi történt veled az elmúlt időben? Nagyot változott az életed? — kérdezem, mert úgy sejtem, hogy az olyan ember élete, aki nyelvtudással bír, bizony mostanában megváltozhatott. Előtte valóban nyíltak új távlatok.

— Á, nem is — feleli Éva. — Csendesen élek, csakúgy, mint korábban.

— Ez hogy lehet? Téged elkerült a munkahelyváltoztatás kényszere? Nem lettél munkanélküli sem? Nem léptél előbbre sem?

— De igen. Majdnem munkanélküli lettem, de még időben találtam új helyet. Azután az is megszűnni látszott, mára fel is számolták, de ón már három hónappal ezelőtt láttam, hogy nincs értelme tovább ott maradni. Nem volt sem a tudásom, sem a munkabírásom kihasználva. Megláttam az újságban egy álláshirdetést, pontosabban konkurzust, amelyre jelentkeztem. Külföldi cég pozsonyi irodájába keresett alkalmazottakat. Pénteken volt a megmérettetés. Azt is megkérdezték, hogy mikor léphetnék be. Mondtam, ma még nem, de holnaptól már igen és megadtam az otthoni telefonszámomat. Még haza sem értem, már kerestek. Pár nap múlva repültem

Svájcba az anyavállalathoz továbbképzésre. A háromhetes tanfolyam országjáráshoz is kötődött. Sohasem ismertem volna meg annyira azt az országot, ha turistaként utazom, mint amennyire megismertem így. Tapasztalataimat a gazdasági életben bármikor kamatoztathatom. Egy új életstílust, egy egészen más munkatempót mutattak meg. A régi vállalatomnál délután fél ötkor ért véget a munkaidő. Nahát, azt hallanod kellett volna. Olyankor tíz percig szinte rengett az egész hatalmas irodaház, mert mint a csorda, úgy rohantak le az emberek a lépcsőn. Ennél a külföldi vállalatnál nem a munkaidő ilyetén betartása számít. Addig dolgozunk, amíg munka van. Svájcban egyetlen irodában sem tapasztaltam rohanást, tolakodást, kapkodást vagy sorbanállást. Pedig azok a hivatalnokok is megisszák a kávéjukat, de... Légkondicionált helyiségben dolgoznak, ahol műszer jelzi az oxigén mennyiségét, s ha ez fogytán van, akkor utánatölt, mert az agy oxigénellátásától függ a munkateljesítmény, s persze a jó kondíció és a kellemes közérzet is. Ott sohasem voltam úgy elfáradva, mint itthon. Hogy miért? Azért, mert ott minden íróasztalon telefon volt, s egy kompjúter, amelybe a vállalat könyvelési adatait folyamatosan táplálta az adminisztrátor s egy másik, amellyel a világgal volt összeköttetésben. Képzeld csak ell Naprakészen, pillanatrakészen mindig tudták hányadán áll gazdaságilag, pénzügyileg a vállalat. Nem kellett másfél hónapot várni, mire megjött a számítógépes értékelés a havi zárásról.

— És még azt mondod nem változott az életed? — kérdezem meglepetten, már a leszálláshoz készülődve. — Amikor csak úgy "röpködsz" országról országra, konkurzust nyersz, tárgyalsz a világ különböző üzletembereivel, s biztos, szép jövő áll előttedl

— Számomra mindig is a kellemes körülmények között, pontosan és jól elvégzett munka volt a természetes. Ezért nem én változtam, hanem a világ kezd hasonlítani az én világképemre. És ez így nagyon jó.

Fister Magda A HÉT 11