A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-27 / 39. szám

GAZDASÁGI TANÁCSOK "Hogyan kell adóznom, ha mint magánvállalkozó állami vállalatnál is alkalmazásban vagyok?" P.K. Munkaadója továbbra is levonja bruttó keresetéből a béradót, és átutalja az adóhivatalnak. Magán­­vállalkozói jövedelméből azonban a Tt. 389/1990. sz.t az állampolgárok magánvállalkozásáról szóló törvé­nye értelmében ön lesz köteles adózni az adóhivatalnak. "Beszámíthatom-e a szakmai gyarapodásomra (szakirodalomra, szakfolyóiratokra, tanfolyamokra stb.) fordított költségeimet azok kö­zé a kiadások közé, melyeket le lehet vonni az adóalapból?: Dr. E.P. Természetesen, ezek a kiadások mind levonhatók az adóalapból, amennyiben a tanfolyamok, a szaki­rodalom, a különböző kiadványok, árjegyzékek feltétlenül szükségesek vállalkozása végzéséhez. Számíta­nia kell azonban arra, hogy az adóhivatal felülbírálhatja, hogy ezek a kiadások arányosak-e bevételi tételeivel. "A nem regisztrált vállalkozónak kell-e jövedelemadót fizetnie, s ha igen, mennyit? Miből számítják ki az ilyen vállalkozó nyugdíját?" Z.T. Az a vállalkozó, aki nem jegyez­tette be magát, jövedelemadót nem fizet, hanem a Tt. 389/1990. sz. törvénye értelmében az állampolgá­rok magánvállalkozásából szárma­zó bevétel után fizet adót. Ha a nyugdíjalap kiszámítására kíváncsi, a vállalkozó köteles — ha nincs másutt alkalmazásban — betegbiz­tosítási és nyugdíjbiztosítási díjat is fizetni a törvényesen megszabott (110/1990.) alap 25 százalékának összegében. Ezt az alapot azonban ő maga választhatja meg a minimá­lis havi 400 koronás és a maximális 10 000 koronás határok között. A havi négyszáz koronás alap azt jelenti, hogy havi 100 koronás bizto­sítási díjat kell befizetni. A nyugdíjjo­gosultság elértével aztán a nyugdíj összegét ebből a választott alapból számítják ki az érvényes rendeletek értelmében. "Mint volt alkalmazottnak, van-e jogom arra, hogy előnyben részesít­senek az árverésen, amikor a helyi önkormányzat elárverezi a fodrász­szalont?" M.H. AZ ORVOS VÁLASZOL "Nemrég hallottam, hogy már nálunk is terjednek a kábítósze­rek; az iskolák környékén néhány helyen cukorkával, rágógumival kínálják kétes alakok a gyereke­ket. Vajon segít-e a szülői figyel­meztetés mellett a nagyobb ön­megtartóztatásban az, ha a gyer­mek magabiztos, egészséges az önbizalma?" — kérdezi G.J.-né kassai olvasónk. A szaktanulmányok szerint a problémás ivóknak, az alkoholisták­nak, a kábítószerezőknek általában kisebb az önbizalmuk, vagy önérté­kelési zavaraik vannak. Ezért annak a gyermeknek, akinek jó a viszonya önmagával, tehát elfogadja, hogy olyan, amilyen, kellő önbizalma van, nagyobb az esélye arra, hogy nemet tudjon mondani az alkoholra vagy a kábítószerre. A szülő is segíthet abban, hogy gyermeke önbizalma növekedjék. Elsősorban azzal, hogy nem fukar­kodik a dicsérettel. Ha gyermeke teljesítménye vagy munkája ered­ményes, merje őt dicsérni, elismer­ni. De persze meg kell találni a dicsérni valót a kis feladatok elvég­zésében is, és tudtára kell adni a gyereknek, hogy a derekas igyeke­zet sokszor többet ér, mint a felmu­tatott fényes eredmény vagy a győ­zelem. Segítsen a szülő gyermekének abban is, hogy reális célokat tűzzön maga elé. Ha a gyerek vagy a szülő túl sokat akar elérni, a sikertelenség könnyen kótvállra fekteti, letöri a gyereket. A gyereknek biztosnak kell lennie abban, hogy őszinte igyekezetét, szorgalmát legalább olyannyira méltányolják, mintha va­lami fontos díjat nyert volna egy versenyen. Ha bírálni, feddni kell a gyerme­ket, a szülő — és a felnőtt — úgy bíráljon, hogy ne a gyermek egész egyéniségét utasítsa el, hanem csak azt a bizonyos tettét. Soha ne mondjuk neki, ha olyasmit tesz, amivel saját épségét veszélyezteti: "mi van, hülye vagy?l". Mondjuk úgy, ne lépj le a járdáról, míg körül nem néztél, nehogy elüssön az autó... A Tt. 427/1990. sz. törvénye értel­mében, mely az állami vagyon ma­gántulajdonba juttatását szabályoz­za, az árverésre kerülő létesítmé­nyek megvásárlására nem jár előjog a volt alkalmazottaknak, s arra sincs joguk, hogy az árverésen elért árból engedményt kapjanak. "Nem vagyok bejegyzett vállalko­zó, de teherautómmal időnként fu­varozok. A viteldíjban megegyezhe­tek megbízómmal, vagy én is köte­les vagyok betartani a TR-4-es díj­szabást?" — kérdezi Feri jeligéjű olasónk. A szállítói szolgáltatásokért az érvényes díjszabási előírások alap­ján állapíthat meg térítést közös megegyezéssel a fuvarozó és a megbízó. A vállalkozónak köteles­sége az árjegyzékben megszabott árakhoz tartani magát, de nem kal­kulálhat be olyan költségeket, ame­lyek nem merültek fel a szállítás során. A szolgáltatásnyújtás esetén nem lényeges, hogy a vállalkozó be van-e jegyezve, az a gépkocsi meg­vásárlásakor bír jelentőséggel. Dr. Ú.L Valamilyen feladat elvégzéséért viselje a felelősséget a gyerek. Azoknak a gyermekeknek ugyanis, akiknek otthon van konkrét felada­tuk, jobb az önértékelésük, mert látják, hogy az értékrendben ők is ott vannak, nem feleslegesek, hanem szükség Van rájuk. A feladatteljesí­tés elégedettséggel tölti el őket. A legfontosabb dolog azonban: hogy szeressék a gyereket, és ezt ki is mutassák iránta. Egy ölelés, egy simogatás, egy puszi közvetlen "közlés" a gyereknek, hogy szeret­jük, segít neki jó viszonyt kialakítani önmagával. Egyetlen gyermek sem elég nagy arra, hogy azt mondják neki: szeretlek és becsüllek. És a közhiedelemmel ellentétben bizo­nyítást nyert, hogy a csonka család­ban felnövekvő gyereknek is lehet egészséges önbizalma, jó az önér­tékelése, ha okosan szeretik. Ennek feltétele persze a szeretetten kap­csolat. Ön, asszonyom, ezt még kialakít­hatja most is, ha érez magában elég erőt hozzá. Ez minden aggodalom­nál többet segít. Dr. LN. A HÉT 23

Next

/
Thumbnails
Contents