A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-27 / 39. szám

MINERVA

szintén a villamosság és a mágnesség közötti összefüggéseket kutatta. Az 1820-as évek második felében szerkesztette meg az első — meglehetősen kezdetleges — elektromágneses motorokat, de ő volt az első megfogalmazója a dinamóelvnek is (1861-ben, hat évvel korábban mint Siemens, akinek az utókor érdeméül tudja az egészet).

Faraday további fizikai felfedezései közül meg kell még említeni az önindukció jelenségét. A fény és a mágnesség kapcsolatát vizsgálva Faraday felismerte, hogy a mágneses tér hatására a lineárisan polarizált fény síkja elfordul. Ezt Faraday-effektusnak nevezik a fizikusok. Faraday volt az első, aki az anyagokat felosztotta paramágnesesekre és diamágnesesekre. (A diamágneses anyagok csak a külső mágneses tér hatására mutatnak mágneses tulajdonságokat.)

Faraday nagy hatással volt a fizikai gondolkodásra is. Bevezette az elektromos és a mágneses erővonalak fogalmát, amellyel a kortársai eleinte nem tudtak mit kezdeni. Faraday azt vallotta, hogy az elektromos és a mágneses hatás véges sebességei ezeknek az erővonalaknak a segítségével terjed. Mivel a matematikában nem volt különösen járatos, így elképzeléseit nem ültette át képletekbe és matematikai kifejezésekbe. Hogy mégis jól fogta meg a lényeget, az James Clert Maxwell (1831-1879) bizonyította be, ő írta le ugyanis differenciálegyenletek segítségével mindazt, amit Faraday a jól elvégzett kísérletei nyomán felismert.

Michael Faraday valóban mestere volt a kísérletezésnek. Talán ösztönösen megérezte, hogy minden konstrukciónál és hipotézisnél többet ér a pontosan megtervezett és végrehajtott kísérlet. Persze mit ért volna mindez éleslátás és kombinációkószség nélkül. Valaki egyszer azt mondta: Faraday a megfelelő ember volt a megfelelő helyen és a megfelelő időben. Ebben sok igazság van, de a teljesség kedvéért azért el kell mondani, hogy a véletlennek is sok

szerepe volt ebben a sikertörténetben. Ki tudja, hogyan alakult volna Faraday sorsa, ha Davy nem alkalmazza őt. Az elektromágneses indukció felfedezése is egy kissé a véletlen műve volt, hiszen a galvanométer az áramforrás bekapcsolásakor illetve kikapcsolásakor jelzett csupán, s erre sokáig fel sem figyeltek.

Faraday emberi tulajdonságai rendkívül rokonszenvessé tették őt. Dumas, a múlt században ólt kiváló francia vegyész írta Davy és Faraday párizsi látogatását kommentálva: Davyt csodáltuk, Faradayt szerettük. Soha senki iránt nem érzett haragot, s Davyt még azután is tisztelte, hogy a nagy kémikus egy kissé megirigyelte famulusának a sikereit. Az történt ui., hogy Faradayt beajánlották a Royal Society tagjai közé, ezt a javaslatot azonban a Királyi Társaság akkori elnöke: Humphry Davy nem támogatta, sőt, meg akarta akadályozni, hogy a jelölésről egyáltalán szavazzanak. Terve azonban nem sikerült, Faraday a híres testület tagja lett. Később, Davy halála után az elnöki posztra is javasolták, ő azonban ezt a megtiszteltetést nem vállalta.

Ha szabadalmaztatta volna felfedezéseit, valószínűleg nagyon gazdag ember lehetett volna, ő azonban nem vágyott sem a hatalomra, sem a pénzre, így szerényen élt és vagyontalanul is halt meg. Napjai általában a laboratóriumban teltek, s egy rövid időszakot leszámítva szinte haláláig a kutatás kötötte le minden percét. Ez a rövid időszak afféle válság lehetett az életében; talán betegség támadta meg, talán kimerült a szakadatlan munkában. Mindenesetre tény, hogy pihenésre kényszerült, s hogy új erőt gyűjtsön egy nagyobb körutazást tett Franciaországban és Itáliában. Ismét felkereste azokat a helyeket, ahol harminc évvel korábban járt, s amikor megérkezett Londonba, már nyoma sem maradt a fáradtságnak.

Feljegyezték róla, hogy remek előadó volt. Ismeretterjesztő előadásai legalább olyan népszerűek voltak, mint annak idején Davy előadásai. A gyertya kémiai története címmel egy remek tudománynépszerűsítő könyvet is írt, de a kutatók számára elsősorban laboratóriumi naplói felbecsülhetetlen értékűek.

Utolsó éveiben sokat betegeskedett, de a kór valódi okát nem ismerjük. Némelyek higanymérgezésre gyanakodnak, nem is alaptalanul. Faraday kísérletezés közben rengeteg higanyt használt, a higanycseppeket pedig lehetetlen hiánytalanul összegyűjteni, ha egyszer elbújtak a padlórésekben.

Amikor 76 éves korában, 1867. augusztus 25-én meghalt egy egészen más világot hagyott itt, mint amelybe beleszületett. S hogy ez így volt, az nem kis mértékben az ő érdeme is.

LACZA TIHAMÉR A HÉT 21