A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-20 / 38. szám

TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK Barna Ilona, kassai olvasónk kérdé­sére a lapunk 27. számában 'Apa, anya” jeligével adott válaszunk ponto­sítására ismertetjük az állami jóvede­­lemkiegószítósről szóló törvényes rendelkezéseket. Az 1990. évi 206. számú törvény értel­mében a havi 140,- Kčs kiegészítésére mindenkinek igénye van, akinek a Cseh és Szlovák Köztársaság területén van lakhe­lye. Kivételt képeznek azok, akik tényle­ges katonai (polgári) szolgálatot teljesíte­nek, akik elmegyógyintézetben, hosszan­tartó betegségek gyógyítására szolgáló intézetben, vizsgálati fogságban vannak, vagy szabadságvesztés-büntetésüket töl­tik, továbbá azok, akik nyugdíjasok ottho­nában vannak — ezeknek ez idő alatt nem jár az állami kiegészítés. Ugyancsak nem jár azoknak sem, akik szociális otthonban vannak — kivéve az olyan gyermekeket, akiknek családi pótlékra vagy neveltetési járulékra van igényük. Az állami kiegészítést külföldre nem fizetik ki. A fenti rendelkezéseket az 1991. évi 245. számú törvény úgy egészítette ki, hogy bizonyos személyeknél, nevezete­sen azoknál, akik a társadalombiztosí­tásból folyó nyugdíjat kapnak, valamint azoknál, akiknek ellátatlan gyermekük van, és ez okból családi pótlékra vagy neveltetési járulékra van igényük, de csak ezeknél, július 1-től az állami kiegészítés havi 220 koronát tesz ki. Amennyiben ez utóbbi feltételek május és június hónapok­ban is teljesítve voltak, akkor erre a két hónapra visszamenőleg is megkapták az eszerint járó különbözetet. "Pihenés" jeligével olvasónk azt kérde­zi, hogy hány éves korában mehet nyug­díjba? 1992 januárjában tölti be az 52. életévét, három gyermeke van. Az efsz­­ben már 29 éve dolgozik. Azt hallotta, hogy már előbb is nyugdíjba lehet menni, ha igen, mit kell tennie? Olvasónk 54 éves korában mehet majd nyugdíjba, mert ez a korhatár érvényes azon nők számára, akik 3 vagy 4 gyerme­ket neveltek fel, feltéve hogy teljesítik a ledolgozott 25 év feltételét. Kedvezményesen — korengedóllyel azok a dolgozók mehetnek előbb nyugdíj­ba, akiknek a munkaadójuk átszervezés (a munkahely megszűnése stb.) miatt fel­mondott, ha megvan a ledolgozott 25 évük, a nyugdíjkorhatár eléréséig már csak legfeljebb két év van hátra, és a munkahivatal igazolja, hogy nem tud nekik más megfelelő állást (munkahelyet) bizto­sítani. Minthogy olvasónknak 54 éves korában keletkezik nyugdíjigénye, már előbb is, 1992 januárjában, amikor betölti 52. életé­vét kérheti az öregségi nyugdíjat akkor, ha a munkaadója átszervezés stb. miatt fel­mond neki, és a munkahivatal nem tud neki más, megfelelő munkahelyet biztosí­tani. "Hű olvasó egy nyugat-szlovákiai kisvárosból" jeligével beküldött munkajo­gi kérdéseire a következőkben válaszo­lunk: 1. a munkajogi viszonyokra a Munka Törvénykönyvének rendelkezései érvé­nyesek (az 1965. évi 65. számú törvény az azóta eszközölt változtatásokkal, legutóbb az 1991. évi 3. számú törvény szerint) 2. a munkaadó a törvény 46. paragrafu­sában felsorolt okokból mondhat fel, a felmondási idő általában két hónap, ha azonban a felmondás oka a munkahely megszűnése, áthelyezése, átszervezése, a munkafolyamat racionalizálása stb., ak­kor a felmondási idő három hónap. A felmondási idő az írásban adott felmondás kézbesítését követő naptári hónap 1. nap­jától folyik. A törvény 48. paragrafusának 1. bekez­désének a) pontja értelmében nem lehet felmondani az alkalmazott munkaképte­lensége alatt. Ez a tilalom azonban nem vonatkozik arra az esetre, ha a felmondás a törvény 46. paragrafusának 1. bekezdés a) és b) pontja alapján (átszervezés stb.) miatt történik. Az elbocsátásról a munkaadó szervezet vezetője dönt. A szakszervezet vagy a munkatársak (kollektíva) beleegyezése nem szükséges, nincs döntési vagy bele­szólási joguk. Olvasónk forduljon felvilágosításért a lakóhelye szerint illetékes munkahivatal­hoz, ahol a munkajogi előírásokról s a felmondás esetére a jogairól, anyagi bizto­sításáról (esetleges végkielégítésről) pon­tos eligazítást kaphat. Ezzel kapcsolatban még a foglalkoztatásról szóló 1991. évi 1. számú törvényt, a Munka Törvénykönyve megváltoztatásáról és kiegészítéséről szóló 1991. évi 3. számú törvényt, ame­lyek 1991. február 1-ón léptek hatályba, valamint a Munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítésről szóló törvényt, amely 1991. május 31-ón lépett hatályba, kell figyelembe venni. Dr. B. G. NEVELGET Ó Tolnai Gyulánó Borsod megyei peda­gógus hosszú évek pedagógiai tapasz­talatai alapján kifejlesztette a róla elne­vezett, matematikai logikán alapuló komplex anyanyelvtanítasi programot. A Tolnai-módszerrel tanuló gyerekek láthatóan nem unatkoztak a tanterem­ben. S egy olvasásórán legalább féltu­­catnyiféle tantárgy fór meg egymással békeben, egymás hatását erősítve. De nemcsak a kis elsős, az ilyen órát meglátogató felnőtt sem nézi az óráját. Kérdés, hogyan jutott el ehhez a külön­legesen érdekes módszerhez Tolnai Gyuláné. Pedagógiai megfigyelései alapján ar­ra jött ra, "hogy a kisiskolások jelentős része nem tud beszélni, töredezett sza­vakkal, mondatokkal fejezi ki mondani­valóját, rosszul, színtelenül olvas. Min­den jel arra mutatott, küszködve, nyög­ve tanulnak. Ezen kell változtatni. Ke­resve a bajok gyökerét, megállapítható, hogy mesterséges szakadék van az óvoda és az iskola között, még a legjobb óvodák sem készítenek fel minden eset­ben az iskolára. Sok esetben él az elképzelés: a gyermek már első elemi­ben szokja meg a kudarcokat, és érez­ze, micsoda erőfeszítéseket kell tenni. Szörnyű elképzelés... Mert a gyermek szent joga: a játék. Amelyik gyermek nem játékban éli át a gyermekkorát, abból vagy gátlástalan felnőtt válik, vagy közömbös, szürke ember, akitől semmi szépséget nem várhat sem a család, sem a társadalom. Módszerét arra építette, amit szeret a gyermek: a játékra, a ritmusra, az em­berközelségre. El akarta érni: a pici elsősök úgy jöjjenek az iskolába, hogy az első év máris örök érzelmi kapcsola­tot teremtsen belső világuk és az iskola között. Úgy érezte, meg kell törni azt a képtelen rossz hagyományt, hogy olya­nok írják a tankönyveket, akik nem ismerik a gyermekek lelkivilágát, akik nem játszottak együtt velük, akik soha nem kérdezték meg tőlük: mi az, ami téged felvidít, ami boldoggá tesz. Tehát kiindulópontjában gyermek­centrikus, a gyermek személyiségére, annak jegyeire építő, az emóciót és a rációt egységbe hozni kívánó, a gyer­mek érdeklődésére építő, azt kiegészí­teni szándékozó módszerről van szó. Ami a legfontosabb Tolnai Gyulánó számára: elindítani egy olyan struktú­rát, amivel a tananyagba építve meg­könnyítheti a megtanulandó szövege­ket. Mert nem tudnak tanulni gyerme­keink sem általános, sem középisko­lában. A legjobb módszer, amely által a tudás "ráragad" a gyerekre. A mód­szer a logikát is fejleszti, mindkét agyféltekét foglalkoztatja. A módszer­hez kapcsolódó programfal stratégiai terve és maga a megvalósítás is, százezer programra lektorizált már. A variációs lehetőségek kifejlesztik a gyermek megosztott figyelmi képes­ségét: az elsős gyermeknek a pro­gram megoldása során kilenc felé kell összpontosítania. És képes erre. S ennek köszönhetően arra is, hogy nagyon hamar megtanuljon írni, ol­vasni, s már első osztályban fogalma­zásokat készítsen, nagyon kevés he­lyesírási hibával. Ugyanis a program nem más, mint a szavak belső szerke­zetének állandó vizsgálata, boncolá­sa. Ami világhírűvé tette a módszert, az a komplexitás, amelynek következ­tében azonosan fejlődik a matematikai logika és az anyanyelvi kommuniká­ció. Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona A HÉT 23

Next

/
Thumbnails
Contents