A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-20 / 38. szám

MINERVA A postapalota sarkán állt ez az emlékmű, mely az áldozatok emlékére készült. 1942. június 26-án leplezték le. 1945-ben valakiknek nagyon sürgős volt az emlékmű eltávolítása. Vajon miért? is, amely magánbeszélgetések alatt ösztönözte a magyar felet, de óvako­dott attól, hogy ennek hivatalos formát adjon. Ennek a felemás viselkedés­nek ma már ismerjük az okait. Habár Hitler a Szovjetunió elleni háború tervében csak Finnország és Románia katonai részvételével szá­molt (e két országnak területi követe­lései voltak a Szovjetunióval szem­ben), a német tizenhetedik hadsereg a Kárpátok északi oldalán készült a tá­madásra. Ennek parancsnoksága tisztában volt azzal, hogy ha megindul a harc, déli szárnya védtelen marad, s ezért fogadta volna megnyugvással, a magyar hadsereg részvételét. Amikor Hitler megtudta, hogy a kas­sai bombázás után a magyar hadse­reg átlépte a Kárpátok vonalát, dühro­hamot kapott. Említettük már, hogy a németeknek módjukban állt volna finomabb eszkö­zök alkalmazása is. Az viszont elképzelhetetlen, hogy akadt volna magyar katonatiszt, aki a nemrég visszaszerzett várost, Rákó­czi városát, bombázta volna. Pilóta sem akadt volna, aki saját honfitársait megtámadta volna. A szovjet támadás lehetőségét hagytam legutoljára, mint a legvaló­színűbb változatot, habár erre sincs írott bizonyíték. Akkor a városra szovjet bombák hulltak. Ezek mérete, súlya és felirata (APUV — aviacionnij pnyevmatyi­­cseszkij vzrivatyel — légi pneumati­kus, univerzális gyújtó) minden kétsé­get kizárt. Ugyanaznap Tiszaborkút­­nál (Kárpátalja) egy bizonyíthatóan szovjet vadászrepülőgép vógiggép­­puskázott egy vonatszerelvényt. Szovjet bombatámadás érte Helsinkit, három romániai várost és Várnát is. Az az esetleges érv, hogy más, mint szovjet gép szállíthatta volna a bom­bákat, a szakértők véleménye szerint kizárt. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szovjet hadseregnek is volt egy terve, mely számolt a háború lehetőségével. Ez a hadműveleti terv bizonyára számolt az aktív védelem stratégiájával. E véde­lem keretébe teljes mértékben beleillik az ellenfél városainak bombázása. Magyarország a tengelyhatalmak szö­vetségese volt, néhány nappal koráb­ban már megszakította diplomáciai kapcsolatait Moszkvával, szovjet szempontból ellenségnek számított. Azt sem lehet kizárni, hogy Kassát esetleg Eperjes helyett támadták meg. A németeknek fontos híradóköz­pontja volt a Tarca menti városban. A korabeli légi felvételek tanúsága sze­rint, a két város hasonlított egymásra (a város határában folyó Tarca, illetve Hernád, a főtér ovális formája, amely­nek közepén templom áll). A Kassai Magyarok Baráti Társasá­ga által megrendezett nemzetközi szimpózium tehát ilyen következteté­sekre jutott, mégha nem zárhatta le véglegesen a kérdést. Az előadók: dr. Borús József, dr. Cséfalvay Ferenc, dr. Dombrády Lóránd, dr. Ormay József, dr. Ölve­­di Ignác, dr. Pataki Iván és dr. Szakály Sándor kifejtették ezzel kap­csolatos nézeteiket, és elhangzott né­hány szélesebb gondolatkört összefo­gó előadás is. Természetesen az elő­adók nem mindenben értettek egyet. De ez így van rendjén. A szimpózium sikeréhez páratlan segítséget nyújtott Kovács István bu­dapesti főiskolai docens, aki e rendez­vény szakmai részét biztosította. Meg kell említenünk Borsányi Juli­ánt is, aki ugyan korára és egészségi állapotára való tekintettel nem lehetett jelen, de előadását elküldte és alapve­tő munkája nélkül (A magyar tragédia kassai nyitánya, München, 1985), aligha lehetne előbbrelópni a "kassai talány" kutatásában. Az előadókat köszönet illeti meg azért is, mert előadásukért nem fo­gadtak el semmilyen honoráriumot. A rendezők célja volt, hogy a közvé­lemény megismerkedjen a szakava­tott kutatók véleményével, mert a le­gendák az utóbbi ötven évben is ter­jedtek. Nem utolsósorban az áldozatok iránti kegyelet kinyilvánítása is a ren­dezvény részét képezte. Ezért a szim­pózium résztvevői virágot helyeztek el a sírokra. A hozzátartozók egy része még él, mégsem gondozzák a sírokat. Ezért a sírok egy részét meg kellett tisztítani az évtizedes gaztól. Ez főleg a magyar ipariskola diákjainak érde­me. A Madách Könyvkiadó a tanácsko­zás anyagát ki fogja adni. Ezzel kap­csolatban a Kassai Magyarok Baráti Társasága kór mindenkit, aki emléke­ivel, fényképeivel vagy más módon segíteni tud, jelentkezzen, hogy a ki­adandó kötet, amennyire lehetséges, teljes képet nyújthasson, és méltó emléket állítson az elpusztult áldoza­toknak. A HÉT 21

Next

/
Thumbnails
Contents