A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-20 / 38. szám
ÉLŐ MÚLT CsallóHözíeH Erdélyben /«• A ma már nyugdíjas Danajka Lajos a gabonafelvásárló üzem raktárosa volt. "Láttam a lakosok egyre nagyobb közönyét kultúrájuk és nyelvük iránt, elhatároztam, hogy valamiképpen erősíteni próbálom bennük az idekötő szálakat. Felmutatom a múlt értékeit, ha lehet felkutatom a falu múltját. S mondhatom, egyre több fehér folt tűnt el a falu történetét illetően. 1988-ban a falu első írásos említésének az évfordulóján előadást tartottam a falu történetéről az egybegyűlteknek. A Csemadok által meghirdetett országos helytörténeti pályázaton 1989-ben dolgozatommal II. díjat nyertem." — mondta el szinte egy szuszra Danajka Lajos. Botor dolog lett volna ülni és jegyzetelni Danajka Lajos szavait, akiből csak úgy dőlt a szó. Abban egyeztünk meg, hogy írásos válaszában röviden kitér a felsőszeli evangélikus egyházi gyülekezet kialakulására, történetére; a falu erdélyi kapcsolataira és a faluban használatos nevekre. Felsőszeli protestáns egyháza már a reformáció kezdetén megalakult. 1548- ban Thurzó Elek semptei földesúr a falu reformátora. Ó építteti át a katolikus templomot a protestánsok számára. A sempteiek Luther Márton tanait hirdetik. így alakul ki az evangélikus vallás megyei központja. Bornemissza Péter szuperintendens vezetésével. Luther tanait hirdette a másik helybeli földesúr, Eszterás (Esterházy) Ferenc is 1552-ben. 1564-ben, mikor a Thurzók, Salmok és Esterházyak birtokain templomokat jelölnek ki a protestánsok részére, Felsőszeli népe már csaknem teljesen az új hitet követi. 1588-tól Sibolti Demeter az egyház prédikátora egészen 1610-ig. Az egyház fejlődését a meginduló ellenreformáció megakadályozza. Ennek vezére, Pázmány Péter sorra téríti vissza a környék földesurait. Esterházy Miklóst, Felsőszeli birtokosát is, 1618-ban. Esterházy, házasság révén hozzájut a hatalmas Thurzó-birtokhoz, majd mint a császár leghűségesebb emberét nádorrá választják. Ilyen minőségében egy évtized alatt több száz templomot vesz el a protestánsoktól. A szélieket is kötelezi a katolikus hit követésére. A zömében jobbágy lakosság követte is földesurát, ha meg akart maradni jobbágytelkein. A reformáció azonban mély nyomokat hagyott a nép lelkében, ezért a visszatérés már nem ment minden akadály nélkül. Különösen a helybéli kisnemesek tartottak ki Luther tanai mellett. A pozsonyi országgyűlésen kilencven templom visszaadásáról döntenek (400-at követeltek vissza a protestánsok), s köztük van a felsószeli is, melyet 1647. február 1 Q-én adnak vissza az evan12 A HÉT gélikusoknak. Innét számítva másfél évszázadig felekezeti civakodások helyszíne a falu. A legnagyobb nézeteltérés a templom használata köriül volt. Az 1681 -es országgyűlés azután elrehdelte a templom átadását a katolikusoknak, mivel itt 1678 óta plébánia működött. Ettől az időtől vezetik az anyakönyvet a faluban. A Rákóczi-szabadságharc alatt egy időre ismét felújul az evangélikus vallás, a templomot is ők használják. 1707-ben még beiktatják Suhajda János hitszónokot, de ugyanazon óv őszén Esterházy József már elzavarja Danajka Lajos őt. Az evangélikus hívek a pusztafödémesi artikuláris egyházhoz tartoznak. Ide azonban a nagy távolság miatt nem járnak, inkább Topolcsányi István helybéli plébános szolgáltatásait veszik igénybe. II. József türelmi rendelete után éled fel újra a szeli evangélikus egyház. Iskolát építenek (1785), majd a rákövetkező évben 900 fővel hivatalosan is megalakul a gyülekezet. Ekkor építik meg közadakozásból a templomot. 1830-ban haranglábat építenek mellé, majd 1856-ban átépítik a templomot, melynek most már tornya is van. A századforduló idején a falu 3221 lakosa közül 1649 az evangélikus. Az 1947-ben Magyarországra áttelepített lakosoknak a fele (kb. 500) evangélikus vallású volt. Vidékünk honfoglaláskori történetét böngészve számos adatra bukkanunk, amelyek azt bizonyítják, hogy a Nyitra és a Morva folyók közti területet a kabarok szállták meg. A letelepedés után rájuk bízták a gyepűk őrzését. így az észak-nyugati határ védelmére, a Kisalföldre is került belőlük. Tevékenységükről történelemkönyvekben olvashatunk. Az 1984-ben kiadott Magyarország történetében ez áll: "Bulcsú újra felkészül a harcra. Az uralma alatt lévő nyugati országrész harcosain kívül az Árpád-házi Tas fia Lói nyitrai dux és Súr pozsonyi vezér kabar dukátusi serege vonult fel..." Súr vezér szálláshelyeinek emlékét a közeli Súr nevű falvak őrzik. A vesztett csatában megmaradt kabarokról, kiket besenyőknek vagy székelyeknek is neveztek, még IV. Béla korában is találunk említést. "Béla király a Wághi székelyeknek (Siculi de Wágh), akik eddig 100 fegyverest tartoztak állítani a királyi seregbe, hű szolgálatukért azt a kiváltságot adja, hogy ezután királyi szerviensek módjára, személyesen vegyenek részt a seregben a harcok idején." (Fejér Gy. CD. IV. 3 Nr. 547) Szombathy Ignác szerint a vágmenti székelyek közül II. Géza 1150 táján több századot áttelepített Erdélybe, Szeben vidékére. Ezek utódai az ottani telepeiknek hasonló neveket adtak, mint ahonnan elszármaztak. A mi esetünkben ilyen kettő is akad, Gelence és Rakottyás. Gelence a pannonhalmi apátság deáki birtokának kis települése volt Felsőszeli szomszédságában. Ezt a települést 800 éves fennállás után a közelmúltban bontották le. Rakottyás egy dűlő neve falunk keleti részén. Az időközben megszűnt kapcsolatokat talán az egyik utcanév idézi még. Ennek az utcának a neve "Sikola", s talán székely eredetű a legrégibb nevek egyike, a Mikó is. Szeli családról sajnos csak egy esetben találunk említést falunk több mint 800 éves történetében. Egy 1325-ben Nyitrán kiadott oklevélben említik Conrádius de Zily nobilist mint szeli birtokost. Tanúként szerepel egy adásvételi szerződésen. A Szeli család a XIV. század elején jut a falu egy részének birtoklásához, a másik részét ekkor egy Houn vagy Ony nevű mágnás bírja. Az ő itteni birtokát azonban Károly Róbert 1335-ben elveszi hűtlenség miatt, és a Széchenyi család ősének, Farkas fia Tamásnak adja. Ám ha már a neveknél tartunk, vessünk egy pillantást a legkorábbi tizedlajstromra, amely az említett években használatos családnevekről árulkodik. A Mátyusföld vízközi részén található, falunak számító Felsőszelit ekkor 52 jobbágy és 19 zsellércsalád lakta. Rájuk hárult a kiterjedt határ (6880 kh) gondozása. Igaz, javarészben állattartással foglalkoztak, mert a gyakori árvizek miatt csak egyharmada volt mezőgazdasági művelésre alkalmas. Az akkori tizedlajstrom arról tanúskodik, hogy a 400 évvel ezelőtti nevek ma is használatosak a faluban. Deák Pál, Kis György, Kopasz György, Fodor Lőrinc, Balog József, Molnár Ta
