A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-20 / 38. szám
GONDOLKODÓ CSÁKY PÁL GENFI TANULSÁGOK IV. Végezetül röviden szeretném bemutatni, milyen relációkban gondolkodnak a nyugat-európai kisebbségek. Közülük az egyik legöntudatosabb és az évek során önmagának példamutató jogállást kiharcolt népcsoport a Dél-Tirolban (Olaszország) élő osztrákság, amely — nemzeti és kisebbségi alapon szerveződik pártban, nevezetesen a Dól-tiroli Néppártban. Eme párt képviselői 1991 májusában Budapesten, a 18. Nemzetiségi Kongresszuson egy nagyon fontos dokumentumtervezetet terjesztettek elő Egyezmény az euiópai népcsoportok alapvető jogairól (Kiegészítőjegyzék az Emberi Jogok Egyezményéhez) címen. Ezt az anyagot hozta magával Genfbe dr. Christoph Pan úr, a párt egyik vezető személyisége, és tartott róla rövid összefoglaló előadást. Érdekességként jegyzem meg, hogy a dokumentumot 8 nyelven — angolul, németül, franciául, spanyolul, olaszul, magyarul, dánul és oroszul — dolgozták ki és terjesztik. A tervezet bevezetőjében hangsúlyozzák, hogy Európában több, mint száz népcsoport él, amelyeket nemzetiségnek vagy nemzeti kisebbségnek is neveznek, összesen 100 millió feletti létszámmal. Eddig csak nagyon kevés esetben sikerült, illetve próbálták meg ezek jogállását rendezni, ám az a közeljövőben elkerülhetetlenné válik. Az általuk benyújtott anyag is ezt az igyekezetét próbálja támogatni. Figyelmeztetnek, hogy a probléma megoldtatlansága állandó konfliktusok lehetőségét hordozza magában, s ez Európa biztonságát is fenyegetheti. Hangsúlyozzák, hogy a kultúr- és jogállamok számára ez a megoldás csak békés jogi úton kereshető. Leszögezik, hogy "az ember egy nemzetbe és egy kultúrába születik, és ez nem szabad döntése. így anyanyelve és kultúrája is adott, nem pedig szabadon választható. Ez egy általános objektív, meg nem változtatható tény. Amennyiben minden ember egyenlő és szabad, úgy a meg nem különböztetés elve szerint minden embert azonos módon illet meg a szabadság, népe nyelvének elsajátításának és használatának joga, valamint hogy népével és népe kultúrájában szocializálódhasson. Ez az egyik alapvető emberi jog. Továbbá minden népet létszámától függetlenül ugyanaz a szabadság illet meg, hogy kultúr- és nyelvközösségüket megőrizhessék és ápolhassák. Ez szintén egy alapvető emberi jog. Több ezer éves történelmi folyamat eredményeképp képtelenség a nemzetiségek településhatárát az országhatárokkal egyeztetni. Ez okból igen ritka esetben lehet azzal számolni, hogy egy nép kizárólag csak a saját (nemzeti-) államhatárain belül fordul elő, vagyis egy állam lakossága több, mint egy nemzetből áll. A népcsoportokat megillető alapvető emberi jogokat nem lehet a demokratikus többségi elvnek alárendelni, attól függetlenül kell a jogokat biztosítani és szavatolni. Az adekvát eljárás egy nemzetközi egyezmény az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencián az európai államok között. A jelen egyezmény tartalmát tekintve az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez csatolandó, mint az európai népcsoportok alapvető jogait összegző kiegészítő jegyzék." Nézzük most röviden az egyezmény javasolt tartalmát. A népcsoportok alapvető jogait három alapcsoportba sorolja. Az első az általános alapvető jogok megnevezést kapta, s ide a léthez való jogot, a hovatartozás megvallásához való jogot és a csoportvédelemhez való jogot sorolták. A második csoportot a kiegyenlítő jogok mint rendkívüli alapvető jogok alkotják. Ide tartozik a különvédelemhez való jog, amely a nyelvhez való jogra, az iskolához való jogra, a képviseleti arányhoz való jogra, az információhoz való jogra, az anyanyelvű elnevezések használatához való jogra, az autonómiához való jogra, a hazához való jogra és a politikai képviselethez való jogra tagolódik. A harmadik csoportot az eljárási és jogvédelmi alapvető jogok csoportja alkotja, amelynek része a beleszólási-részvételi jog és a jogvédelemhez való jog. Amint látható, a tervezet az eddigi dokumentumokból indul ki, azokat szélesíti és teszi teljesebbé. A tervezethez csatolt magyarázatban megemlítik a már létező, elfogadott és működő nemzetközi példákat, mint a csoportvódelmi út járhatóságának — és járandóságának — gyakorlati, kipróbált bizonyítékait. Ilyenek például az osztrák—olasz Dól-tiroli Megállapodás (1947), ami kifejezetten két nyelvcsoportra vonatkozik, a londoni Triest-Memorandun (1954) , az osimoi olasz—jugoszláv egyezmény (1975), az osztrák államszerződés (1955) , a finn Aaland-szigetek nemzetközi jog által biztosított autonómiája, de az egyes államok törvényhozásában fellelhető pozitív példák is, mint az osztrák nópcsoporttörvóny (1976) az 1977-ben kibocsátott végrehajtási törvénnyel egyetemben, a portugál Azor-autonómiatörvóny (1980), az 1948. márc. 23-i Feröer-autonómia, a spanyolországi 1979-80-as autonómiatörvény, a katalán és a baszk "nemzetiség” autonómiájáról, Finnország mindkét nemzetiségének és nemzeti nyelvének perszonálautonómiája, etnikailag vagy történelmileg meghatározott régiók felállítása különleges statútummal Olaszországban stb. Szeretném itt még elmondani, távol áll tőlem, hogy a nyugat-európai gyakorlatot egyöntetűnek igyekezzem bemutatni, így el kell mondanom, hogy sajnos ellenpéldákat is fel lehet hozni, nem is gyér számban. Hadd utaljak itt csak a francia küldöttség vezetőjének Genfben tett kijelentésére, amelyben tagadta, hogy Franciaországban élnének kisebbségek vagy népcsoportok; hadd említsem meg a svédországi finnek vagy az egyébként oly szimpatikus fjnnországbeli lappok példáját, hogy Észak-írországról már ne is beszéljek. Minden azt mutatja, nemzetközi szinten is van még e téren tennivaló bőven. Végezetül pedig, a témát egyelőre bezárva, de le nem zárva, az egész kisebbségvédelmi problémakörrel kapcsolatban hadd idézzem dr. Hódi Sándornak, a VMDK egyik vezető személyiségének egyik megszívlelendő kijelentését. "Talán különösnek tűnik, de a kisebbségvédelmi tanácskozáson (az 1991. január 19-20-i zürichi konferenciáról beszól), burkolt formában bár, de a legtöbb és leghevesebb vita voltaképpen arról folyt, hogy milyen mozgási-cselekvési szabadságot engedélyezzenek maguknak a kisebbségvédelmi szervezetek és személyek. A nemzetközi kisebbségvédelmi szakértők azt az illúziót próbálták eloszlatni, hogy csak ki kell várni a kisebbségek helyzetének jogi rendezését, a leendő Európai Kisebbségi Charta elkészültét, és annak alapján valamennyi kisebbség helyzete majd rendeződik. Súlyos tévedés volna ebben reménykedni. Politikai harc, nyomásgyakorlás nélkül egyetlen kisebbség se fog változtatni helyzetén. " A HÉT 5
