A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-13 / 37. szám
A szHícÓi várkastély Türelmesen forgatom, lapozgatom Szlovákia várairól és kastélyairól írott legfrissebb szlovák kiadványokat, Szkícó váráról, a régiről és a századvégén felújított várkastélyról sem lelek írott nyomokat. Pedig a Tribecs hegység egyik völgyében a Brodzány patak mentén, Hrussó várával szemben a Zsitva és a Nyitra völgye határvonalán állt egykoron az ősrégi szkícói vár. Egy 1504-ből származó okirat számot ad a falu elpusztításáról. Más írásos emlék 1663-ból egy reneszánsz stílusú kastély romjairól tesz említést, amely Hrussó várához tartozott. Csak később került a falu és határa a kistapolcsányi uradalom birtokába, amelynek gazdái és hűbéresei a grófi Keglevich család volt. Ámde, idővel adásvétel útján a szerómi Odescalchi hercegi dinasztia sarjai lettek Szkícó urai. Különösen Odescalchi Artúr herceg nevét tartjuk számon, aki a szkícói várkastélyt, erődítményt megépítette. Azt mondják, a ma már nagyrészt romjaiban heverő erődítményt — melynek egyetlen tornya a "Nebojsa" (Ne félj) még mind a mai napig jó állapotban áll — nagyon hasonlított a bajmóci várkastélyra. Bizony a romantikus lelkületű Artúr herceg Olaszországból hozatott építészeket és kőműveseket, s a bajmóci vár mintájára épült a kis castrum. Az építkezés mindössze öt esztendeig tartott és 1888-ban már lakható volt a zordon, gótikát utánzó erődítmény. A soktornyú kastély mindenben egy komoly várra akart hasonlítani. Nem hiányoztak a megfigyelő tornyai lőrésekkel, védelmi célból. Sőt az aprócska várat mély vizesárok vette körül. A századforduló éveiben a Habsburgok vásárolták meg a várkastélyt és környező birtokait. Szkícó az erdő- és vadgazdaságot irányító erdészek székhelye lett. Az erdészet egészen a második világháború elejéig tartózkodott a várban, mígnem a partizánok kiszorították onnan őket. Akkor kezdődött el a várkastély végleges tragédiája, mivel a támadások célpontja volt a harcok során. A német csapatok 1945 március 16-án megtámadták és felégették a falut. Vele égett a várkastély tetemes része bútoraival, berendezésével együtt. A kastély felújításával megpróbálkoztak a háború utáni években. Legalábbis a Nebojsa torony lakható volt és a romokat sikerült konzerválni. De mára a kastély újjáépítésének folyamata nagyon lassan halad, mondhatnám sokkal rosszabb állapotban van, mint pár esztendővel ezelőtt. A mai nehéz gazdasági viszonyok mellett a kastély teljes restaurálása szinte kilátástalan. A községet ma szlovákok lakják, ám a 18. század végén az incevölgyi üveghutát (Innocenthal Hutta) németek alapították és az első világégést követően orosz hadifoglyok is letelepedtek a világtól távol eső csendes falucskában. Erről árulkodnak a Matejov, Pavkov és más családnevek manapság. Az Incevölgyön kívül a faluhoz tartozott még a Jávor- és Károlyvölgy is. Lakói pásztorok, földművesek, üvegfúvók és mészégetők voltak. A községben az egyetlen mészégető kemence még mind a mai napig működik. Motesíky Árpád
