A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-13 / 37. szám
SZABADIDŐ Viktor Dragunszkij: Mit szereteh... Szeretek hasra feküdni apa térdón, kezem-lábam lelógatni, és úgy csüngeni a térdén, akár a kerítésre akasztott fehérnemű. Nagyon szeretek dámázni, sakkozni és dominózni, s nagyon szeretek nyerni. Csak akkor játék a játék, ha ón nyerek. Szeretem hallgatni, amikor a bogár mocorog a dobozkában. Én ünnepnap reggel szeretek bebúni apa ágyába, ilyenkor a leendő kutyánkról beszélgetünk: hogy majd amikor nagyobb lakásunk lesz, veszünk egy kutyát és milyen mulatságos és okos lesz, cukrot lop majd, és magam törlőm fel utána a kis tócsákat, ő pedig hűségesen követni fog mindenüvé. A televíziót szeretem nézni: mindegy, hogy mi a műsor, az se baj, ha csak a monoszkóp látható. Nagyon szeretek énekelni, és mindig nagyon hangosan énekelek. Szörnyen szeretem a vörös lovasokról szóló történeteket, de mindig ők győzzenek. Szeretek a tükör előtt állni és fintorokat próbálgatni, mintha ón volnék a paprikajancsi a bábszínházból. A sprotnit is nagyon szeretem. Szeretem a Kancsilról szóló meséket. Kancsil okos és pajkos kis szarvas. Vidám szeme, kicsiny szarva van és sima, rózsaszín patái. Amikor majd nagyobb lakásunk lesz, megvesszük Kancsilt, és a fürdőszobában fog lakni. Szeretek még pancsolni a sekély vízben, két kezemmel a homokos fenekére támaszkodva. Nagyon szeretek telefonálni. Szeretek gyalulni, fűrészelni, meg tudom mintázni az óköri harcosok és bivalyok fejét. Egyszer gyúrtam egy fajdkakast és megmintáztam az óriási cárágyút. Mindezt szívesen adom ajándékba. Olvasás közben szeretek kétszersültet vagy másvalamit rágcsálni. Szeretem a vendégeket. Nagyon szeretem a siklókat, a gyíkokat és a békákat. A zsebemben hurcolom őket. Szeretem, amikor ebéd közben egy kis sikló végigkígyózik az asztalon. Szeretem, amikor a béka láttán a nagymama felkiált: — Vigyétek innen ezt a rondaságot! — és kiszalad a szobából. Szeretek nevetni... Néha semmi kedvem sincs nevetni, de kényszerítem magam, nevetésre fontorítom a számat — és lám, öt perc múlva nevethetnékem támad. Hajó hangulatom van, akkor szeretek ugrálni. Egyszer apával állatkertbe 30 A HÉT mentünk és ón körülugráltam őt az utcán, ő pedig megkérdezte: — Mit ugrálsz? — Azért ugrálok, mert te vagy az ón papáml — feleltem. És megértette! Szeretek az állatkertbe járni. Olyan csodálatos elefántok vannak ott! És van egy kiselefánt is. Amikor majd tágasabb lakásunk lesz, veszünk egy kiselefántot. Garázst építek neki. Nagyon szeretek az autó mögött állni, amikor pufog, és érezni a benzinszagot. Szeretek cukrászdába járni — fagylaltot enni és szódavizet inni rá. Csiklandozza az orromat, és könnybe lábad tőle a szemem. Amikor a folyosón szaladok, szeretek teljes erőmből trappolni. Nagyon szeretem a lovakat, olyan szép és jóságos a pofájuk. Sok mindent szeretek! ... És mit nem szeretek? Nem szeretem, ha a fogamat kezelik. Mihelyt megpillantom a fogorvosi széket, legszívesebben a világ végére szaladnék. Nem szeretem, amikor vendégek vannak nálunk, és nekem fel kell állnom a székre, és verset mondanom. Nem szeretem, amikor apa meg anya színházba megy. Ki nem állhatom a lágy tojást, amikor felkeverik a pohárban, kenyeret aprítanak belé, és nekem meg kell ennem. Azt sem szeretem, amikor anya sétál velem, és egyszercsak összetalálkozik Róza nónivell Ilyenkor csak egymással beszélgetnek, ón pedig nem tudom, hogy mit csináljak. Nem szeretek új ruhában járni, olyan vagyok benne, akár a fabábu. Amikor indiánosdit játszunk, nem szeretek sápadt arcú lenni. Ilyenkor abbahagyom a játékot, és kószl Amikor pedig rézbőrű vagyok, nem szeretek fogságba esni. Úgyis megszököm. Nem szeretem, amikor nyernek tőlem. Nagyon nem szeretem, amikor elvágom a kezemet, és ráadásul jóddal kenik be az ujjamat. Nem szeretem, amikor a felnőttek minden pillanatban ide-oda rohangálnak, az egyik serpenyővel a másik teáskannával, s így kiabálnak: — Gyerekek, ne lábatlankodjatok itt! Vigyázz, forró a fazék! Amikor lefekszem, nem szeretem, ha a szomszéd szobában kórusban éneklik: — Gyöngyvirág, hej gyöngyvirág... És nagyon nem szeretem, amikor a kisfiúk és a kislányok öreges hangon, felnőtt módra beszélnek a rádióban. Fordította: Gellért György Szkukálek Lajos rajza
