A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-13 / 37. szám

LÁTOGATÓBAN

Egy szenei polgár

Aki sohasem volt szenei. De erről talán később.

Tudott dolog, a gyökér neveli a levelet, a levél táplálja a gyökeret, így vannak szoros kapcsolatban egymással. A szülőhely-gyökerek nevelik a levél-embereket, s ezek később táplálják a gyökereket. Vannak a szülőhelyükről elköltözött, elszármazott, elüldözött, elköltöztetett emberek, levelek, akik nem tudják a gyökér — falut — várost feledni. Egész életük alatt táplálják azt. Tartják a kapcsolatot, figyelnek az otthagyott — otthagyatott tájra, annak népére, azok életére. Segítenek is ha tudnak.

A tavalyi Szenczi Molnár Albert Napok ideje alatt járt Szencen a Rákóczi Szövetség két tisztségviselője, Halzl József és Kun Ferenc. Jövetelük célja nemcsak a napokon való részvétel volt, hanem szűkebb körben azt is megbeszélték, hogy a Halzl József által tett alapítvány hozadékát hogyan lenne a legcélszerűbb felhasználni. Az alapítványt Halzl József Szene város magyar kulturális és társadalmi életének fejlesztésére hozta létre.

Azóta néhányszor találkoztak a szenciek Halzl Józseffel. Legutóbb budai lakásán, akkor készült ez a beszélgetés is.

— Én tényleg nem vagyok szenei. Szencben édesapám szülővárosát, szüleim, nagyszülőim emlékét ápolom. És tisztelem. 1941—42-ben jártam a városban először. Nagybátyámat látogattam meg. Ő Galántán volt főszolgabíró, de Szencen lakott. Addigra a többiek már szétszóródtak. Apám elemi iskoláit járta szülővárosában, utána a pozsonyi evangélikus líceum következett, majd az egyetem. Később, mint mondtam a család elkerült a vidékről. Két testvér maradt odaát meg a szülők. Az előbb említett nagybátyámat siralmas körülmények közé, Bátaszékre telepítették. Ezt csak azért említem, hogy illusztráljam: családunkat is megkeverték a mindent átrendező történelem viharai.

A várost viszont sokat emlegették. Beszámolóik alapján fel tudom idézni az akkori időket, az akkori történéseket. Az emberben a kisebbséggel vállalt szolidaritás benne van, és

ebből adódik az erkölcsi felháborodás a tapasztalt igazságtalanságokkal kapcsolatban. Szóval a kisebbségi érzés bennünk volt. Érdekes, édesanyámban, aki burgenlandi származású ez a kisebbségi érzés soha nem jelentkezett. A család Alsó-Ausztriából került először Modorba, majd Szencre. Még valamikor nagyapám gyerekkorában. Szencnek akkor németül is beszélő polgársága is volt. Nagyapám jól, nagyanyám rosszabbul beszélte a magyart. A gyerekek viszont magyarul beszéltek. Ragadt rájuk a szó. Még az asztal körül is — mesélték —, még a nagymama intelmei ellenére is magyarul beszéltek. A nagyapám építész volt. Keze nyomát a mai Szene is őrzi. Ő építette a zsinagógát. A nevének ott kellene valahol bevósve-beírva lennie. így hát a család lehetett volna ez is, az is. Ám ón úgy gondolom, igazából közép-európaiak vagyunk. En például nagyon erős szálakkal kötődöm Ausztriához. A család más tagjai pedig szerte élnek a világban. Ez nem zárja ki azonban azt, hogy Szénéért, az ott élőkért tegyünk valamit. Lehetőségeinkhez mérten, persze. Ez nálunk erkölcsi kérdés. Az ember ugye az igazság oldalán keresi a helyét.

Véletlenül, de így kerültem a Rákóczi Szövetséghez is. A szövetség alapítványával megismerkedve láttam, hogy az jó dolog. Ezért tettem ón is célalapítványt a család nevében. Szerintem a célalapítvány a jobb, a járhatóbb út. így közösen tudjuk előre meghatározni a felhasználás módját. Szóval a Szenei Alapítványt, mert így van bejegyezve, a város magyar kulturális-társadalmi életének fejlesztésére tettük. Remélem jót, s jól tettünk. A felhasználás módjáról előzetes egyeztetésünk alapján az ottani — mondhatjuk — kuratórium dönt. Mivel a kulturálistársadalmi élet legfőbb tényezője magyar vonalon a Csemadok, az ottani alapszervezet a közös ügyünk kezelője.

Azt még el kell mondanom, hogy a Rákóczi Szövetséghez tényleg véletlenül kerültem, az ottani nemzetiség helyzete viszont régebben foglalkoztat. A hetvenes években, amikor a kassai ipari diákjait elhoztuk Szentendrére, az ilyen kapcsolat bizony még feltűnést keltő dolog volt. Az X-esek azóta is többször jártak, szerepeltek nálunk. (X Iparista Kis Színpad.) De más országok magyar kisebbségeivel is volt kapcsolatunk. Ám itt most nem ez a lényeg, nem ez beszélgetésünk témája. A lényeg: ón, illetve a családom ennyit tudtunk tenni szeneiként — Szénéért. Annyit mondanék még, hogy a számla nyitott, mindenki hozzájárulhat. Kezelését a Rákóczi Szövetségben szívesen vállalták. Úgy tudom mások is elkerültek Szénéről, akik szeretnének és tudnak is segíteni.

Én pedig annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy Szene kulturális' élete mindig hatással volt a környék ilyen életére is. Az alapítvány kamatai ugyan Szencen lesznek felhasználva, de azt a környék is érzi majd. Tehát nemcsak azok csatlakozása képzelhető el, akik Szénéről származtak el, hanem a környékbelieké is. Az egykori és a mostani szendéké és környékbelieké.

S még annyitel kell mondani, hogy dr. Halzl József a Rákóczi Szövetség elnöke és a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója.

(görföl) A HÉT 13