A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-06 / 36. szám
Idestova száz esztendeje, hogy Czatry Szaléz irányításával megépült a Párkányt és Esztergomot összekötő Mária Valéria híd. A 490 m hosszú, hegeszvas felszerkezetű, ötnyílású (83,5m + 102m + 119m + 102m + 83,5 m) gerendahíd ünnepélyes felavatására 1895. szeptember 28-án került sor. Az idő tájt több más híd is épült a Duna magyarországi szakaszán (pl. Pozsonyban, Komáromban, Budapestenstb.), sbármenyború vége felé a visszavonuló német alakulatok felrobbantották, de ellentétben más hasonló sorsra jutott hidakkal soha többé nem állították helyre. Csak a két partról benyúló csonkanyílás és a Dunából szomorúan kiemelkedő mederpillérek emlékeztetnek rá, hogy itt fél évszázada egy híd állt. Gyermekkoromban gyakran megfordultam a párkányi Duna-parton, s ilyenkor nemcsak az esztergomi Bazilikát nóigazsághoz tartozik az is, hogy a Mária Valéria híd elsősorban a két Duna-parti város életében játszott szerepet; a rajta áthaladó teherforgalom nem volt különösebben számot tevő, az itt élő emberek vágyaival pedig a totalitárius diktatúra mit sem törődött. Az egyes régiók közötti együttműködés szorgalmazása csak a rendszerváltást követően vált "szalonképessé", bár még így is sok víznek kell nyire is hihetetlenül hangzik, ezek a hidak általában két év alatt elkészültek. Például a budapesti "Fővámtóri" híd megépítésére 1894-ben írták ki a pályázatot, a hídavatás pedig 1896. október 4-én volt, ahol maga I. Ferenc József császár is megjelent, és egy ezüstszegecs beverésével átadta a róla elnevezett — később Szabadság hídra keresztelt — műalkotást a forgalomnak. A szóban forgó hidak műszaki szempontból, de talán külalakjukat tekintve is remek építmények voltak. Az ember nem is érti, honnan teremtették elő a szükséges pénzt ezekre a beruházásokra, de ugyanúgy rejtély az is, hol "termett" a sok kiváló hídépítő munkás. A Mária Valéria híd sorsa a többi Duna-híd sorsához kép«st rendhagyóan alakult. A második világhá-20 A HÉT zegettem, hanem a híd maradványait is. Apám és a nagynóném sokat mesélt a hídról, amelyhez kedves és szomorú emlékek egyaránt fűződtek. Arra a kérdésemre viszont, hogy mikor állítják helyre a Mária Valéria hidat, senki sem tudott válaszolni. Az elmúlt rendszerben hivatalosan nem volt ildomos ilyen kérdéseket feltenni, ezért csak sejteni lehet, hogy miért maradt torzóként a híd mind a mai napig. Véleményem szerint az egyik legfontosabb oka, hogy a háborút követő esztendőkben, amikor sorra rekonstruálták a felrobbantott hidakat, Csehszlovákia és Magyarország között megromlott a viszony, így kevés esély mutatkozott arra, hogy a két ország összefog a híd újjáépítése érdekében, később pedig a fontosabbnak tartott problémák elterelték a figyelmet az ügyről. Az lefolynia a Dunán, hogy a kapcsolatok kiteljesedjenek. Aligha meglepő, hogy 1989 novemberét követően egyre több szó esett a Mária Valéria híd újjáépítésének szükségességéről. 1990 májusában hídfórumot is tartottak Párkányban, ahol nemcsak a "laikus" helybéliek, hanem a szakemberek is megjelentek és közösen fogalmazták meg azt az óhajt, hogy a hidat helyre kell állítani. Ezen a fórumon ott volt Agócs Zoltán, a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának a dókánhelyettese is, aki korábban számos hidat tervezett már. Agócs docensnek szívügyévé vált a Mária Valéria híd felújítása, s ezen tulajdonképpen nem is lehet csodálkozni. Az elmúlt évtizedekben gyakran megfordult Párkányban, mivel egyik húga ebben #
