A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-05 / 27. szám

Kő Kövö Strháre Slav, podnik ' Veľ. KrtíšjCíf fetný Ltbor •­­ODPM Veľ. Kr US Nyíred n i- uKaiovka} lömé / síacb,ťmce iKameň t E3 ■ ■ ,Se/cc. Span X I ' \\^Stredne , mhplachtince •VEĽKÝ KRTÍ S Príbelcq A KÉKKŐI VÉGVÁR A Mikszáth Kálmán által oly sokszor megidézett Kürtös patak mély völgyé­nek északi részén, a Korponai-hegy­­ség meredek nyúlványai közt fekszik a Balassák ősi fészke, Kékkő. Vára a település feletti sziklaorom kékes szí­néről kapta a nevét. A hozzá fűződő monda azonban másképp adja elő a név eredetét. Eszerint a Vepor tetején egy arany­barlangban lakott az a sárkány, amely naponta egy juhot evett, s az Ipolyban fürdött. Ott találta azt a hatalmas, csillogó kék színű követ, melyről Géza király is tudomást szerzett. Megtet­szett neki a kő, de azt senki sem tudta elvenni a sárkánytól. Végül Detre fiának, Balázsnak sikerült legyőznie a sárkányt. A kő egyik felét a királynak adta, a másikat pedig annak a várnak a tornyára tette, melyet a sárkánybar­lang fölé emelt. Innen hát Kékkő neve. A városka feletti sziklás dombon már a tatárjárás előtt vár állott. 1237-től a Balassákó az erősség. Valószínűleg akkor építette Miké fia, Péter. Egy 1290-ben kelt egyezséglevélben emlí­tik először a város nevét, amely azután már sűrűn szerepel az okira­tokban. A szabálytalan alaprajzú gótikus­­reneszánsz várat a XVI.-XVII. század­ban olaszbástyás külső védőövvel vették körül. Ezek részben megma­radtak, ám az erősség palotaszárnya teljesen elpusztult. A XVI. és a XVII. században kettős szerepe volt a vár­nak: lakóhelyül szolgált a Balassák­­nak, s a bányavárosokat védte a töröktől. 1552-től, Drégely és Gyarmat eleste után méginkább növekedett Kékkő védelmi szerepe. 1556-ban Balassa János ezért 100 lovast és 50 magyar darabontot tartott itt. A hadita­nács ehhez nemsokára újabb 50 huszárt és 50 gyalogost rendelt. 1576-ban Ali bég indult Kékkő el­foglalására. Mivel Balassa János ak­kor nem tartózkodott a várban, kato­nái a török had közeledtére Divénybe menekültek. Kékkő így kardcsapás nélkül került a török kezére. Sok más várral együtt Pálffy Miklós 1593-ban ezt is visszafoglalta, ám előtte az ellenség már felrobbantotta. A várát Balassa Zsigmond országos segít­séggel építette újjá, ezután fontos királyi végvár lett. 1703-ban a kurucok vették be az erődöt. Nem sokkal ezután a vár újra elpusztult, s csak 1750-ben épült fel az alsó rész romja­in báró Balassa Gábor barokk kasté­lya. A XVIII. század második felében Balassa Ferencé, a grófi ág utolsó sarjáé. Tőle Balassa Sándor örökölte meg Kékkőt. Itt született fia, Balassa Antal, akit Mikszáth is többször szere­peltet műveiben. Antal báró ideje alatt talált a kékkői várban magánalkalma­zást Lányi Sámuel (1791-1860) vízé­pítő- és földmérnök, illetve festő, aki Barabás Miklós köréhez tartozott, s Mocsáry Antal monográfiája számára több rajzot készített Nógrád várairól. A Balassák után Forgách Antal, majd Almássy Dénesné Károlyi Ella lett a birtokos. A Károlyiak szép vadaskertet és arborétumot létesítettek a kastély körül. A várkastély barokk kápolnáját 1759ben szentelték fel. A várkastély restaurálásának és romok konzerválásának az ideje most érkezett el. Sajnos a várkastélyt az elmúlt években nem múzeumi célokra haszálták. A költő Balassi Bálint édesapja, János, a kékkői vár egyik tulajdonosa és kapitánya volt. 1570-ben ide szö­kött a pozsonyi börtönből. 1571 -ben is itt szorongott költő fiával együtt — Becs kegyelmére várva. Az ellenség­gel való gyakori érintkezés során, állítólag törökül is itt tanult meg Balas­si. Tiszteletére a tervek szerint a várban emléktáblát is avatnak. ČSÁKY KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents