A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-06 / 36. szám
SZÓL A RÁDIÓ Magángimnázium — Galántán Nem hiszem, hogy a vágsellyei Tóth Lajost különösebben be kellene mutatni. Talán elég, ha annyit mondok: Vörösmarty-klub. Pontosabban: eme klub hőskora. Számos izgalmas és értékes "hétfő este” a Centrál Szállóban. Ez a múlt. És Tóth Lajos jelene? A mi jelenünk is. Szlovákiában elsőként magyar magángimnáziumot alapított. Augusztusban kapta kézhez a szükséges engedélyeket, s mire ezek a sorok napvilágot látnak, az egyedülálló intézmény első évfolyamában már folyik az oktatás. Harmincöt 10-11 éves gyerkőc kezdhette Galántán tanulmányait. Mert a hagyományokra építve Tóth Lajos gimnáziuma nyolcéves. — Manapság már teljesen normális, ha valaki vendéglőt, műhelyt, kifőzdét, butikot nyit. Ám gimnáziumot? Nem néznek rád kicsit furcsán az emberek? — Dehogynem, nagyon furcsán néznek rám. Sokan meg is szólnak. Ezzel viszont nem szabad foglalkozni. Fontosabb számomra a cél: a jövő értelmiségének a nevelése. — Mennyi időd és energiád fekszik már ebben a vállalkozásban, tehát a galántai magángimnáziumban? Mikor fogant meg a gondolat? — Ez év januárjában született meg a gondolat, azóta minden napot, órát, percet az iskolának szenteltem. Közben persze tanítottam is, fél kötelezettséggel a vágsellyei iskolában, és más pedagógiai munkában is részt vettem, de időm nagyrészét az iskola szervezése töltötte ki. — Az elmúlt nyolc hónap alatt tehát bőségesen megismerhetted azt, amit a "bürokrácia bugyrainak" is neveznek? — Én azt mondanám, hogy ebben az esetben a csehszlovák hivatalok nem voltak olyan "rosszak". Persze nagyon időigényes volt a dolgok intézése. Ismerős számomra, milyen bonyodalmakkal jár az alternatív iskolák létrehozása Magyarországon, ehhez képest nincs okom panaszra. Nagyszerű eredmény, hogy fél év alatt sikerült nyélbe ütni a dolgot. Persze, sokfelé kellett figyelni. Rögzíteni kellett az iskola koncepcióját, gazdasági működésének feltételeit, épületet kellett biztosítani stb. Tény, hogy munkatársaimmal sikerrel vettük az akadályokat, sőt, a minisztérium gratulált teljesítményünkhöz. El kell mondanom, hogy részükről sok jóindulatot tapasztaltam. — Ez persze örvendetes tény. Hasonló jóindulat volt tapasztalható a környékbeli iskolák vezetőinek részéről is? Hisz együttműködésükre szükség van és lesz?! Nem irritálja-e az állami iskolákat, hogy a magángimnázium esetleg elszippantja majd a diákokat és várhatóan a jobbakat? — Az iskolaügyünkért, a jövő magyar értelmiségéért felelősséget érzők nagyszerű ügynek tartják az iskola alapítását. Persze, nem ez az általános, voltak, akik nem fogadták örömmel. Nincs időm ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Céljaim rendkívül komolyak, no meg a "gimnáziumaiapítás" végtére is nem mindennapos dolog. Az ellenvéleményekre igazán nem is tudtam oda figyelni, és volt rosszindulat is bőven. Hogy csak egyet említsek, voltak, akik félretájékoztatták a közvéleményt, voltak iskolák, ahol az iskolámba jelentkező gyermekek szüleit behívták, és a szó szoros értelmében megfenyegették őket azzal, hogy ha netán nem veszik fel gyermeküket, nem fogadják őket az állami iskolába vissza. Egyéb gáncsoskodások is előfordultak, egyszerűen ezeket nem vettem komolyan. Csak a célt kell látni: a hazai magyar értelmiség nevelését. — Laikus vagyok, de azt tudom: a magángimnázium biztos nem gyors meggazdagodást jelentő vállalkozás, sőt, lassút sem. Ezzel együtt azonban vállalkozás, nemcsak szellemi tőkével, hanem valós pénzzel is, tehát eleve magában hordozza a csőd — pénzügyi csőd — lehetőségét is. _ Ezzel számolsz-e? —természetesen, a csőd lehetősége, mint minden vállalkozásnál, adott. Viszont, ha csak valamilyen katasztrófa nem következik be, akkor ez minimális. A működésünkhöz az anyagi feltételeket megteremtettük. Diákjaink havonta ötszáz korona tandíjat fizetnek, persze ez messze nem elég, de fedezi a pedagógusok fizetését. Kapunk majd állami támogatást is, igaz nagyon keveset. Kezdetben gyermekként 5-600 koronát emlegettek havonként, azóta ezt lefaragták, s jó, ha ennyit kapunk egy évre. És természetesen itt vannak a szponzorok és alapítványok, persze pontosan megszabva, hogy milyen pénzt mire lehet felhasználni. Minden koronának meg lesz a szerepe, tudnunk kell majd, mit használhatunk iskolafejlesztésre, tankönyvekre és tanszerekre, kirándulásokra és így tovább. Lesz. illetve már van az iskolának alapítványa, amelyhez hozzájárulhatnak magánszemélyek, vállalkozók, hazaiak és külföldiek egyaránt. Van bankszámlánk, elmondanám, igaz, borzasztó hosszú számok, a rádióban alig van értelme, hogy elhangozzanak... — Mondjad csak, az interjú megjelenik nyomtatásban is... — Koronaszámla: 8138345-139/0900 SŠTS Galanta, és a devizaszámla: 34833-162556-132/0200 VÚB Galanta. Hálával fogadunk minden hozzájárulást, amely vállalkozók esetében természetesen leírható az adóalapból. Támogatása ez egy nemes ügynek, ezt talán nem kell külön hangsúlyoznom. — Azt hiszem, még órák hosszat beszélgethetnénk az első szlovákiai magángimnáziumról, és alapításának sztorijáról. Végül még egy kérdés: Azt hiszem nevezhetjük így; a Tóth-féle gimnázium mit nyújt majd, mennyivel nyújt többet, mint a többi iskola? — Kitűnő tanári kart sikerült összehozni, ez az egyik dolog, és ez a legfőbb garancia. Ha ezek az emberek becsülettel végzik majd munkájukat és a gyerekekkel szeretettel fogunk bánni, akkor már nyert ügyünk van. Gyermekközpontú iskola leszünk. Nagy súlyt fektetünk majd az egyéb tantárgyak mellett az európai nyelvekre, nálunk lesz újra latin, fakultatív vallásoktatás, informatika. A szlovák nyelvet is olyan szinten tanítjuk majd, hogy a tanulók nyolc év alatt tökéletesen elsajátítsák. A nyolcéves gimnáziumnak nagy előnyei vannak, ezt a múlt köztársaságban (a háború előttiben) számos példa bizonyította. A klasszikus gimnázium vitathatatlan pozitívuma, hogy'a gyermeket 10 éves kortól 18 éves korig egy közösségben nevelik, tanítják. Ez az ember életének meghatározó, talán legfontosabb szakasza. — Sok sikert! (Új Hullámhossz, 1991. augusztus 17.) POLÁK LÁSZLÓ Fotó: Tóth Lehel A HÉT 7 N MACnrflR TANNYELVŰ flGÁNGIMNflZIÜM SÚKROMNÉ GYMNÁZIUM S VYUČOVACÍM JAZYKOM MAĎARSKÝM OALANTA Adresa do 31. augusta 1991.: Levélcím 1991. augusztus 31-lg: TÓTH LAJOS, 9. MÁJA 9., 927 00 Š A LA
