A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-30 / 35. szám

Az ember izgatottan készül a külföldi vakációra. Egy kalan- bennünket vagy föltörik a kocsinkat. Rióban például az dós utazás sok bizonytalanságot Ígér, de egyvalamiben üzletek előtt ólálkodó alakok oly kor azonnal megszabadítják biztosak lehetünk: tárt karokkal várnak, akik majd kirabolnak a turistát a vásárolt portékától. Másutt persze más a módi. SZABADIDŐ Turistaégetők és őserdei rabiók A család csak kis időre állt meg fagylaltozni Catania egyik ólónk for­galmú útvonalán Szicíliában. A férfi kiszállt az autóból, hogy a fagylaltki­oszkhoz menjen. Felesége bent ma­radt a bérelt kocsiban. — Mind a négy ajtót bezártam belül­ről. — Mindössze a vezetőülés melletti ablak volt tán tízcentimóternyire nyit­va. Két perc sem telt el, amikor egy­szer csak egy kéz nyúlt be a nyíláson. Gyakorlott mozdulattal nyitotta ki az ajtót, és a pasas már bent is ült mellettem — mondja a Hamburg kör­nyéki Pinneburgból való Inge Bracke­autóba. Üldözésre gondolni sem lehe­tett. Arról nem is beszélve, hogy a gazember alapos volt, és az autó hátsó kerekét is kiszúrta. Gyakori eset, hogy a turisták nem ismerik az illető ország erkölcseit és szokásait. Aki az iszlám országokban vét a valláserkölcsi nézetek ellen, szá­míthat rá, hogy a fanatikusok nekies­nek. Egyiptomban az egyik fürdőhe­lyen a Vörös-tengernél, egy merénylő benzinnel locsolt le, majd fölgyújtott egy turistacsoportot, mert "annyira fel­háborította az istentagadók alkoholól­­vezóse és a nők obszcón ruházata". A A módszerek változatosak: az autók ablaküvegének betörésétől a kézitás­kák elrablásán keresztül az egyszerű motorkerékpáros tolvajlásig. A Pirene­­usok és Barcelona között például au­tós bandák cirkálnak. Megelőzik a turisták kocsiját, és vadul gesztikulál­va hívják fel a vezető figyelmét egy állítólagos gumidefektre. Ha az meg­áll, elterelik a bent ülők figyelmét, es közben kilopják a táskákat. De meg­esik az is, hogy a motorizált gengszte­rek egyszerűen az út szélére szorítják a járművet, és fegyverrel követelik a zsákmányt. Táskarublús Barcelonában busch. — A férfi aztán egyszerűen mellbe vágta az asszonyt, és már nyúlt is a lábánál lóvó kézitáska után. — Görcsösen fogtam a táska vállszí­ját, és így a pasas az utasülésről először átvonszolt a vezetőülésre, majd onnan ki az úttestre. Végül is a vállszíj elszakadt. — A megtámadott még fel sem tudott tápászkodni, a rabló már el is tűnt egy mopeddel, amellyel a társa várta. A Weser melletti Nienburgban óló Regül család spanyolországi szabad­ságáról hazautaztában a dól-francia­­országi Narbonneban tartott rövid pi­henőt. A kocsi az autópálya mentén lévő, teljesen kivilágított pihenőépüle­te előtt állt. A férj kissé elbóbiskolt a vezetőülésen, az asszony mellette aludt, a kisfiú pedig a hátsó ülésen. — Úgy reggel hat óra felé egyszer csak éles csörrenósre ébredtünk — emlékszik Jürgen Regül. Az utasülós felőli ablak ezer darabra tört, üvegcse­repek borították el a bent ülőket. Még magukhoz sem tértek, a támadó már ki is kapta az első két ülés közé szorított táskát, benne a pénzzel és a papírokkal, és már be is ugrott egy csoport több tagja belehalt égési sérü­léseibe. Peruban egy turistacsoport autóbu­szát banditák fosztották ki. Egy düs­seldorfi párt Venezuelában taxisnak álcázott bűnözők raboltak ki. Az őser­dő kellős közepén szabadították meg őket minden értéküktől: pénzt, órákat, útleveleket, fotófelszerelést, hitelkár­tyákat, csekket, mindent elvettek tő­lük. Aztán a gengszterek nekiláttak, hogy megerőszakolják a nót, s a né­meteknek ekkor sikerült elrohanniuk. A banditák még kétszer utánuk lőttek, de aztán feladták, és így a házaspár megszabadult. Turisták százait rabolták ki, és úgy­szólván mindig azonos módszerrel. Megszólítják az idegent az utcán vagy a tavernákban, meghívják őket egy italra, majd egy alkalmas pillanatban megfelelő szert öntenek a borukba vagy a söröspoharukba. Amikor a vendég rosszul lesz, felajánlják, hogy elkísérik a legközelebbi klinikára. Út­közben aztán kirabolják. Aki pedig idő előtt magához tér a kábulatból vagy ellenkezni próbál, azt egyszerűen megölik. Gyakori, hogy a turisták saját köny­­nyelműsógükkel és hanyagságukkal szinte kihívják a sorsot, vagyis felkí­nálják a lehetőséget a tolvajoknak és a támadóknak. Aki vonattal utazik, az sincs feltétle­nül biztonságban. Nemrég egy teljes, 42 fős turistacsoportot raboltak ki szisztematikus pontossággal a velen­cei vonalon. A tolvajok éjszaka gázt fújtak a fülkébe, és az így elkábított utasok minden értéktárgyát zavartala­nul szedhették össze. Az egyik görög félsziget kempingjé­ben "szellemes" megoldást találtak ki a helyiek: azt ajánlják kárvallott és dühöngő turistáknak, hogy fogják el maguk a tolvajokat. A hatóság pedig még erre is rálicitált: ne is izgassák magukat, hiszen van biztosításuk, és a biztosító úgyis mindent megtérít. Ez valóban eredeti és praktikus megol­dás, de arra mérget (ehet venni, hogy a derék görög hivatalnokoknak fogal­muk sincs, hogy mit jelent a művelt Nyugaton (is) egy biztosítási ügy elin­tézése... (IPM) 30 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents