A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-16 / 33. szám
MINERVA A türkökkel (törökökkel) csak távoli rokonság volt kimutatható, ami viszont annak eredménye lehet, hogy az egyik oldalon nem Árpád magyarjait, a másik oldalon nem az akkori törkök, illetve azok egyenesági leszármazottait vetették alá a vizsgálatnak. A bolgárok vizsgálata is érdekes eredményekhez vezethetne. A török népek genetikai felmérése még csak a kezdeteknél tart. A szlávok esetében is csak orosz, lengyel és csehszlovák — összesen hat — minta állt rendelkezésre. Románia területére nem engedték be a kutatókat. Úgy látszik megérezték: az ez irányú vizsgálódások nem támasztanák alá a dáko román kontinuitás elméletét. Mindezek az eredmények bebizonyították, nem vagyunk egyedül. Közép-európai nép vagyunk. Ezt a mindennapi tapasztalat is alátámasztja. Amíg valaki meg nem szólal anyanyelvén, aligha lehet eldönteni, milyen nemzetiségű. Az idegengyűlölet tehát csakis kulturális és pszichés eredetű. Genetikai vizsgálatoknál amúgy sem szabad társadalmi következtetéseket levonni. Egészségügyieket azonban igen. Noha a népességgenetikai vizsgálatok elején tartunk csupán — mondta a közismert genetikus —, olyan eredmények birtokába jutottunk, melyek megdöntötték azt a publicisztikai hiedelmet, hogy a magyarság genetikailag elöregedett nép lenne. Az öngyilkosságok magas száma, az alacsony gyermekáldás és egyéb más negatív jelenségek, semmiképpen sem genetikai indíttatásúak. Az öngyilkos életmód folytatása (cigaretta, pálinka, kevés mozgás, túltáplálkozás, hajsza stb.), szintén nem vezethető vissza genetikai adottságainkra. Az elhangzottakból az is nyilvánvaló, hogy a magyarság tehetséges nép, mert kevertségének ez az egyik örvendetes eredménye. Hibás társadalmi beidegződéseink egyik fő oka az önbizalom hiánya. A jobblótre szenderült "szocialista" népek közül csak a magyarságot alázta meg a kommunista uralom annyira, hogy talajt veszítsen: az "utolsó csatlós", a "bűnös és fasiszta" nép jellegű rosszindulatú frázisok aláásták a magyarság egészséges önbecsülését. A szokásos magyarázatok: gyorsütemű fejlődés, radikális változások, katasztrofális lakáshelyzet — a környező népeket sem kerülték el. 1945 után ugyanarra az útra erőszakoltak mindannyiunkat. Mindez annak bizonyítóka, hogy a magyarság negatív viselkedésformái lélektani indíttatásúak. Egészséges életformát, étkezési szokásokat és főleg leíki beidegződéseket kell elsajátítanunk Ehhez genetikai adottságaink, tehát a "múltunk" kitűnő alapot nyújtanak. Rajtunk áll, eredményesen küzdünk-e. A jövő a hatalmunkban van, formáljuk azt saját magunkon keresztül. Hogy a szülő magyar iskolába íratja-e gyermekét, saját felelősségének kérdése. Programunk csak egy lehet — szögezte le dr. Czelzel Endre: — Méltóvá kell lennünk genetikai adottságainkhoz! Balassa Zoltán Lefizetett lehetőség Victoria Clark újságíró a madridi El Paisban a romániai gyermekek örökbefogadásáról tudósit. Bukarestbe ugyanis százával érkeznek Nyugatról az emberek, azzal a céllal, nogy romániai árvákat fogadjanak örökbe. A kereslet jóval meghaladja a kínálatot, mert az árvaházakban a forradalom óta kevesebb a gyerek. A terhesség megszakítás legalizálása megoldotta a nem kívánt gyermekáldás gondját, így az örökbefogadható gyerekek szama nagyon alacsony. Az érdeklődőknek viszont "segítenek" a közvetítők. A nógygyermekes cigány édesanya még nem döntötte el végérvényesen, eladja-e hét hónapos kislányát és annak valamivel nagyobb testvérét 500 dollárért (ez az éves átlagkereset Romániában). A kanadai Louise-nak és férjének Aian-nek mindenük megvan. Büszkén mutogatják a fényképeket: ez a medence a házunk előtt, ez meg a víkendházunk. A huszonhat éves cigány nő azt sem tudja, hol van Kanada. "Kanada Romániában van?" — kérdezi. A bőrdzsekis, aranygyűrűs Gean, az öszszekötő magyarázza meg neki, és vigasztalja: "Fiatal vagy, lehet még gyereked. A pénzre meg szükséged van, hogy felneveld a többi gyermeked." Eközben Louise rémülten néz körül az egyetlen szobában. "A kutyánknak is jobb dolga vanl" — suttogja a férjének. Miután az apa is beleegyezik az örökbefogadásba, a vórelemzést követően Ploiestibe a helyi bíróságra kell elmennie. Természetesen a pénzről nem szabad beszólni, oktatja ki Gean. A piszkos munkát ő végzi el, míg testvére Maurice, a romániai emigráns, aki vállalkozói diplomával és ausztráliai állampolgárként tért haza, csak szórakozásból foglalkozik az örökbefogadással. Az egyik bukaresti szállóban laknak, éppen ott, ahová a legtöbb ayermektelen érkezik Nyugatról. Ok Romániát az utolsó esélyüknek tartják. Annyire szeretnének egy gyermeket, hogy mindent megtesznek érte... Az is megesik, hogy az összekötő a nővérekkel és az orvosokkal összejátszva már akkor megszervezi az örökbefogadást, mielőtt még a csecsemő az árvaházba kerülne. Egy nyugat-európai házaspár, John es Mary azért fizették le a nővért, hogy a gyermeket ne mutassa meg a többi gyermektelen házaspárnak. (A házaspár boldog, mert a gyermek tiszta román, nem cigány.) Aki tehát borsos árat fizet, elkerülheti a törvényt. Sok pénzzel azt is elérheti, hogy "elnézik" a tizenöt napos határidőt, amely alatt a szülők meggondolhatják magukat. A lefizetett bírósági ember szívesen meggyorsítja az örökbefogadási eljárást. Sokan ügyvédet fogadnak fel. Természetesen ez többe kerül, de például a Bukaresttől 200 km-re fekvő Rimnicu Vilcea kisvárosban az ügyvéd mindent elintéz. Ennek az ügyvédnek az amerikai nagykövetség tanácsadói között is szerepel a neve. A nagykövet minden amerikai örökbefogadót figyelmeztet, hogy az örökbefogadás lebonyolítása ügyvéd segítségével, teljesen a magánügye. A részletek sem az amerikai, sem a romániai kormányt nem érdeklik. A forradalom óta az amerikaiak 400, a britek 109 gyermeket fogadtak örökbe, 74 kérvény pedig meg elintézetlen. Egyetlen romániai hivatalnok sem vonta kétségbe ennek az üzletnek az embertelenségét. Az egészségügyi minisztérium mellett egy új bizottságot akarnak létrehozni, amelyiknek az lesz a feladata, hogy a Geanhoz és a Maurice-hoz hasonló összekötőket kizárják az "üzletből". Az egyik házaspár négy hétig tartózkodott Romániában. Most két örökbefogadott gyermekkel térnek haza: "A családnak megígértük, hogy néha eljövünk látogatóba, de azok után, amit itt láttunk, tapasztaltunk — sohal" — te — A HÉT 21
