A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-16 / 33. szám
ELO MULT KONCSOL LÁSZLÓ Titkos kálvinista tanítók Hodoson (1731 — 1776) Ns Gazdagh István után egy másik nagyabonyi katolikus nemest, a 46 év körüli Nagy Jánost szólították a nyomozó bizottság elé. Meghiteltetvén pedig ő ezt vallotta: “Ad 7TM; E tanú lehetett mintegy tizenegy esztendős gyermek, amidőn Hódosban Fehérvári nevezetű református mesterhez iskolában három télen járos volt, és arról is emlékezik, hogy ezen Fehérvári után más két mester is volt Hódosban egymás után, de valamint hogy ezeknek neveiről és mely hitbéliek voltak, nem emlékezik, úgy az prédikátornak is eltiltása felül nem felelhet, nemkülönben esztendő számra meddig tartották hodosi református nemes uraimék az helységben mestereket, és egyszerre azoknak tartása megszűnvén, ennek mi volt az oka, végtire háborgattattak-é azon mesterek valaki által vagy sem, mindezekre vallani nem tud, kivévén Lászloszky (!) nevezetű szerdahelyiplébánus urat, aki e tanúnak tapasztallására az mestertartást Hódosban nagyon tiltotta és ellenezte. Ad 2dum magoktul hodosi nemes uraiméktul hallá, hogy az mostani béhozott református mestert az magok gyermekeinek tanítása és oktatása végett hozták légyen bé az helységben." Előző tanúnk két mestert háromnegyed-háromnegyed évig, egyet pedig “kevés ideig“ látogatott; Nagy János uram csak az első elé járt át Hódosra tíz-egynéhány évesen, bár ő tovább, mintegy három esztendőn (télen) keresztül csipegette a tudományok magocskáit; akkor ugyanis a protestáns községi iskolák szorgalmi ideje késő ősztől kora tavaszig terjedt, a mezőgazdasági idény elvonta a gyerekeket a tanulástól. A följárók délelőtt és délután töltöttek el némi időt, rendszerint két-két órát az erkölcs szabályainak, a vallás alapelemeinek, a társadalmi jogoknak és kötelességeknek, valamint az olvasás, az írás, az elemi számtan, az egyházi ének, a földrajz és a történelem alapismereteinek tanulásával. A módszertanok a latin nyelv oktatását is előírták; ez a falusi iskolákban az ábécéskönyv végén található latin-magyar szójegyzék bemagoltatásával kezdődött. Az olvasástanítás módszeréül a 17. században a betűztetós (silabizálás) szolgált, a modernebb, gyorsabb szótagolvastatás a 18. sz. elejétől kezdett terjedni iskoláinkban. (A silabizáló gyerekek így olvasták el az "iskola" szót: i es, is; káo ko, isko; el a la, iskola. Ugye, milyen gyötrelmes?) A protestánsok köztudottan nemcsak lelkészeiket, hanem tanítóikat is választották, s ha bevált, “marasztalták“, ha nem, “elküldték“ őket gyülekezetükből. Egyéves szerződésének lejártával a mester is elhagyhatta az iskolát; ezt főleg akkor tette, ha a szülők nem fizették rendesen a szerződésileg megszabott salláriumot. Magát a rektort vagy segédjét, a praeceptort az egyházlátogatások, a Canonica visitatiók írásban is sokoldalúan értékelték; a mi hodosi mestereinkről, sajnos, egyelőre nem ismerünk ilyen éves mérlegeket, de majdnem biztos, hogy később, más levéltári forrásokból ilyenekre is rábukkanhatunk valahol. Figyelmet érdemel továbbá, hogy egyik tanúnk sem tudta, milyen felekezethez tartoztak a hodosi ludirectorok, egyikük-másikuk kivételével, s hogy a szerdahelyi plébános, Lászloszky (!) “tiltotta és ellenzetté“ Hodoson a mestertartást, lévén 1761-ig ő a nagyabonyi és hodosi katolikusok pásztora is. Ez a plébános, pontos nevén Laszlovszky Márton Adalbert, 1737. április 30-tól 1757. június 6-ig szolgált Szerdahelyen. A Pálffyak uralta, Nyitra menti Oszlányban született, a nagyszombati szemináriumban tanult, 1733- tól Egyházkarcsán, 1737-től Dunaszerdahelyen szolgált. Innen 1757- ben, betegen Esztergomba húzódott, s ott a következő óv októberében elhunyt. Az egyháztörtónósz Némethy szerint hívei egy 14 pontból álló írásos panaszt emeltek ellene, s fölöttesei megintették s a hívek nagyobb tiszteletére buzdították a nyilván betegségéből eredőleg türelmetlen plébánost. Előtte Moritz István László szolgálta a szerdahelyi katolikusokat; ő 1715-ben a csallóközi Püspökin kezdte papi pályafutását, s 1724-ben került Szerdahelyre; az ő idejében, 1728 áprilisában folyt egy nyomozás több szerdahelyi polgár s a Csiba család néhány tagja ellen, akik Mária szobrát megdobálták. Az 1732. évi egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint 50 éves, 17 esztendeje szolgál, és semmi panasz sem merült föl ellene, élete és erkölcse makulátlannak találtatott. LaszlovszkytaGellén 1713-ban született Bacsák Ferenc követte a szerdahelyi oltár körüli papi szolgálatban. Ő a teológiát Budán végezte el, s 1736-tól várkonyi, 1741-től egyházkarcsai, 1742 júliusától egyházgellei plébánosként szolgált. Az 1756. évi vizitáció, amelyet Galgóczy János esztergomi prépost vezetett, példás életvitelét és magyar, német, valamint “szláv“ (szlovák) nyelvtudását dicsérte. 1752-ben helyezték Szerdahelyre, ahol a veszprémi püspök iktatta be egy szép prédikáció kíséretében;a püspöki szentbeszéd a Te Deumot, Szent Ambrus híres himnuszát értelmezte. Bacsák plébános úr 1764 májusában Somorjára ment át, ahol egy év múlva el is halálozott, s annak az ősi, Árpád-kori templomnak kriptájába temették, amely később, a Türelmi rendelet utáni egyesség révén a reformátusok birtokába került. Ez a három plébános szolgált a dunaszerdahelyi anyaegyházban, amíg a nagyabonyi katolikus templom föl nem épült, s a Veszprém megyei születésű Némethy Mihály egy 1758 óta vitt püspöki segédlelkészi szolgálat után 1761. július 12-ón be nem költözött vadonatúj plébániájára. (Innen 1762-ben a szigetközi Vámosra, 1775-ben pedig a közeli Püskire került. Ott hunyt el 1784- ben.) (Folytatjuk) 12 A HÉT
