A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-16 / 33. szám

Peregrináció magyar módra

A főiskolára vagy egyetemre jelentkezett csehszlovákiai magyar diákok többsége ilyen tájt (július 31-e van) már tudja, hogyan sikerült a felvételi vizsgája, s ki így, ki pedig úgy élvezi a nyár örömeit. Akadnak azonban olyanok is, akik még mindig izgatottan lesik a postást, vajon miféle értesítést kézbesít a számukra. Ők azok, akik fellebeztek, illetve akik Magyarországon szeretnének továbbtanulni, de sorsuk egyelőre nem dőlt el.

Már tavaly kisebb bonyodalom támadt a magyarországi továbbtanulásra jelentkezők kiválasztása körül, sőt némelyek igyekeztek politikai botránnyá dagasztani az ügyet, de úgy látszik, hogy még ezt az évet sem ússzuk meg pletykák, félreértések és ködösítések nélkül. Szárnyra kapott a hír, hogy a nulladik évfolyamba tavaly felvett 30 csehszlovákiai magyar fiatal nagy része alkalmatlannak bizonyult a továbbtanulásra, s főleg nem is azért, mert a képességeikkel lett volna baj, hanem azért, mert rosszul sáfárkodtak az idejükkel; tanulás helyett szórakoztak, üzleteltek, csavarogtak és ki tudja, mi mindent csináltak még. Őszintén szólva hihetetlennek tűnt számomra ez az egész, ezért az első adandó alkalommal megkérdeztem Pukkai Lászlót, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének az elnökét, mit tud a dologról. Határozottan állította, hogy szó sincs ilyesmiről, s valóban rosszindulatú pletyka az egész, azt viszont nem tagadta, hogy a nulladik évfolyamosok felvételije korántsem sikerült úgy, ahogy elvártuk volna. Ennek azonban összetett okai vannak. A felvételizőknek egy minimális pontszámot el kell érniük ahhoz, hogy a kiválasztott egyetemre vagy főiskolára bekerüljenek. A pontszámok felét (ez maximálisan 60 pont lehet) a középiskolai tanulmányi eredményeik alapján magukkal hozzák, a másik felét a felvételi vizsgán gyűjthetik össze. Érvényben van azonban egy rendelet, amely tulajdonképpen diszkriminálja a határokon túlról érkezett magyar diákokat; az ő esetükben nem veszik tekintetbe a középiskolai tanulmányi eredményeket, hanem a felvételin szerzett pontszámot szorozzák be kettővel, s így kapják meg a végeredményt. Ha például valaki

54 pontot ér el, akkor a végső pontszáma 108 lesz. Ez, mondjuk a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen nem lenne elegendő, mert ott az idén a 109 pont volt az alsó határ. Egy színjeles bizonyítványé magyarországi diák 49 ponttal is reménykedhetne, hiszen az összpontszáma 109 lenne. Pukkai László elmondása szerint a magyarországi illetékesek is rádöbbentek már, hogy ez így nincs rendjén, s ezekben a hetekben várható valamiféle orvoslás az ügyben. Elképzelhető, hogy ez néhány csehszlovákiai magyar hallgatónak mégiscsak a sikeres felvételt jelenti, de a többieknek sem kell elkeseredniük, hiszen az elért pontszámúk esetleg egy másik felsőfokú oktatási intézményben (pl. egy vidéki főiskolán vagy egyetemen) elegendő lehet a bejutáshoz. Az átirányítások most vannak folyamatban. Az idén 65 diák felvételét biztosította a magyar fél, ebből 30 hallgató valamelyik pedagógiai szakon (angol-történelem, német-történelem, matematika-fizika, logopédus) folytathatta volna tanulmányait az eredményes felvételi vizsga alapján. Sajnos egyrészt nem jelentkeztek elegen, másrészt a felvételi vizsgaeredmények sem voltak minden esetben kielégítőik, így valószínűleg a pedagógiai szakon a lehetségesnél kevesebben kezdik meg majd 1991 szeptemberében főiskolai tanulmányaikat. A nem pedagógiai szakokra jelentkezettek közül eddig csupán 4 szülésznőhallgató és 4 református teológushallgató felvétele biztos; 4 katolikus teológushallgatónak Ján Sokol nagyszombati érsek nem engedélyezte magyarországi tanulmányaik megkezdését, jóllehet az MKDM képviselői több alkalommal is jártak nála ezügyben. A további több mint húsz jelentkező sorsa ezidáig még bizonytalan. Pukkai László szerint mind a két fél számára nagyon tanulságosak voltak e két óv tapasztalatai, sajnos a tanulópénzt meg kellett fizetni. Úgy tűnik, nem szerencsés módszer, hogy a Magyarországon tanulni kívánókat az SZMPSZ válogatja ki, Pukkai László állítása szerint nem is ragaszkodik hozzá, hiszen sokkal egyszerűbb volna (s a rágalmazásokat, a gyanúsításokat és a félreértéseket is elkerülhetnék), ha közvetlenül a magyar fél választaná ki a továbbtanulásra jelentkezett diákok közül a legalkalmasabbakat.

Pukkai Lászlónak egyelőre nincs áttekintése azokról, akik az SZMPSZ-től függetlenül jelentkeztek valamelyik magyarországi főiskolára vagy egyetemre, hogy önköltséges alapon tanuljanak tovább. Valószínűnek tűnik azonban, hogy az így jelentkezettek száma is jelentősen megnőtt a korábbi évekhez viszonyítva. Magyarország azonban továbbra is csak 30 csehszlovákiai magyar diák felsőfokú képzését tudja anyagilag támogatni, s félő, hogy egy-két év múlva még annyiét sem. Most még futja azokból a "tartalékokból", amelyeket a pártállam tett félre a harmadik világból érkező diákok taníttatására.

Sajnos az SZMPSZ elnöke még nem tudott informálni arról sem, hogy hány csehszlovákiai magyar hallgató kezdheti meg az ősszel főiskolai vagy egyetemi tanulmányait valamelyik csehszlovákiai felsőfokú oktatási intézményben. Nehezíti az áttekintést, hogy a jelentkezési lapokat több helyre is el lehetett küldeni, így az eredmények kiértékelése elhúzódik.

Visszatérve a magyarországi továbbtanulás kérdéséhez. Véleményem szerint mielőbb tisztázni kellene, milyen feltételek mellett és kik tanulhatnak ösztöndíjjal Magyarországon; az eddig alkalmazott válogatási módszerek nem hozták meg a kívánt eredményt. Látni kell azt is, hogy a csehszlovákiai magyar szakemberképzést nem lehet a magyarországi egyetemekre és főiskolákra alapozni. Mi Csehszlovákiában ólünk, ennek az országnak vagyunk adófizető állampolgárai, úgy illenék tehát, hogy ez az ország gondoskodjék értelmiségünk képzéséről is. A nyitrai magyar pedagógusképzés körüli huzavona, valamint az önálló magyar egyetem ellen folytatott sajtóhadjárat (I. Zmena, Práca stb.) azonban nem azt jelzi, hogy kérésünk értő fülekre talál. Akadnak felelős beosztású emberek, akik az időhúzás és a kifárasztás taktikájával szeretnék megakadályozni a probléma megoldását. Netán így szeretnének jópontokat szerezni a következő választások utáni időkre?

LACZA TIHAMÉR