A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-09 / 32. szám

GYERMEKEKNEK A gazda meg a felesége (norvég népmese) Élt egyszer egy parasztember. Mindig mérges volt, morgott mindenre és mindenkire. Egy este alighogy megjött a szónakaszálásból, veszekedni kez­dett a feleségével. Végül is a felesé­gének elfogyott a türelme, s így szólt: — Te mindig mindennel elégedetlen vagy, mást nem is tudsz, csak üvölte­­ni, kiabálni. Tudod mit, ezentúl ón fogok járni kaszálni, s te fogod végez­ni helyettem a ház körüli munkákat. A férje ezt felelte: — Látod, ez kedvemre való dologi Jól vanl Másnap virradatkor az asszony fog­ta a kaszát, s elindult kaszálni. — Ne felejtsd el, hogy délben ebédet kell hoznod utánam — mondta az urának. Amikor az asszony elment, a férje először vajat akart köpülni. Kicsit dolgozott, aztán fogta a kancsót, s lement a pincébe borért. Kivette a dugót a hordóból, és a kancsót a csap alá állította. Ekkor hallja, hogy a malac a konyhában röfög. Nyakába vette a lábait, és szaladt fel a konyhába, hogy a malac ne egye a vajat. De bizony elkésett. A malac már megette az egészet. A gazda meg is feledkezett a boroskancsóról, s kergetni kezdte a malacot. A csizmás lábával úgy fültö­­vön rúgta szegény malackát, hogy a kis állat nyomban kimúlt. Ekkor vette észre, hogy a hordó dugója még mindig a kezében van. Rohant vissza a pincébe, ám a bor mind kifolyt a hordóból. A kamrában talált még egy kis tejfölt, újra köpülni kezdett, ám ekkor meg­hallotta, hogy az istállóban milyen fájdalmasan bőg a tehén. Persze hogy bőgött szegény állat, hiszen még nem etette meg öt senki. A gazda töpren­geni kezdett. A legelőre nem hajthatja ki a tehenet, inkább felengedi a házte­tőre, ott a moha közt fű is nó. A kunyhója mellett volt egy kis domb, erről a dombról két szál deszkát a tetőnek támasztott, s feltolta a tehenet a háztetőre. Mikor ezzel is meg a vajköpüléssel is készen lett, a vajasedónyt a hátára kötötte, nehogy megint a vajat valami megegye, s fogta a vödröt, hogy vizet hozzon a kútból. A tehenet akarta megitatni. Amint lehajolt, hogy a kere­kes kútból vizet merítsen, a vaj a hátáról a nyakába zúdult, onnan pedig a kútba. Mit tehetett? Szitkozódni kezdett, elátkozta a feleségét, a tehenét, s minden egyebet a kerek világon. Hi­szen már dél volt, s vaj nélkül a feleségének sem tudott semmilyen ebédet készíteni. "Készítek ebédre köleskását" — gondolta magában, s feltett a tűzhely­re egy fazekat tele vízzel. Ekkor azonban eszébe jutott, hogy a tehén a háztetőn van, s kitörheti a lábát, ha leesik a tetőről. Ezért felment gyorsan a háztetőre, kötelet kötött a tehén nyakába, a kötél másik végét a kémé­nyen át levezette a konyhába, s mikor lemászott a tetőről és bement a konyhába, a kötélnek a kéményből kilógó végét a derekához kötötte. Látta, hogy a tűzhelyen már forr a víz, bele kell szórni a kölest. Ebben a pillanatban szörnyű robajjal lezuhant a tehén a tetőről, s a gazdáját annak a derekára kötött kötéllel a konyhába torkolló kémény alá rántotta. A kötél egyik végén a tehén himbálózott, lecsúszva a tetőről, a másik végén pedig a gazda, a tűzhelyre tett fazék felett. Megszabadulni a kötéltől egyi­­kük sem tudott. Szerencsére a gazda felesége hazajött a mezőről, mert nagyon éhes volt, hiába várta a férjét az ebéddel. Amikor belépett házuk udvarára, feljajdult. A tehén ég és föld között ringott a kötélen, a konyhában pedig a férje a tűzhely felett. De amikor a kötelet, melyen a férje meg a tehén fügött, végre elvágta, akkor már kacagott és kacagott és kacagott... Szerencsére sem a gazdának, sem a tehénnek nem történt semmi baja. Attól kezdve a gazda is, a felesége is a maga munkáját folytatta, s ez a tanulságos eset a morcos, rosszkedvű gazdából is jókedvű, a munkáját szí­vesen végző embert varázsolt. Sági Tóth Tibor fordítása József Attila Perc Dalol a madársereg, hogy az erdő zeng bele, maszatos parasztgyerek inai a folyó felé. A nap is süt melegen, tüzesíti a leget, nem is látni az égen pici keskeny felleget. A parasztgyerek hévül, a folyópart ledül, homokon gurul tovább, kavicsot fog, jó lapost, a folyóba dobja most s fütyürészve áll odább. A két hasonló kép között nyolc kü­lönbség van Ha jó a szemed, megtalálod mind a nyolcat! A HÉT 27

Next

/
Thumbnails
Contents