A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-09 / 32. szám

Dr. Fogarassy László Bátor i Schulcz Bódog Pontosan száz éve, 1891-ben jelent meg a körmöcbányai Magyar Egyesület kiadásában Bátor! Schulcz Bódog, 1848-49-es honvéd ezredes életrajza Thaly István tollából. A könyv ma bibli­ográfiai ritkaság, a szabadságharc hő­séről is valahogyan megfeledkezett az utókor, habár jellegzetes személyét Jó­kai Mór is megörökítette egyik novellájá­ban. Érdemes reá emlékezni, annál Is inkább, mert a Bátori nevét bátorsága miatt illesztették reá honvédjei. 1804. január 4-ón Schultz Fólixkónt került be a körmöcbányai római katoli­kus plébánia anyakönyvóbe. A gimnázi­um elvégzése után jogot végzett. Az öt nyelvet beszélő jurátus végül azonban katonának szegődött el és különböző helyőrségekbe vetette a sorsa. Negy­venéves korában még mindig csak fő­hadnagy, amikor egy gyalogszázad élén a dalmáciai Pago szigetére rendel­ték, hogy az ottani sóaknákat őrizze. Aki tartósan ól a dalmáciai környezetben, nemcsak a mosolygó eget, de a der­mesztő bóra és a forró sirokkó szeszé­lyes váltakozását is élvezheti, egy ala­pos megfázás kockázatával együtt. Ez történt Schulcz főhadnaggyal is, aki ennek következtében fülzúgást kapott, amelyet eredmény nélkül gyógyíttatott. 1845-ben Lévára, majd Zágrábba, 1847-ben a lombardiai Udinóbe helyez­ték át. Ezredparancsnoka itt gróf Gyulay Ferenc ezredes volt, akiből két óv múlva osztrák hadügyminiszter lett, 1859-ben pedig a franciák és szárdok elleni hábo­rú vesztes hadvezére. Zászlóaljpa­rancsnoka is magyar ember: a soproni születésű lovag Benedek Lajos, akinek a pályafutása után 1866-ban a könig­­grátzi csata tett pontot. Udinóban vált időszerűvé Schulcz Bó­dog, mint rangidős főhadnagy előlépte­tése századossá. Ekkor azonban Bene­dek alezredes tudomására adta, hogy Gyulay gróf őexcellenciájának döntése szerint mindaddig nem léphet elő, amíg fülbaját nem kezelteti. Egyben mint "derzeit untauglich"-ot ideiglenesen nyugállományba helyezték. 1848 tava­szán az osztrák—piemonti háború kitö­rése idején önkéntesként tért vissza ezredéhez, és Mantuánál kétszer is kitüntette magát. Ezután ezredétől elbú­csúzva Esztergomba utazott, ahol öcs­­cse plébános volt. Fivére anyagi tá­mogatásával Drezdába utazott, ahol Schmaltz doktor, abban az időben jeles fülorvos működött. Sikeres kezelés után, de még mielőtt teljesen kigyógyult volna, a szerb és horvát zendülés hírére visszatért Magyarországra és felajánlot­ta szolgálatait Mészáros Lázár hadügy­miniszternek. Mészáros kinevezte a Bars megyei 17. honvódzászlóalj pa­rancsnokává, egyúttal századossá lép­tette elő. Schulcz Bódog december 1-ón már őrnagy és dandárparancsnok, két zász­lóalj, egy huszárszázad és négy ágyú felett rendelkezik. Az I. hadtest alá rendelten résztvesz a szikszói, kassai és bodrogkeresztúri csatákban. Február 25-ón beérkezik Egerbe, a kápolnai csatában vitézül harcol, és dandárával ő fedezi Dembinski hadseregének vissza­vonulását a Tisza mögé. Április 4-ón a tápióbicskei csatában tüntette ki magát. Lova itt beleveszett az iszapos Zagyva folyóba, de őt magát három szepesi honvéd kimentette. Hallása a tavaszi hadjárat folyamán — mivel orvosi kezelésre nem jutott ideje — annyira rosszabbodott, hogy a golyók fütyülését úgyszólván nem is érzékelte. Egy ízben megtörtént vele, hogy nem vette észre: hátulról drago­­nyosok közelítik meg. Amikor azonban körülfogták, bátran a támadóknak ront­va, kettőt megsebesített és kivágta ma­gát. Nagy része volt a isaszegi győze­lemben, Nagysallónál kiváló taktikai fel­készültségről tett tanúságot. Ezután dandárával együtt Komárom felmenté­sénél működött közre, ahol egy golyó széttépte az aranygallérját. Itt kapta meg első érdemrendjét, amelyet Gör­gey tábornok személyesen tűzött fel zubbonyára. Budavára ostromában betegsége mi­att nem vett részt, de abból felépülve, a vár bevétele előtti este érkezett a vár alá. A nyári hadjárat idején már ezredes, Klapka tábornok adlátusa. Augusztus 3-án, tíz nappal a világosi fegyverletétel előtt, a harkály! sáncokat rohammal veszi be, számos foglyot ejt, köztük Colloredo herceg altábornagyot, majd Klapkával együtt vonul be Győrbe. Október 2-án Klapka tábornok tisztes­séges feltételek mellett adja át Komá­rom várát Haynau táborszernagynak, amelynek érvényét a már korábban ka­pitulált Pótervárad őrségére is kiterjesz­tették. Bátori Schulcz Bódog ezredest is Komárom várában érte a kapituláció. Ennek megtörténte után fülbaja gyógyí­tása végett Gráfenbergbe utazott, ahol Priessnitz gyógyította. 1850-ben haza­térve Esztergom-Szentgyörgymezőn, majd Garamkövesden telepedett le. A Bach-korszak hatóságai eleinte állan­dóan zaklatták, három ízben vizsgálati fogságba is vetették, 1853-tól azonban már bókén hagyták, mert sem az Al­­mássy-Nedeczky vagy más összeeskü­vésbe nem volt beavatva. Érdemes megemlíteni, hogy egykori zászlóaljparancsnoka, a végig császár­hűnek maradt Benedek tábornok a Bach-korszak bukása után 1860-ban teljhatalmú kormányzóként került Budá­ra. Amikor elfoglalta hivatalát, a nála tisztelgő hivatalnoki karnak szemrehá­nyást tett, hogy kevesen beszélnek ma­gyarul. Felkereste Deák Ferencet, Arany Jánost pedig ebédre is meghívta. Amikor Szent István napján tüntetés készült, bevonta a katonaságot, ő maga pedig elment a Nemzeti Színházba, ahol megéljenezték. "Pár hónapi kor­mányzósága mindenesetre sokat kien­gesztelt, példája volt annak a gondolat­nak, mely csak az uralkodó házzal szemben ismert el kötelességeket, a nópfensógnek pár cukrozott morzsát hint csupán oda" — írta róla Csatkai Endre, a neves soproni helytörténész, hozzátéve, hogy a Benedeknek felrótt königgrätzi csatavesztés után puhult meg egészen Becs a magyarok iránt, ami 1848 rehabilitációját jelentette. (Nem az 1849-ót!) Bátori Schulcz Bódog 1867 után cse­kély nyugdíjához még a honvódalapít­­ványból is kapott évi 600 forint pótlékot. 1870-ben közzétette emlékiratait, ame­lyek a szabadságharc történetének ér­tékes forrását jelentik. 1885-ben halt meg Garamkövesden, és Esztergom­ban temették el. Jó kedélyét élete végé­ig megőrizte, ellensége nem volt, sze­rette a zenét, sőt, maga is szépen zongorázott, arról nem is szólva, hogy életrajzírójának tanúsága szerint járatos volt a hadtudományban is, ami azt jelen­ti, hogy katonáskodása alatt nemcsak a kötelező szolgálatát látta el, hanem sza­bad idejét bohém szórakozás helyett szakmai művek tanulmányozásának szentelte. Amiről Bátori Schulcz Bódognak már volt tudomása: Ludwig van Beethoven és Bed rich Smetana hasonló bajban szenvedtek, mint ó maga. Breznóbá­­nyán született sorstársa, a nagy termé­szettudós Hermám Ottó Bátori halála idején még pályája kezdetén állott és érdemei elismeréséül Miskolcon múze­umot is neveztek el róla, mert eredmé­nyeire egy politikai konf lag rációnak nem lehetett befolyása Bátori Schulcz Bó­dog pályafutására a szabadságharc le­verése tett pontot. Képességeit a "der­zeit untauglich" minősítés nem befolyá­solhatta, de arra már nem maradt ideje, hogy azokat tábornoki rangban, had­osztály- vagy esetlegesen hadtestpa­rancsnoki pozícióban is érvényre juttas-A HÉT 13

Next

/
Thumbnails
Contents