A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-05 / 27. szám

ÉGTÁJAK

ĽUBOMÍR

FELDEK

VERSEI

A vers, a pillangó és az írástudó virág

Toliam alá pille libbent.

Tarka irka,

véltem — 6, én szamár — a szárnyára írtam szívem.

Ki hitte, ki tudta...

Ó, lepkeláng!

I

TO

w p

* I

,Cn £-iU q5

"O

to

_ o *

5

N

co

<0

<0

N

£ . to

•o .c

E

I

E I .. <0

E o

Q) ŕ 8 5 <0 '*'• Oj-j.'

ti

Bimbó

Volt egyszer egy Bimbó. Kicsi volt virágnak.

Térdig ért a pöttöm az édesanyjának.

Amikor a fűben játszott, még a kobakja se látszott. Bimbó gyerkőc feje fölött édesanyja kongott kéklőn: bimm-bamm, bimm-bamm.

Pillangóvers-verspillangó.

Gyere vissza messzejáró!

Szétszakad a sziámi szív; szép szárnyadon nem marad rím!

Egy virág olvashat csupán, ő se végig — szökve röppensz róla — aki írástudó virág.

Sajna, tudós férfiúk ezt el nem ismerik...!

Az anyja fölrakta Bimbót a hátára;

Bimbó mint nagyharang a templom tornyában. Hazafelé anyja hátán magasabb volt a gyomoknál. Édesanyja vitte ringva; Bimbóbuksi bongott bim-bam, bim-bam, bim-bam.

•3C

g 5

i l

.TO ><0

zr e

N C <0

N c

0) Q>

Ä 2

I

.<0

§

*<0 •c •3c TO

D) TO TO -C

■I.E

jTO TO

a

5

N

CO

'CtJ

N

CO

A HET 17