A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-02 / 31. szám
SZABADIDŐ Gyerünk keszegezni A hajnali derengés a legtöbb esetben már kint találja a horgászt a folyó vagy valamelyik halastó partján. Amikor már melegen süt a napocska, sokan keresik pihenésüket, szórakozásukat vizek mellett. Egyesek az éltető napon barnítják bőrüket, míg mások a partmenti füzesek (ahol még vannak) árnyékában horgászgatnak. Lesik, várják a kapásokat, ami bizony késik, de előbb, utóbb azért megjön. Ha azután félre sikerül a bevágás, s meglép a hal, szidják ügyetlenségüket, de főleg a halakat, mert ahogy mondani szokás horgászberkekben, a halak is nagyon kitanultak. Úgy megszabadítják a horgot a csalitól, hogy a horgász észre sem veszi mikor csenték el a kukacot, vagy a tésztát. — Hol a hiba ilyenkor? — tesszük fel gyakran a kérdést. Ha megfigyeljük, hogy a legtöbb horgász még napjainkban is hogyan horgászik, máris megtaláljuk a választ. Még ma is a horgászok többsége pontyot, csukát, süllőt, esetleg harcsát akar fogni. A reményeihez mérten készíti el a felszerelését is. Vastag szilon, nagy horog, stb. így a keszegfélék lecsipegetik a csalit. A horgásznak kapása is van, de az eredmény bizony hiányzik. A horgász pedig üres tarisznyával indul haza. Még napjainkban is elég sok horgász akad, aki szógyenli a keszegezóst. A keszeg szerintük nem hal, az csak szemét. A sporthorgászat célja valójában a pihenés és szórakozás, így hát nem kell tragikusan venni a dolgot. Ami pedig a keszegezést illeti, ott is lehet szép eredményt elérni. Példa rá az, hogy a legtöbb tétre menő versenyeken a versenyzők nem a nagy halakban bíznak, inkább az apróbb, de gyakrabban horogra kerülő halakban. Itt érvényesül igazában a közmondás: "Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok!" Azonkívül a keszegfélékből is lehet különböző, ízletes ételt készíteni, csak érteni kell a módját. Évekkel ezelőtt történt, akkoriban ón is csak "nagy" halakra horgásztam. Csak ritkán volt kapás, s amikor volt, az is a legtöbb esetben el lett puskázva. Mivel azon a folyószakaszon igen lassú volt a víz folyása, vékony szilonnal, kicsi ólommal, s azt lehet mondani parányi horoggal kezdtem horgászni. Mindjárt az első kapás jól sikerült. Majdnem kilós dóvór került a haltartóba. Rajta kívül még öt dóvór veszített rajta a torkoskodáson. A keszegezós bevezetője jól sikerült, de a kisebb keszegféléket is jól lehet hasznosítani, főleg a mai világban, amikor a hal ára is a fellegekben jár. Napjainkban, ha kimegyek a vízhez, már nem bosszant, ha nem kapnak a "nagy halak". Gyerünk keszegezni — mondom ilyenkor, és máris átszerelem a horgot. Az egyik, másik horgásztárs ilyenkor mosolyog, de amikor látja, hogy míg ő tétlenül üldögél, nekem pedig kapás-kapást követ és jól szórakozom, ő is hamarosan áttér a keszegezésre. Ha az időmből kitelik és a horgászatot előre betervezem, a kiválasztott helyen egy-kót alkalommal etetek is. Vigyázva arra, hogy mások észre ne vegyék, mert akkor oda már nem ül le az ember, mert már foglalt a hely, amikor oda megy. De ha minden jól megy, azt lehet mondani, biztos a fogás. Ráadásul az ilyen beetetett helyen nem egyszer kellemes meglepetés is érheti az embert egy-egy nagyobb nemes hal képében. Ez már viszont a külön szerencséhez tartozik. Az ilyen keszegező helyen, nem egyszer fogtam már pontyot, de akasztottam már csukát is a keszegező felszerelésre. Az egyik eset így történt: Könnyű felszereléssel keszegeztem. Kapás is volt bőven. így a zsákmányra sem panaszkodhattam. Egyszeriben megszűnteka,kapások. Nem bosszantott a dolog. Úgy gondoltam máshová vonult a keszegcsapat. Sebaj, majd visszajönnek. Szomszódommmal beszélgettünk, ón háttal a horgoknak, így a kapást nem is regisztráltam. A szomszéd figyelmeztetett, hogy nézzek a horogra is. Amikor odanóztem a dugó állt a helyén, nem is mozdult. Vártam egy kicsit, de amikor semmi mozgás nem mutatkozott, óvatosan meghúztam a szilont, hogyha ott van a kis torkos, hát megpróbálom kapásra ingerelni. Erre a dugó könnyedén megbillent, majd a víz alá merült. Nem tétováztam, bevágtam. Éreztem, hogy a horogra nem éppen kicsi hal akadt. Igyekeztem a part felé terelni. Amikor a partközeiben megláttam, hogy csuka akadt a horogra és nem is éppen kicsi, kezdtem reményt veszíteni, de azért fárasztottam tovább. Ha elmegy, hát legyen szerencséje, gondoltam. Már máskor is előfordult, hogy a megakasztott hal nem került a partra. A körülmények ellenére ezt a csukát sikerült a haltartóba tenni. Szomszédom fejcsóválva vette tudomásul a sikert. Pokoli szerencséje van, mondogatta. Ilyen pici horog, drótelőke nélkül... Nem akart hinni a szemének. Ő akkor már több órán keresztül csalihalakkal horgászott a közelben eredménytelenül. Egy másik eset: A közelben mindenki pontyozott. Engem is elfogott a pontyozási mánia. Én is pontyozni kezdtem. Kapás volt, de hal nem. Bizonyára a keszegek vámolják a csalit, gondoltam. Előszedtem a keszegező felszerelést. Mivel túl mély volt a víz, fenékre horgásztam. Volt kapás rögvest, de lekéstem. Vártam, hogy újra megismétlődik a kapás, de semmi. Bizonyára elvitte a csalit, morogtam magamban. Szokásomhoz híven, amikor veszem ki a horgot, enyhén bevágok. A horog nem mozdult. Itt a galiba, gondoltam. Elakadt a horog. Más mentség nincs. Le kell szakítani a horgot. Ekkor a szilonon éreztem a rángatást. Mégis csak hal van rajta. Sikerült a partra hozni. így került a haltartóba és a fogási naplóba a másfél kilós ponty. Nem megvetendő szórakozás a keszegezós. Nem kell érte szégyenkezni, mint az előző példák is mutatják. A mellékesen fogott nemes halak pedig a kellemes ráadások. Adamcsík Ferenc, a szerző felvételei A HÉT 31
