A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-02 / 31. szám
ELŐ MÚLT Titkos kálvinista tanítók Hodoson (3) KONCSOL LÁSZLÓ A Carolina Resolutio után a hodosi kálvinista nemesek élete szoros mederben zajlott. Lelkészük, Keresztesi Nagy Sámuel Nagymegyeren húzódott meg, vele ment hitvese, az anyakönyvben megnevezett "mostani élő felesége", Keszeg Kata és valószínűleg több gyermeke, akiknek számát még nem tudtuk kideríteni, s a hodosiak immár pap és tanító nélkül árválkodtak. Később, mint ezt megelőző alistáli történetünktől tudjuk, az ottaniak merészségén fölbuzdulva 1735-ben a kolozsnémai Szombati István személyében lelkészt választottak maguknak, de a hatalom kemény alistáli fegyveres válaszától megriadtak, s egy hasonló hodosi összecsapást elkerülendő távozásra bírták prédikátorukat, aki már hajlott korú ember volt, és újra Kolozsnémán, könyöradományokból kellett tengetnie az életét. Nyilvánvaló, hogy Keresztesi Sámuel az iskolamester tisztét is vitte hodosi híveinek körében; a református lelkészeket bizonyos esetekben a kánonok is erre kötelezték, s az oktatás ugyanott folyhatott, ahol a lelkek gondozása, tudniillik a megboldogult Csömör Dániel házánál. Az alábbiakból aztán visszamenőleges érvénnyel is sejthetjük, hogy istentiszteleteire és tanítási óráira nemcsak hodosi gyerekek, hanem a környék, főleg az Abonyok, az alsó és felső Patonyok s az Udvarnokok tanulni vágyó kálvinista, mi több, katolikus hiten maradt nebulói is följártak. Az alábbiakat, amelyekre céloztunk, s amelyekből merésznek látszó következtetéseinket levontuk, egy jóval később, a Carolina Resolutiót negyvenhárom, illetve egy második, negyvenöt évvel követett nyomozás jegyzőkönyveiből s a földerítést követő per iratanyagából tudjuk részletesen a kortársainknak megmutatni. Az első vizsgálatra 1774. október 19-én, Hodoson került sor. A nyomozást a november 9-én aláírt jegyzőkönyv szerint Orosz István Pozsony megyei főszolgabíró és Jankó András esküdt vezette, s e napon tizenegy hodosi és nagyabonyi katolikus tanú vallomását rögzítették. A bizonyságoknak erre a két kérdésre kellett eskü alatt s a lehető legrészletesebben válaszolniuk: "7TM Vallja meg a tanú, igaz-é az, hogy amidón még in Anno 1730 ('valójában 1732!), megboldogúlt Fölséges Károly Császárunk parancsolatjából hodosi helységbűi az reformáta hitrűl való prédikátor eltiltatott volna, azután még három mester egész 7754er* esztendeig, úgymint 20 esztendőkig hodosi helységben ott lévő reformáta hiten lévő nemesség gyermekeinek tanítása végett minden háborgatás nélkül meghagyattattak, de mindazonáltal, mivel az utolsó 1754^ esztendőben meghalálozott, azon okbúi hodosi nemes uraimék más, új mestert nem hoztak és nem illokáltak [telepítettek meg!], mivel azoknak gyermekei akkorban kevesen lévén, azoknak tanittása és oktatása után el nem élhetett volna. 202 Való-é az is, hogy ezen most (1731 — 1776) fotó esztendőben Szent Iván-nap tájban azért hoztak magoknak hodosi nemes uraimék mestert, minthogy az tanulandó gyermekei (!) majd 60 számig lévén, azoknak oktatása és tanittása szükséges?" íme hát az alaptények: Keresztesi Nagy Sámuel, majd öreg Szombati István kényszerű távozását követőleg mintegy húsz évig (1732 — 1754 ?) három mester is működött Hodoson, majd újabb húsz évig (1754 — 1774) elegendő gyermek híján egy sem, a vizsgálat évének első nyári napjaitól pedig (Szent Iván ünnepéről tudvalevőleg június 24-én emlékezünk meg) ismét elegendő gyermek lóvén, újfent hívtak a hodosiak iskolamestert. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a deutrum kérdései szerint a korábbi tanítókat a hatóságok nemigen háborgatták. Ebből a megfogalmazásból arra következtethetünk, hogy tudtak a működésükről, hogy is ne tudtak volna, s bár szemmel tartották őket, belátták, hogy szükség van a munkásságukra. Végül is a nemesség gyermekeit oktatták és nevelgettók, ahogy az adott szegényes és nyomott feltételek között képesek lehettek rá. A tanítók nélküli két évtized alatt azonban olyan változások zajlottak le az országos felekezeti politikában s a közvetlen környéken, sőt épp a fölszámolt hodosi református anyaegyház körzetében, amelyek még ezt a fóltitkos iskolatartást is lehetetlenné tették az ottani kálvinista nemeseknek. III. Károly halálát (1740. okt. 20- át) követőleg negyven esztendeig leánya, Mária Terézia ült a magyar trónon. A királynő számos építő uralkodói tettével írta be magát történelmünk fényes alakjai közé, felekezeti kérdésekben azonban hajthatatlannak bizonyult. Atyja 1731. évi rendeletét több kiegészítő határozattal is megszilárdította. Mindjárt uralkodásának harmadik esztendejében elrendelte a Carolina Resolutio szigorú végrehajtását, majd 1751 augusztusában kemény büntetés terhe alatt tiltotta meg, hogy katolikusok protestáns hitre térjenek, hogy (s ez a mi esetünkben lényeges mozzanat) katolikus gyerekek pro-12 A HÉT
