A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
é;l|Q MÚLT KONCSOL LÁSZLÓ "Fölséges Urunk kegyes parancsolatja utáno.." (Alistál, Bögellő, Nagypadány: 1732. szeptember 18.) 7. Zárójeles alcímünk dátuma itt már nem egészen pontos: ez a kiegészítő nyomozás két hónappal később, november 21-én és már nem Alistálon, hanem Nagyudvarnokon, a padányi ifjabb Ns László István kérésére folyt. Ezt a vizsgálatot már Kerekes Mihály főszolgabíró vezette, segédje az előbbi nyomozásból ismert Boros Mihály esküdt. Valószínű, hogy Kerekes kúriája állt Nagyudvarnokon, azért rendelték oda a bizonyságokat. A kérelmezővel az előbbiek során mint gyanúsítottal, az ügy egyik kiszemelt alperesével találkoztunk; ő volt az a padányi kálvinista férfi, akinek újszülöttjét nem az alistáli plébános keresztelte meg, hanem — amint az első vizsgálat ötödik kérdése sejtette — valaki más. Hogy kicsoda, hol és miért, azt ennek az újabb vizsgálatnak kellett minden kétséget kizárólag kiderítenie. Ez a nyomozás két kérdést tisztázott: "f®2. Tudja-é, látta-é avagy hallotta-é az tanú, hogy Nagypadányban lakozó ifjabbik nemes László Istvány uram feleségestül, Bíró Örzsébet asszonytól ezen most folyó esztendőben, Szent Ivány havában született gyermek megkörösztöltetett volna, hói és ki által? 2^. Vallja meg azt is a bízonság, nemdenem-é még akkorban plebánus uram nem lakott Alistálban, midőn instáns uram házastársa gyermeket szült volna, ugyanazon okbúi látván az kisded gyermecskének nyavaláját, messze nem mertík vinni a szent körösztségre?" Szent Iván hava a június, és hű olvasóink emlékeznek rá, hogy a nagyszombati püspök csupán az óv augusztus 21. napján iktatta be Engelspergi Engelmayer Sámuelt az alistáli papi székbe. Valószínű, hogy ideköltözósót a plébánia (a volt parókia) épületének leromlott állapota is hátráltatta, hogy tatarozni kellett, s csak az ingatlanok rendbe tétele s a szobák és a templom berendezése után kerülhetett sor a fiatal plébános beköltözésére. Nem tudjuk, de valószínűleg így adódott a plébános bevezetése (intrductio) és beiktatása (investitúra) közti majd nógyhónapos különbség, az az átmeneti zavaros állapot, amelyben a nyomozás tárgyát képező cselekmények lezajlottak. Az első tanú, az 56 éves nagy padányi asszony, Lónárd Katalin, a megboldogult Kónya Márton özvegye, kezét az evangéliumra téve (ez volt a “corporate juramentum", a külszerű, testi v. személyes eskü) így vallott: “Testi szemeivel látta, midőn Csehi Péter nevű alistai (!) prédikátor instans (kérelmező) uram kisded gyermekit Szt. Iván havában ugyan az maga házánál Nagypadányban megkörösztölte volna." Ennnyit az első pontról. A másodikra így felelt: "Tudja azt is, hogy plebánus uram még akkorban állondóképpen nem lakott Alistálban, amidőn instáns uram felesíge gyermeket szült vólna, hogy pediglen az kisded gyermeket nyavalája miát az faJubúI körösztségre máshova nem vihették vólna, azt e tanú, minthogy instáns uram házához járos (!) nem vólt, nem tudhatja." A második bizonyság, a 43 éves, nagypadányi Ns Kosár Judit, Ns Mátis Ferenc hitestársa így nyilatkozott: "Egyebet nem tud vallani, hanem hogy alistáli prédikátor, Csehi Péter a fatens asszonynak házához menvén Szent Ivány havában mondván: »Megkörösztöltük már László Istvány uram felesége gyermekit, de nem fog élő lenni, mert igen beteg«, aminthogy másnapra kelve meg is hóit azon kicsin gyermek." Továbbá: "Azt is tudja, hogy plebánus uram állondó lakását akkorban nem tartotta Alistálban, midőn instáns uram házastársának gyermeke lett volna, hanem egyszer is, másszor is Szerdahelyrűl járkált Alistálban." A harmadik tanú, név szerint Ns László Judit asszony, a nagypadányi Ns Tóth János 39 éves özvegye, meghiteltetvén azt vallotta: "Bizonyossán tudja, minthogy e fatens asszony egy szobában lakik instans urammal, hogy Bíró Örzsébet asszonytól Szent Ivány havában született gyermeket az alistáli prédikátor, Csehi Péter, ugyan instáns uram házánál, Nagypadányban körösztölte vólna meg", illetve "tudja azt is, hogy még azüdőtájban, midőn instáns uram felesége gyermeket szült vólna, plebánus uram nem lakott Alistálban, az gyermek pediglen igen beteg vólt, tartván attól, hogy ha máshova viszik, az útban körösztség nélkül meghal." A negyedik tanú, Ns Vámos Ferenc, 48 esztendős alistáli lakos, erre a vallomásra esküdött fel: "Jóllehet ugyan, hogy instans uram az Deutrumban attingált (kérdőpontokban említett) holnapban (!) az bábaasszonyt hozzáküldvén e fatenshez, hogy az komaságnak hivatalját (eleségével együtt vállolná magára, mindhogy (!) minden gyermekinek körösztatyja e tanú vólna, mely kérésire és rekviziciójára (kívánságára) instans uramnak maga ugyan e tanú más dolgaira nízve el nem mehetett, hanem az maga házastársát, Gergöly Éva aszszonyt elküldvén Nagypadányban, és ottan instans uram házánál alistáli prédikátor, Csehi Péter (amint e tanú a maga feleségéiül, aki körösztanyja vólt az gyermeknek, értette) körösztölte vólna meg instans uram gyermekit." A másik kérdéssel kapcsolatban ezt tudta bizonyságunk: "Bizonyossan tudja azt is, hogy még akkorban, midőn instans uram házastársa, Bíró Örzsébet asszony szült vólna gyermeket, plebánus uram nem lakott Alistálban, és amint az bába asszonytól értette, midőn komaságra hítta vólna e tanút, már akkor is az megkörösztölendó gyermek igen beteges vólt." Ennyit mondott a négy tanú a nagypadányi Ns László István és hitvese, Bíró Örzsébet dolgáról, s vallomásaikból összeáll a nagypadányi csecsemő szomorú története. Az apa úgy érezte, hogy az adott körülmények közt nem tehetett mást, mint amit tett; az eseménysor megszerkesztésére nem vállalkozhatunk, végezze el ki-ki az idézett mozaikkockákból önmaga, s vonja le belőle a történelmi és emberi tanulságokat. (Befejezése következik) 12__AJ-tÉX
