A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
ÉLŐ MÚLT KONCSOL LÁSZLÓ "Fölséges Urunk kegyes parancsolatja után..." (Alistál, Bögellő, Nagypadány: 1732. szeptember 18.) Felsődunamellóki Református Egyházterület 1647. május 20-án Farkasdon tartott összejövetelén a Szakolcán és környékén letelepülteket felvették a magyar református egyházba. Igazi vágyuk, céljuk azonban a vallásszabadság visszaállítása volt, így ennek támogatását kérték Erdély fejedelmétől is. II. Rákóczi György lengyelországi sikertelen hadjárata után Erdély hanyatlásnak indult, melynek következtében a protestánsok helyzete rosszabbra fordult a királyi Magyarországon is. Bársony István szepesi prépost Veritas toti mundo declatara című írásában azt állította, hogy a király nem köteles betartani a protestánsok jogait magában foglaló törvényt. A jogtiprásban pedig odáig ment, hogy üldözni kezdte a protestánsokat, kilenc faluból távozásra kényszerítette a lelkészeket, templomaikat pedig elvette. A szepesi prépost példáját mások is követték: Szelepcsényi érsek, Báthory Zsófia, Spankau felvidéki kapitány, Kéry és Batthyány grófok. Komárom, és környékén is tűzzel-vassal irtották a protestánsokat, Száki János ekeli református lelkészt a komáromi Szentháromság-szobor helyén elevenen megégették. A Pozsonyban székelő törvényszék 1673. szeptember 13-án Liptó, Turóc és Zólyom vármegyék 35 protestáns lelkészét hazugságok alapján halálra ítélte, mivel azonban reverzálist adtak, megmenekültek és kiköltözhettek az országból. A Delegatum Judicum elé idézett lelkészeket és tanítókat pedig Pálffy Tamás nyitrai püspök és Széchényi György kalocsai érsek mentették meg a halálos ítéletek végrehajtásától. A Magyarországon élő csehek és morvák sem kerülték el az üldözést, sokan közülük szintén e kegyetlen irtóhadjárat áldozatai lettek, de csodálatos lelkierejükre vall, hogy amikor a véres önkény lecsöndesült, azonnal életjelt adtak magukról. Az 1681. soproni országgyűlés XXVI. törvénycikke Pozsony vármegyében Rété és Pusztafödémes községeket jelölte ki articularis helyeknek. A nyugati határszélen élő cseh reformátusok önálló egyházi életük megszűnése után Rétére jártak lelkigyakorlatokra. A rétéi egyház anyakönyvében 1701. június 24. bejegyzéssel a következőket olvashatjuk: "A Cseh Országi vallásunkon való Atyafiaknak becsületes követtyek voltak nálunk, ki is hirt mondott ujobban való eljövetelek felől; De minthogy szegényeket egyszer jó igyekezetökben megszomorították; avagy üldözés hírét hallották, ebben az esztendőben nem jöttek el." (Befejezés a következő számban) Gáspár Tibor (6.) A többi bizonyság érdekes részletekkel árnyalta Bartalos uram vallomását. Ilyen mindjárt a vizsgálat második tanúja, Alistál bírája, a mintegy 55 esztendős, kálvinista Ns Kosár István, aki meghiteltetvón vallotta, hogy "tudja bizonyossan, mert maga is jelen volt, hogy Fölséges Urunk inhibitorium (tiltó) kegyes parancsolatja után circiter egy hétig néhai Kosár János meghagyott özvegyje, Oláh Kata asszony házánál Szokolai Istvány (ezelőtt alistáli oskolamester) az egész kommunitás (gyülekezet, közösség) akaratjáéul tartott könyörgíst és egzerciciumot." Végül a hatodik kérdőpontra adott válaszát idézzük: "Maga is jelen volt e tanú, midőn Bögellőn lakozó nemes Bőgi Ádám és Kosár Dániel uraimék gyermekeiket az alistálI templom cintarimjában Nagy György, Újvári Istvány és Kovács György énekszóval Fölséges Urunk kegyes parancsolatja publikációja után temették el." Egy körülbelül 58 éves, református bögellői nemesember, Kosár János úgy nyilatkozott, hogy a padányi Gulácsy Mihál akkor tart könyörgéseket a híveknek, "mikor reá érkezik", három tanú pedig, nevezet szerint a 48 éves Ns Mátis Ferenc, a 40 éves László Ferenc és a szintén 48 éves, idősb Ns László Istvány, mind a helvét, azaz kálvinista (református) felekezet hitvallója, egyöntetűen azt nyilatkozta, hogy "tudják bizonyossan, mert magok is e tanúk eljámok az könyörgísre, hogy Gulácsy Mihál most is, mikor reáérkezik, Nagypadányban az ott lakosoknak Fogas Lukács uram házánál tart könyörgíst", sőt azt is tudták, hogy Fogas Istvány "8m modo currentis mensis 7^ (csak az imént, e folyó szeptember hó 8-án) Nemes György (Győr) vármegyében, Szapon az prédikátorral körösztöltette meg az maga gyermekit, kinek is körösztapja e tanúk közúi Máris Ferenc." Szap, mint tudjuk, artikuláris helyként a nyilvános protestáns vallásgyakorlat engedélyezett faluja volt, s 1727-ben Debreceni István, 1753-56-ban Veszprémi János, még később, 1774-ben Bozóki Dávid volt a prédikátora. Fogas István uram gyermekét tehát a Győr megyéhez tartozott Csilizköz területén fekvő Szapon Debreceni István keresztelte volna meg. A 28 év körüli, alistáli, katolikus Hegyi Anna, Ns Bartalos János hitestársa mondta: "Tudja nyilván, mert testi szemeivel látto, hogy Fölsíges Urunk szuperveniált (megjelent) kegyes inhibitorium parancsolatja után majd egy egész hétig Szokolay (!) Istvány (ezelőtt alistáli oskolamester) ugyan Alistálban az helvetika konfesszión levőknek néhai Kosár János özvegyje, Oláh Kata asszony házánál tartott könyörgíst és egzerciciumot." A második kérdésre ígyfelelt: "Tudja azt is, mert látto, midőn Vámos Istvány uram die 15praeteriti mensis Augusti (az elmúlt augusztus hó 15. napján) plebánus uram híre nélkül a maga gyermekit az alistáli cintarim mellé kívül temette el." Immár tehát ebben a kérdésben is tisztábban látunk. A harmadik pontról: "Mind magátul Farkas Anna asszonytul, úgy szomszídasszonyátul, Kovács Györgynítűl is, aki akkorban jelen volt, ennyihányszor (!) hallotta, hogy ők bizony senkinek hírt nem ádván, béavatás helett csak az alistáMemplomat az elmúlt avatáskor kerülték meg." Ez a mindenütt jelen volt fiatal nő a tudásra szomjazó utókornak aranyat ér, mert a hatodik kérdésre is tartogatott egy szemléletes választ: "Vallja, hogy Kosár Simony gyermekit a tilalmazás után Nagy György, Újvári Istvány és Kovács György énekszóval az alistáli cintarimban midőn eltemettík, testi szemeivel látto. Nemkülönben Nemes Bőgi Ádám és Kosár Dániel uraimék gyermekeiket is, hogy az alistáli cintarimban temették el, azt is nyilván tudja." Végül a kilencedik tanú, a padányi, katolikus, magát mintegy 36 esztendősnek mondó Németh Erzsébet, Ns Bíró Péter hitvese adta elő, hogy ő is tud Gulácsy Mihál oskolamester könyörgéseiről és lelkigyakorlatairól, s hogy "ifjabbik László Istvány uram hol és ki áltol körösztöltette meg gyermekét, nem tudja, hanem ellenben azt tudja, hogy őkegyelme felesíge, Bíró Örzsébet asszony, Gulácsy Mihál könyörgíst tartván egykor, ott imádkozott az béavatás helett, és azűtődön fogvást szabadon jár; Fogas Istvány uram pedig az maga gyermekit szintín Kisasszony napján (szeptember 8-án, Szűz Mária születésének r. kát. ünnepén) Győr vármegyében Szapra vitte, és ott az prédikátor áltol bizonyossan tudja, hogy megkörösztöltette." Eddig az 1732. szeptember 18-án, a csallóközi Alistálon készült inkvizicionális jegyzőkönyv. Aláírta és viaszpecsétjóvel hitelesítette Bakó Péter és Boros Mihály, Nemes Pozsony vármegye esküdtje mind a kettő. (Folytatjuk) A WFT n
