A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
HÍRMONDÓ Jó munkát, Sorsvirág! A Sors virág együttes fellépése a hanvai óvodában Budapesten — a Blaha Lujza emlékműsoron Hol volt, hol nem volt, a gömöri lankás dombok között, ahol a Rima folyó kanyarog és Rimaszombat városa fekszik, volt három lelkes óvónő. Szoros barátság fűzte őket egymáshoz, énekelni is tudtak, a verseket is szerették, egy szép napon elhatározták hát, hogy valami hasznosat, nemeset fognak cselekedni. A döntést tett követte. Betanultak egy szép verset, dalos, bábos műsort az óvodás gyermekek számára. Rájöttek azonban, hogy az előfizetés teljességéhez szükség van egy ügyes zenészre is, zenei aláfestéssel színesíteni a műsorukat. S aki keres, az talál - meg is lelték a zenészt, gitárjával csatlakozott is hozzájuk, így azután műsort kerekítettek, amellyel szerepléssorozatot kezdhettek el a város és a környék magyar óvodáiban, élményt, szórakozást nyújtva a gyermekeknek. A módfelett ügyes, tehetséges óvónők, név szerint Polgári Mária, Rák Magda és Suhajda Mária, valamint Radics János gitáros, két évvel ezelőtt alakították meg kisded csoportjukat, hogy tevékenységükkel hozzájáruljanak kulturális életünk gazdagításához. Csoportjuk nevéül a város szülötte, Győry Dezső egyik regényének címét választották, "elkeresztelték" magukat Sorsvirágnak. Az eltelt két év alatt sok helyütt ismerték és szerették meg a csoportot, mely új, ezen a vidéken nemigen gyakorolt műfajt honosított meg. A Sorsvirág tagjai fokról fokra gyarapították palettájuk színeit, s ebben dr. Poór János tanár is segítséget nyújtott, fontos tanácsokkal látva el őket. A kiválogatott verseket Rák Magda és Radics János zenésítette meg. A járás falvainak magyar óvodáiban izgatott gyermeksereg figyelte műsorukat, hol némán, tágra nyitott szemmel, hol önfeledten tapsolva. Sok községben először láttak ilyenfajta előadást az apróságok, nem csoda, hogy szinte szájtátva "habzsolták" a versstrófákat, dallamokat, dalokat. A Sorsvirág nem csupán az óvodákat járta, ellátogatott a kisiskolások körébe is, ahol szintúgy nagy szeretettel fogadták őket. Sikereiknek, vonzó programjuknak híre ment, s a pedagógusok egyre több helyen kérték és kérik a vendégszereplést. Úgy véljük, a Sorsvirág rendszeres munkájával és szereplései színvonalával kiérdemelte, hogy a sajtó hasábjain is dicséretet kapjon. A Csemadok Rimaszombati Alapszervezetének Tompa Mihály Klubja igyekszik a tőle telhető módon támogatni a csoportot, előadásokat is szervezve a Sorsvirágnak. A csoport természetesen pénzdíj igénye nélkül dolgozik, vidéki szereplések esetében csupán "benzinpénz" fejében. Fizetségük a taps és a sok mosolygós gyermekarc, ami a legbusásabb jutalomnál is becsesebb. Eddig huszonhárom alkalommal léptek pódiumra gyermekműsorral, Rimaszombatban és a járásban. A két év folyamán a csoport a gyermekműsorokon kívül három felnőtteknek szóló műsort is betanult (40-40 perces előadások), amelyek főként verséneklésre épülnek. Ezeket különféle rendezvényeken, klubesteken, összejöveteleken adták és adják elő. Szerepeltek például a Tompa Mihály Napokon is Rimaszombatban, de más járásban is, Füleken, Rozsnyón is bemutatkoztak. A felnőtteknek készített műsorok összeállításában is részt vett dr. Poór János, s a közelmúltban Mács Zoltán tanár is bekapcsolódott rendezőként a munkába. A jelek azt sejtetik, hogy a Sorsvirág tevékenysége tovább bővül, s egyre ígéretesebb úton halad. Az együttes jó híre immár az országhatáron túlra, Magyarországra is eljutott. Ezt ékesen bizonyítja az a tény, hogy a Sorsvirág két ízben Putnokon s egyszer Alsószuhán is szerepelt, az ottani kulturális intézmények meghívása nyomán. Ez év nyárutóján pedig Budapesten lépett fel a csoport egy nagyszabású rendezvényen, melyre Blaha Lujza születésének 140. évfordulóján került sor. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a csoport a budapesti közönség szívébe is belopta magát. Remélni merhetjük, hogy a Sorsvirág a jövőben is szép tettekkel lesz jelen Gömör szellemi életében, jól szolgálva a közművelődés és az anyanyelv-ápolás ügyét. Hirdetvén többek közt, hogy a művelődést már óvodás korban el lehet kezdeni. Mégpedig saját anyanyelven, mert csak így válhat tudóssá az ember - ahogy a mondás is szól. VÖRÖS ATTILA Fotó: Benedek L. és Bán Zoltán
