A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-21 / 25. szám
SZABADIDŐ FogyóHúrám története (Csak nőknek) Nem tudom bekapcsolni sem a szürkét, sem a drappot. Nyolc évig bírta mindkettő, és akkor most tessék... De hát nem velük a baj: fogyóznom kéne. Már a kockás sem jön rám, 65 fölött vagyokl Fogyóznom kell! Ha lemegy a karácsony — isteni a bejgli nyersen is! —, nekilátok. Érzem, most még nincs rá erőm. Ma meztelenül álltam a mérlegre. Negyven deka múlva 70 leszek. Igaz, még nem voltam vócézni. Az is számít. Nincs egy rongyom, amit felvehetnék, és még Gyuriékhoz megyünk névnapozni! Muci kölcsönadta a dédi paplanhuzatából varrt csipkés hacukáját. Édesjólajosom szerint olyan vagyok mint a Fudzsijáma. Én ezt a megaláztatást nem bírom még egyszer elviselni: az egész banda engem ugratott, két székkel kínáltak, a tálakat folyton elkapkodták előlem — a saját érdekemben, mondták — és nem hívtak táncolni, nehogy leszakadjon alattunk a csillár. Én viccre vettem a dolgot, de amikor Édesjólajosom annyira dongani kezdett a Sári körül, akkor kimentem bőgni a fürdőszobába. Jó, már nem vagyok a régi! Ki az? De azt a gebe dögöt mégse kellett volna úgy taperolni! Még kidobós figurákat is előadtak csak azért, mert együtt jártak tánciskolába. Bent a lányok azt mondják, mindennek a súlyom az oka. Vettem egy Szépség titkait. A vegetáriánus könyvek baromi drága recepteket írnak. Az Indiai szakácsművószet három kiló vajjal kezdődik, mert csak abból lehet ghít csinálni. Édesjólajosom éjfél után jött haza, állítólag Kisújszálláson kaptak defektst. A keménytojástól felment a koleszterinem, és már nyelni sem tudok, olyan száraz a torkom. A könnyeimet nyelem: Édesjólajosom a fürdőszobában vacsorázott, hogy a szag ne ingereljen. Bánatomban megettem a gyerekek tejbegrízét. Áttértem a reformkonyhára: kefir, korpa, sült alma. A gyerekek anyámóknál kapnak disznótorost. Megértem őket, az éhség nagy úr. Megrágtam a prózlinek félretett kenyérvéget. Letört a szemfogam. Klorofillóhsógem van. Sajnos a fi-30 A HÉT ________________ kusz keserű, a diffenbachia csíp, az aszparágusz meg szúr. A gyerekekre azt mondta az iskolaorvos, hogy alultápláltak. Édesjólajosom két napja haza sem jött. Idegességemben meg haraptam a kézbesítőt. Azt mondja a körzeti gondozó, hogy most ne hagyjam abba, mindig van egy kritikus határ, azon át kell billenni, fő az akaraterő, csak szorítsam össze a fogamat! Hát ón összeszorítom — már amennyi még van — és akarok: a gyerekeket anyám vállalta. Édesjólajosom a nyírábrányi kirendeltségre költözött, most már csak az esti tóvésmajszolásról kell lemondanom. Megtörtént az átbillenés; ma reggel már csak 81,43 vagyok. Bent mesélték a lányok, hogy Édesjólajosomat Sárival látták Nyírábrányban. Bőgtem egész éjjel, azért is vagyok ma reggel ilyen slank. Nem érdekel, mit mivel evett a Demis Russos! Nekem már úgysincs semmi örömöm: vettem két doboz csokis parányt és egy üveg konyakot, hogy majd elszopogatom, ahol senki se lát. Itthon ki van pakolva az összes szekrény, és az asztalon egy cetli: "Majd szólj, ha befejezted. L." Egy falat sem megy le a torkomon. Tisztára kivagyok idegileg. Már aludni sem tudok. A lányok bekísértek az üzemi rendelőbe. Ott azt mondták, hogy nincsenek az idegeim beágyazódva a zsírpárnákba. Csak nem kell tovább híznom? A gyogyón három hétig altattak, és csak vizet ettem, de beágyazódtam. Teljesen meg vagyok nyugodva. Tökéletesen átlátom az eddigi életemet, tudom, mit hibáztam el: libahájat vettem, kisütöttem, de már a szagától elment az étvágyam. Holnap porcot veszek, aztán tintát, hogy Édesjólajosomnak írjak. Átmentem az anyámókhoz, de a gyerekek nem ismertek meg, pedig már ötvenkét kiló vagyok. A töltött káposzta sem megy le a torkomon. Édesjólajosom ma hazajött, nagyon párás szemekkel nézett rám, amikor át akart ölelni, mellém nyúlt. "Mert annyira elvékonyodtál". Biztos vicceskedni akart. Újra együtt a család, ünnepi kaját csináltam, pláne, hogy a Sári-ügy felől is megnyugtatott Édesjólajosom. Csak az a baj, hogy hajnalban az egész díszvacsorát kidobta a gyomrom. Talán mégis inkább fogyóznom kéne, akkoriban olyan szépen híztam. Ma végre minden megoldódott. Befizettük az új OTP-törlesztóst, a személyi jövedelemadót, a gyerekek közétkeztetését, és televettük a Trabant tankját, mert lemondtuk a Lada-előfizetósét. Nincs többé se drága fogyókúra, se díszvacsorák. Jön a krumplival a krumpli! Pont úgy, mint amikor összeházasodtunk. Tartom is a súlyomat: nem engedek a 48-ból. Csak tudnám, hogy Édesjólajosom mért ógyeleg folyton a dagadt Muci körül? Fotó: Kral Péter
