A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-21 / 25. szám
SZÓL A RÁDIÓ Egy tábornok visszatér Helyszín: Komárom, Városháza tér. Időpont: 1991 áprilisa. Személyek: egy bronzbaöntött tábornok, Nagy János szobrászművész, Szénássy Zoltán helytörténész és egy rádióriporter. A tábornok neve: Klapka György. Néma és fenséges. Vagy három méternyi magas talapzatról "szemléli" a teret, ahonnét több mint negyven esztendővel ezelőtt száműzték. Most visszatért, s azt már tudjuk, hogy nem volt könnyű ez a visszatérés. A riport a felújítási munkálatok során készült, akkor, amikor egy vesztes háború győztes hadvezére újabb diadalt aratott, jobban mondva azok, akik a Klapka-szobor ügyéért évtizedek óta vívták csatájukat. Köztük Szénássy tanár úr. — Tanár úr, röviden hogyan foglalná össze e hányatott sorsú szobor múltját? — Klapka 1892-ben halt meg, ezt követően itt Komáromban azonnal megalakult a Klapka-emlékbizottság, amely Róna Józsefre bízta szobrának elkészítését. Közadakozásból készült el a szobor, 1896-ban leplezték le, pontosan itt, a Városháza előtt, amelyet akkor Klapka térnek neveztek. Ez a szobor lett a városban az ünnepségek színhelye, egészen 1945-ig. — Ez az év viszont már egy gyászos dátum a szobor történetében. — Sajnos. Negyvenöt szeptemberében a csehszlovák'hadsereg katonái ledöntöttek a szobrot. Érthetetlen, hogy miért, hisz az I. Köztársaság alatt megbecsült műemlék volt Komáromban. Húsz évig különböző raktárakban, pincékben kallódott, 1965- ben elővették a szobrot, és a városi parkban, eléggé eldugott helyen állították föl. A "szocializmus" évei alatt sokszor meggyalázták. Remélhetőleg, ilyen szégyenteljes cselekedetekre most már nem kerül majd sor, hisz itt, a város központjában, magas talapzaton a szemünk előtt lesz a szobor, mondja Szénássy Zoltán. A szobor felújításának, helyreállításának munkálatai közben beszélgettünk a továbbiakban Nagy János szobrászművésszel, akinek mindig is szívügye volt Klapka György. — Milyen állapotban kerül vissza a szobor eredeti helyére? — Nagyon jó állapotban van, hál— Istennek nagyon jól megőrződött Huszonöt évvel ezelőtt rosszabb állapotban volt, akkor bizony alapos restaurálásra szorult, még viselte magán a szobordöntögetók barbár stílusát, a lövöldözések, csákányütések nyomát. — A talapzat is megérdemel pár szót, hallomásból tudom, hogy eredeti formájában állították vissza. — Igen, hajszálra ugyanolyan. Persze a magas talapzat egymagában még nem elégséges védelem, minden attól függ, hogyan vigyázunk majd rá. Ez a szobor erre a térre lett tervezve. Akkoriban, amikor Klapka készült, az építészek és a szobrászok nagyon értették a dolgukat, és ismerték szakmájuk minden csínját-bínját. Ez a tér és a szobor rendkívüli összhangban van, szinte ki van centizve, összefügg a magasság, a nagyság, itt minden pontos, itt nem lehet öt centit tévedni. Ha elmozdítanánk csak egy kicsit is jobbra vagy balra, magasabbra, vagy alacsonyabbra, akkor tönkretennénk az egész összhatását, torzzá válna. — Tehát a hely, ahol napjainkig volt egyáltalán nem felelt meg? — Nemhogy rossz volt a hely, hanem kimondottan elszabotálták az akkori illetékesek. Felállították, hogy ne mondhassunk semmit, hogy álljon. Beállították a lombkoronába, alig volt belőle valami látható. — Mit jelent az ön számára, a szobrászművész számára ez a munka, a felújítás? — Egy rendkívül jó szobor ez, már szobrász-szemszögből. Végtelenül jól meg van csinálva, egyik legjobb szobrászunk alkotta. Különös öröm volt számomra ezen dolgozni, rengeteget tanultam belőle. — A komáromi Klapka-szobor példázza a legjobban, hogy nemcsak a könyveknek, hanem a szobroknak is megvan a maguk sorsa. Figyelemmel kísérte hánykolódását az elmúlt negyvenöt évben? — Igen, jobb sorsot érdemelt volna. Hánykolódott lomtárakban, szemétdombokon. Egy honvéd-szoborral és Štefánik szobrával együtt kallódott. A könnyebb dolgokat elhordták róla a nemesfémgyűjtőbe, és amikor a parkban végre a hatvanas években felállították, nagyon rossz állapotban volt, akkor én végeztem a restaurálását. — Bízott-e ön valaha abban, hogy a Klapka-szobor végül is visszakerül eredeti helyére? — Én mindig tudtam, hogy visszakerül, és én ezt a szobrot nagyon szeretem, még gyermekkoromban szerettem meg. Persze nem érdekes, hogy én mennyire szeretem, hanem az, hogy a város, Komárom lakosai mennyire a magukénak tartják. El kell mondanom, hogy rajonganak ezért a szoborért, ilyet én még sohasem tapasztaltam. Ezen a téren nagy a forgalom, szinte mindig tele van emberekkel, s most is állandóan szemmel tartják a felújítási munkálatokat. Kérdezgetnek, leállnak beszélgetni, minden apróság érdekli Komárom polgárait. Tényleg, egy ünnep lesz a szobor újraavatása. A riport a rádióban május 4-én hangzott el, május 5-én vasárnap Klapka György szobrát ünnepélyes külsőségek közt újfent felavatták. A szélsőséges szlovák sajtó természetesen azonnal össztüzet zúdított az ünnepségre és a tényre, hogy a magyar szabadságharc hősének szobra újra az ót megillető méltó helyet kapta. Erre számítani lehetett, na de lassan megszokjuk új demokráciánk eme disszonáns hangjait. A lényeg a fontos: Klapka György remélhetőleg végleg visszatért. (Új Hullámhossz, 1991. május 4, riporter Polák László) ________________________A HÉT 7