A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
MINERVA kell állrtom az étteremben a tűzhelynél.") Este helikoptert pillantott meg. ("A szemben fekvő szorosban láttam feltűnni, de a pilóta nem vett észre.") Felkészült a második éjszakára a hálósátorban. A következő nap: szerda. Vastag köd keletkezett. ("Megint hallottam a helikoptert, de nem a megfelelő területen kerestek.") Csütörtökön már nem hallott helikoptert. n □ □ Ugyanebben az időben felesége, Elisabeth a szállodai szoba ablakában állt, Oberengadinban. Férje négy nappal korábban tűnt el. Azonnal a mentőszolgálathoz sietett. Most éjszaka van, vihar készülődik, jeges hideg lesz. Őrá gondolt az ablaknál. ("Valahol ott van kint. És együtt fáztam vele.") Szerdán egész nap helikopter kereste a férjét — hiába. Csütörtökön már nem is száll fel. ("Feladták, a hegyi vezetők is elbátortalanodtak.") Az asszony telefonált a barátainak haza Egyiküknek, ahogy értesült a feleség kétségbeeséséről, eszébe jutott, hogy ismer egy Mühlheimben dolgozó spanyol nőt. A nő felhívta a nővérét Andalúziában. Helena — mondta —, eltűnt egy hegymászó. Vincent Künknek hívják, a helikopterpilóták nem találják. Leállították a keresést. Helénáról tudta a nővére, hogy olyan dolgokat is lát, melyeket más senki. Már kislány korában megvolt ez a tehetsége: megjósolta apja halálát, meglátta barátnői terhességét, akik még maguk sem tudtak róla. Amikor látomásai vannak, meséli Helena, akkor repülni kezd, valamiféle belső repüléssel közeledik a célhoz. Miközben Nyugat-Németországgal beszélt, lelki szemeivel látta a sebesült hegymászót a svájci Alpokban feküdni. Egy férfit, törött lábbal, kerek, összezúzott arccal. (Azt mondta a telefonba: — Keressenek tovább. Él, nem adja fel. — Látta Vincent Klinket és a tájat, ahol feküdt. Le is írta: — Egy kiugró alatt vagy egy sziklamélyedésben fekszik. Nincs sok hó. Hallja a helikoptert, de őt nem lehet látni. Eltörte a lábát. Megcsúszott és lezuhant. Fájdalmakat érez a hasában. A közelben egy arc van a hegyben. Látok egy kunyhót. Látok valami zöldet. Keressenek valami zöldet.) Elisabeth Klink megemlíti Helénát, a látónőt a hegyi mentők vezetőjének. — Hisz ilyesmiben? — kérdezi. Roberto Vetsch, aki már hegymászók százainak mentette meg az életét, hosszú ideig nem szól semmit. Aztán: — Régen már, száz évvel ezelőtt az öregasszonyok meg tudták mondani, hol vannak az eltűnt vándorok, az eltévedt bárányok. De ilyen asszonyok ma már nincsenek. Látni akarta Helena térképvázlatát. Péntek. A barátok telefaxon, vagyis távfénymásolón elküldik a vázlatot Spanyolországból Nyugat-Nómetországon át Svájcba. Elisabeth Klink eljuttatja a rajzot a hegyi mentőkhöz. A hegyi vezetők körülállják Helena rajzát. — Hiszen ez a Scioral — kiált fel Tullio Negrini, a vadász. A Sciora-hegylánc, ahol eddig még nem keresték az eltűntet. A spanyol nő egy arcról beszólt a sziklákban — reménykedik a feleség. A mentés vezetője hitetlenkedve felnéz: — A Sciorával szemben van egy ilyen szikla. Albignának hívják, szellemnek. A szól szemet, orrot és szájat mart belé. Néhány pillanatnyi hallgatás után a vezető dönt: — Rendben, akkor keressük a Sciorán. Barátjával, Peder Roussette-tel Tullio Negrini, a vadász is elindul. Három órával később. Sűrű köd ereszkedett le ránk a Sciorában. Csak 20-30 méter távolságra lehetett látni. Elvesztettem szem elől Pedert — meséli T ullio. Kiabált: — Pederi Pederi — Egy hang válaszolt: — Segítség, itt vagyok! — Tullio a hang felé ment a ködben. Vincent Klink volt az, alsónadrágban integetett a fennsíkról, vörös hegymászónadrágjával. Tullio rádión riasztotta a helikoptert. A sebesültet a samedani kórházba vitték. St. Moritz mellett. Azonnal az intenzív osztályra került. □ □ □ Andalúzia. Helena anyja lábujjhegyen megy lánya hálószobájába. A látomásai után Helénának pihennie kell. Csütörtöktől péntekig szédült. — Megtalálták a németet. Él — mondja az anyja. Helena mosolyog. — Tudom. Már sokkal jobban érzem magam. o □ □ Tizenkét nappal később Helena meglátogatja Vincent Künket a kórházban, Samedanban. A férfi hosszan nézi: — Köszönöm — mondja, és hozzáteszi: — Egészen másképpen képzeltem el magát. Nem ilyen... nem ilyen... csinosnak. — Én viszont pontosan tudtam, hogy maga milyen.
